Hengerelt acél. Tisztább végtermékre törekednek.
Több, az ötvenes években játszódó játékfilmet forgattak az elmúlt évek során Dunaújvárosban. A vasmű hatalmas bejárata és a hozzá kapcsolódó központi épületek ma is igazi időutazást tesznek lehetővé az ötvenes évek elejére. Igaz, a későbbi sűrű vezetésváltások nem múltak el nyomtalanul a Dunaferr Rt.-nél, hiszen az irodaépületek legalább már takarosak.
A múlt évben lezajlott váltás, az állami főtulajdonos kivonulása (Figyelő, 2004/1. szám) és a látványosan javuló piaci körülmények 2004-ben még igen jót tettek a munkalégkörnek. Az új tulajdonosok egy hónappal ezelőtt Sushil Trikhát választották meg a Dunaferr vezérigazgatójának. Az indiai származású, nemzetközi hírű acélipari menedzsernek azonban nem lesz könnyű dolga annak ellenére sem, hogy gyakorlatilag 2003 óta részt vett a Dunaferr Rt. privatizációjának előkészítésében. Sushil Trikha vezetői képességeire most még nagyobb szüksége lesz az iparági környezettől nagyon erősen függő társaságnak, amelynek immár az acélárak csökkenésével kell szembenéznie.
Sarokpontok
A Dunaferr Rt. következő 5 évre szóló stratégiájának főbb elemei:
• Az „előremenekülés” jegyében 140 millió eurót költenek kapacitásbővítésre és korszerűsítésre
• Ehhez kapcsolódóan tisztább, jobb minőségű, például az autóiparban is eladható acélt gyárthatnak, s nagyobb feldolgozottságú termékeket (bevonatos, felületkezelt acél, könnyűacél) is gyártásba vesznek
• Radikális átszervezés a beszerzésben, anyagmozgatásban és az üzleti folyamatokban a hatékonyságjavítás jegyében
• Környezetvédelemre és az ehhez kapcsolódó technológiafejlesztésre 75 millió eurót költenek (elmarad viszont az elektroacél-gyártás kialakítása, amelynek hatalmas (legalább 100 milliárd forintos) lenne a költségigénye, ezért bizonytalan a megtérülése is)
• Új termékek, gyártósorok és eljárások kifejlesztése, kutatás-fejlesztés 60 millió eurónyi beruházással
Sushil Trikha vezér-igazgató. Csökkenő acélárakkal kell szembenéznie.
Ugyanakkor összességében 10-20 százaléknyi árcsökkenés nem kezelhetetlen probléma a hazai acélipar reprezentánsai számára. Már csak azért sem, mert a csökkenő acélárak miatt feltehetően az alapanyagok ára is mérséklődik. Baj csak akkor van, ha az optimista iparági szereplők által őszre várt újabb keresleti hullám nem köszönt be. Ez esetben ugyanis a drasztikusabb áresés lehetőségét sem lehet kizárni. Ezt erősítheti, hogy Kínában tavaly ismét látványosan, több mint 22 százalékkal nőtt az acélipari termelőkapacitás, mi több, 2005 eddigi hónapjaiban az acéltermelés is emelkedett, és mára Kína nettó exportőrré vált. Ráadásul sokan az ottani túlfűtött gazdaság lassulásáról beszélnek. Mint ismert, az acélárak robbanásában leginkább a hatalmas kínai kereslet játszott katalizáló szerepet.
A 2003/2004 fordulóján mintegy 60 milliárd forintos adósságának konszolidációján áteső Dunaferr-csoport elmúlt másfél éve azonban annyira jól sikerült, hogy a privatizációs pályázat révén birtokon belülre került tulajdonos nagyarányú fejlesztési programban gondolkodik, azaz láthatóan bízik a cég jövőjében. A Donbass-Duferco konzorcium 2003 decemberében 444 millió forintért vásárolta meg a Dunaferr Rt. állami részvénycsomagját, ám egyúttal átvállalta és átstrukturálta a hitelállományt is, emellett pedig a pénzügyi helyzet stabilizálása végett 17,3 milliárd forintos tőkeemelést hajtott végre. Sőt, öt évre vállalta a létszám megtartását is.
FEJLESZTÉSEK. Bár az utóbbi pár hónap világpiaci tendenciái kedvezőtlenek a dunaújvárosi cégcsoport számára, a várható fejlesztések meglehetősen látványosak, annak ellenére, hogy a kilencvenes évek végén tervezett, több mint 100 milliárd forintos áttérés az elektroacél gyártásra, azaz a teljes technológiaváltás lekerült a napirendről, ezt ugyanis nem vállalta a magánosításkor az új tulajdonos. Ugyanakkor a jelenlegi gyártásban meglévő lehetőségek sokkal jobb kihasználása valósulhat meg a következő hat évre előirányzott 275 millió eurós, azaz 70 milliárd forintos fejlesztésekkel – derült ki Sushil Trikha szavaiból. A fejlesztési tervekben körülbelül 15 százalékos eszköz alapú megtérüléssel (ROA) számolnak. A privatizációs pályázatban vállalt nagyarányú beruházás a Dunaferrt a mainál sokkal jobb helyzetbe hozza: tisztább, azaz jobb minőségű acéltermékekkel léphet a cégcsoport az ezt el is váró európai vevők elé. A speciális termékek gyártásba vételével pedig a mainál komolyabb szerephez juthat a csoport az autóipari beszállítások terén.
Két kohóban
Diósgyőr sokáig felszámolás alatt álló acélgyártóját, a DAM-ot tavaly augusztusban vásárolták meg a Dunaferr új tulajdonosai. Ugyanakkor a vezetés szerint meglehetősen kevés a szinergia a két cég közt. Egyfelől más típusú, és más piacokra szánt termékpalettát kínál a két gyártó, így más az alapanyagigény is, másfelől pedig földrajzilag is távol esik egymástól a két cég. A szinergiák így elsősorban csak bizonyos alapanyagok, például vashulladék beszerzé-sében, illetve – a nagyobb termékválasztékon keresztül – az értékesítésben rejlenek.