Garantált alapok: nyugi-pénz

Kicsi, de biztos hozam, emellett esély a nagy „kaszára”? Ez csak egy garantált alap lehet. Noha a befektetők szempontjából a magas hozam lehetősége a lényeg, az alapkezelők másképpen fogalmaznak, ha a legdinamikusabban fejlődő alaptípusról van szó: szerintük a kényelem, a biztonság és a kiszámíthatóság a döntő kritérium. Ennyi pozitív tényező általában kizárja egymást, a tőke-, illetve hozamgarantált alapok azonban szinte minden szempontból megfontolandó befektetési lehetőségnek látszanak.

Kiszámíthatóság

„Ezek az alapok jellemzően a kötvény- vagy bankbetét jellegű eszközöket és a részvényeket ötvözik, azok minden pozitívumának egyesítésével” – hangsúlyozza Zobor Zsuzsanna, a közel 20 ilyen alapot gondozó K&H Alapkezelő vezérigazgatója. A fix hozamú eszközök biztosítják a megbízhatóságot, ezekkel lehet garantálni a befektetett tőke és egy minimális hozam visszafizetését a futamidő végén, a részvények pedig, pontosabban a meghatározott tőzsdeindexekre kötött határidős ügyletek adják – szerencsés esetben – az extra hozamot.

A „határidős ügyletektől” a kockázatot messze kerülő befektetőknek sem kell visszariadniuk, a magas tőkeáttételű konstrukciók csak a portfólió kis részét érintik, és mint opciók csak akkor kerülnek lehívásra, ha az a befektetőknek kedvező. A lényeg tehát az, hogy ha jók a piaci körülmények, lehet nagyot nyerni, ha pedig nem, a bukástól akkor sem kell tartani.

A befektetés könnyen kiszámítható, hiszen az ilyen alapok szinte kivétel nélkül zártvégűek, vagyis a hozamgarancia is meghatározott futamidőre, jellemzően 3-5 évre szól. Klasszikus esetben tehát az ügyfél a futamidő elején, a jegyzési periódus alatt bevásárol, és miközben rá sem kell néznie a befektetési jegyeinek az árfolyamára, előre tudhatja, hogy 3-5 év elteltével mindenképpen hozzájut legalább a befektetett tőkéjéhez (a tőkegaranciás alapok esetében), vagy pénzének egy előre meghatározott hozammal növelt értékéhez (a hozamgaranciás alapok esetében). A lehetséges extrahozamra áttérve: a hazai piacon eddig megjelent konstrukciók többsége valamilyen nyugat-európai vagy amerikai részvénypiac alakulásához köti a lejáratkor jóváírható hozam mértékét, de minimumként 6-7 százalékot kétéves távlatban, vagy 15 százalék körüli megtérülést hároméves, illetve ennél hosszabb időtávra azért be mernek vállalni.

Spekuláció

A beülős, kivárós, kényelmes, egyszóval klasszikus hozzáállástól eltérően is lehet viszonyulni a garantált alapokhoz, hiszen ezek jegyeit kötelező bevezetni a Budapesti Értéktőzsdére, vagyis elvileg a futamidő alatt bármikor lehet kereskedni velük. Ha például a jegyzést követően valamely későbbi időpontban az aktuális piaci árfolyam alacsonyabb az induláskori árnál, akkor elvileg jól tette az a befektető, aki nem a jegyzéskor, hanem később „szállt be” az alapba (különösen a futamidő második felében lehet ezen többet nyerészkedni), ellenkező árfolyammozgásoknál pedig elvileg a lejárat előtt is nagyobb hozamhoz juthat a jegytulajdonos.

A lehetőség ugyanakkor hangsúlyozottan elméleti, miután a garantált alapok jegyeinek tőzsdei forgalma meglehetősen csekély, néhány ember adja-veszi csak ezeket. „A célközönségtől pedig mi sem áll távolabb, mint az ilyesfajta spekuláció, ők a biztonságot és a kényelmet preferálják mindenekelőtt” – teszi hozzá Zobor Zsuzsa.

A tőzsdei kereskedés inkább a rendkívüli pénzigény miatt fontos elem, és végső soron biztosítja a befektetők számára a lejárat előtti kiszállás esélyét a zártvégű konstrukcióknál is – mondják az alapkezelők. Ez esetben ugyan elvész a garancia, de legalább pénzéhez jut a jegytulajdonos, ha nagy szüksége van rá. A félig nyíltvégű konstrukcióknál ez már könnyebben megoldható, legújabb jelenségként erre is van ugyanis példa a hazai piacon. A K&H két új, európai „útlevéllel” rendelkező, luxemburgi kibocsátású, de nálunk is forgalmazott (úgynevezett UCITS) alapja – a K&H Fix Plusz 9, illetve a K&H Hazai Fix – jegyeiből a július 8-án lezáruló jegyzést követően ugyan nem lehet vásárolni, de a visszaváltásra lehetőséget ad az alapkezelő.

Likviditás

Aki ennél is nagyobb likviditásra vágyik, annak persze a nyíltvégű alapok jegyei javasolhatók, a hazai piacon viszont pillanatnyilag a garancia és likviditás kis híján kizárja egymást. Zobor Zsuzsa szerint azért, mert az új belépők és kiszállók tömegei felborítanák a konstrukciót. A garantált alapok mögött ugyanis nincs mindig bankgarancia , de a befektetési szerkezetnek minden esetben és minden időpillanatban biztosítani kell az ígért hozamot. Rába Zoltán, a CA IB portfólió menedzsere szerint technikailag megoldható a kérdés, de azon túl, hogy többletadminisztrációt is igényelne, azt a kockázatot hordozza, hogy ha a piac nagyon felmegy, és a jegytulajdonosok egyszerre akarnának ebből profitálni, s kiszállni, akkor akár idő előtt el is fogyna az alap.

A forgalmazók többsége szerint tehát a zártvégű forma az ideális, jóllehet egyetlen nyíltvégű kísérlet már létezik a piacon. „Az OTP Prizma jegyeit a két és háromnegyed éves futamidőn belül bármikor el lehet adni, és újat is lehet venni korlátlanul” – ismerteti az alap sajátosságait Vasas Norbert, az alapkezelő munkatársa. Ez esetben tehát mindenképpen érdemes figyelni az árfolyamot, a minimálisan 6 százalékos hozambiztosítás ugyanis a névértékre jár. Aki például május 10-e tájékán 0,98 forintért tudott hozzájutni egy 1 forint névértékű jegyhez, az – a költségektől és diszkonttal történő jegyzéstől eltekintve – jobban járna a kezdéskor jegyzőkhöz képest, a mostani, június elejei állapot szerint viszont a befektető már csak névérték felett juthatna új jegyhez.

Természetesen a lehetőségnek ára van: az OTP más alapjainál megszokott 200 forinthoz képest a vételi jutalék 0,6 százalék (minimum 1000 forint), annak érdekében, hogy az új belépők vagyonának befektetésekor keletkező költségek ne az alap eredeti tulajdonosait terheljék. A számolgatásnál tehát ezt is érdemes figyelembe venni, a magasabb belépési díj a konkrét példában is felemészti, de legalábbis csökkenti a árfolyam-különbözetet (a befektetett tőke függvényében). „A Prizma piaci fogadtatása mindazonáltal igen pozitív – mondja tapasztalatait Vasas Norbert -, az indulás óta nettó 120 millió forint pénzbeáramlás történt a nyíltvégű, de garantált alapba.”

Kényelem

A tendenciák ugyanakkor nem is annyira a nagyobb befektetői szabadság irányába, hanem a komfortfokozat emelése felé mutatnak. „A piac egyik újdonsága, a HVB Triatlon nevű tőkegarantált alapja azoknak ideális, akiknek halvány fogalmuk sincs az elkövetkező néhány évre vonatkozóan, nem tudják, vagy nem akarják megjósolni, hogyan fognak teljesíteni a kötvény-, pénz- és részvénypiacok” – vázolja az új konstrukciót Rába Zoltán, az alap portfólió menedzsere. A befektetőnek nem kell eldöntenie, hogy milyen arányban osztja meg a három főbb piac között a pénzét, a hároméves futamidő végén mégis annak a portfóliónak a hozamát írják mindenkinél jóvá, amelyik a legszebben produkált.

A kényelmi szempontok és a csökkenő kamatok nyomán felértékelődő garanciális elemek hatására a befektetők már csaknem annyira megkedvelték a garantált alapokat, mint amennyire általában a nyíltvégűeket szeretik – összegeznek a Figyelő által megkérdezett alapkezelők. Bővülési esély azért még jócskán van: a teljes nyíltvégű alappiac 1100 milliárd forintot meghaladó volumenével szemben a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetségének statisztikái szerint gyorsan jött népszerűségük dacára is csupán 64 milliárd forintnyi vagyon gyűlt össze a garantált alapokban.