Az állami gondozott Szandi február elején nem sejthette, milyen érzelmi hullámvasútra száll, amikor hirtelen elhatározásból befogadta apró lakásába a teljesen idegen, 78 éves, 5 éve hajléktalan Ica nénit. Egy hónap alatt elképesztő magasságokat és mélységeket tapasztalt meg. A hirtelen jött pótnagyitól nagyon boldog volt, aztán újságcikkek, tévés szereplések és több ezer magasztaló üzenettől érezhette magát fontosnak, értékesnek.
Fordulat
Pár hét múlva minden a feje tetejére állt. Ica néni – búcsú nélkül – elköltözött. Szandi eleinte azt remélte, visszatér újdonsült pótnagyija. Nem tért. Viszont egyre több kritikát kapott a lány. Noha senki nem tudott konkrétumokat, véleménye mindenkinek volt, és volt, aki élénk fantáziáját is bevetette. Annyian híresztelték, hogy Szandi szélhámos és bántotta Ica nénit, hogy sokan már tényként kezelték ezt. Amikor már azzal támadták, hogy van egy kétéves kislánya és valaha fent volt egy társkeresőn, Szandi összeomlott. Éjjel vitték kórházba sírógörccsel.
„Nem láttam kiutat ebből. Céltábla voltam, mindenhonnan lőttek rám és már gyenge voltam megvédeni magam. A mentőszolgálatnál és a kórházban sem kellett sokat magyaráznom, ahogy beléptem, tudták ki vagyok. De ott nem bántottak, nyugtattak. Olyan szeretethiányom volt, hogy ölelgettem a mentőslányt és csak azt mondogattam, köszönöm, köszönöm! – meséli a lány élete egyik legnehezebb óráit – most már nevetve. Most épp nagyon izgatott, új információkat kapott Ica néniről és úgy tűnik, most találkozhat is vele.
A nagy találkozás
Két órája keringünk az egyik budai vásárcsarnokban, ahol – mint kiderült – hosszú évek óta törzsvendég Ica néni. A legtöbben névről is ismerik, de van, aki csak leírás alapján. Mondják, itt látták, ott látták, de mindenki megnyugtat, hamarosan fel fog bukkanni. Végre meglátjuk. Szandi szája fülig ér. De ahogy közeledik Ica néni, lefagy a mosoly az arcáról. Az asszony gorombán elküld minket. Magyarázatot nem ad, csak azt ismételgeti, hagyjuk békén mi is és mindenki. Leforrázva áll a lány. Újabb mélység, újabb pofon. Nem adja fel, az asszony után rohan, hogy megnyugtassa, nem akarja sehova elvinni, csak szeretne beszélni vele, tisztázni, mi történt kettejük között. Pár perc múlva egy padon ülnek.
Az asszony úgy viselkedik, mint egy sértődött gyerek, aki azt várja, hogy vigasztalják. Szandi pedig majd kiugrik a bőréből, az elmúlt napok rémálmai után végre Ica néni is megerősíti, nem haragszik rá, nem ő mocskolódik. „ Nem vagyok durcás, csak fáradt. Úton-útfélen fotóznak. Az egyik csapat a Szandit védi, a másik engem. Nem kell Szandikát alázni és hagyjanak már engem is békén – mondja az asszony. Ahogy Szandi simogatja a kezét, lassan engesztelődik. „ Jó volt nálad, szabadkezet adtál, mert ahhoz nyúltam, amihez akarok. Hazajöttél, mondtam, ne haragudj Szandikám, ennyi tojást megsütöttem, mondtad, jól tetted, egyél! – idézi a szebb pillanataikat.
Hogy miért ment el mégis, arról nem akar beszélni. Csak halvány utalást tett rá, hogy az egyik esti ivása miatti veszekedés része a döntésének, de nem az, hogy bántotta a lány, inkább, hogy nem tudja megígérni, nem fog inni. Alkoholról nem is akar beszélni, nem is faggatjuk tovább. Biztos forrásokból tudjuk, régi probléma ez nála.
Nincs harag
„Akkor adj egy puszit! – mondja a lány kérlelőn. „Vagy már nem szeretsz? „
„Szeretlek én, babám. Na tessék, itt van. Nincs harag” – feleli, miközben megpuszilja a lányt.
„Ica, mama, tudod, hogy bármikor számíthatsz rám, tudod, hol lakom, tudod a számom. Ha bármire szükséged van, csak keress meg, ott van a pénz, amit nekünk küldtek a jószándékú emberek. Aki kérte, annak visszautalom, a többi pedig ott van a számlámon, csak szólj, ha szükség van rá” – zárja a beszélgetést a lány.
Klasszikus happy end nincs, Ica néni nem költözik vissza, nincs holtomiglan, holtodiglan. Sőt! A tündérmesének indult történetben mindkét ember újabb sebeket kapott. Szandi nagy árat fizetett a jószándékú, de felelőtlen döntéséért, azért, hogy nem készült fel egy ilyen lépésre. Ráadásul annak akart segíteni, aki ezt nem kérte. Ica néni is újabb kudarcot vallott.
(A felvételre nem készültünk, egy kis fényképezőgéppel vettük fel ezeket a pillanatokat.)
