Frédéric Ollier

– A madárinfluenza-pánik közeledte idején Önök vénás trombózisok meg­előzésére alkalmas ampulla- és injekciógyárat avatnak a héten Csanyik­völgyben. Miért itt és miért ezt a szert gyártják majd?

– Az időzítés véletlen egybeesés, a beruházás pedig nem ma kezdődött. Cégünk, amely 10 százalékos részesedésével piacvezető Magyarországon, 13 évvel ezelőtti megtelepedése óta 130 milliárd forintot fektetett be itt. A mostani gyár tulajdonképpen egy már működő üzem modernizálása. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei termelőegység kapacitását 70 millió eurós beruházással bővítettük, aminek hatására a foglalkoztatottak létszáma is megugrik. Míg most 270 fő dolgozik az üzemben, a teljes beruházási folyamat végén 400 munkaerőnek ad majd megélhetést az üzem.

– Gondolom, a gyáravatás körüli teendők mellett maradt ideje figyelni a közegészségügyi híreket. A madárinfluenzát tartja olyan veszélyesnek, mint ahogy azzal riogatnak?

– Nem vehetjük félvállról a problémát. Normális, hogy felkészüljünk a betegség fogadására. A vállalatcsoport részéről a Sanofi Pasteur intézet érintett az ellenszer előállításában és gyártásában.

– Alkalmas-e a csanyikvölgyi gyár arra, hogy egy-két hét alatt átálljon madárinfluenza-oltóanyag gyártására, ha idehaza komolyabbra fordulna a helyzet?

– Szó sincs róla, ugyanis két különböző jellegű gyártásról van szó. A különbség legalább olyan, mintha libamáj dobozolásra kellene berendezkednünk egy BMW üzem gyártósorain.

– Jó is, hogy mondja… Mit gondol, a francia libamáj-előállítók vajon tehetnek-e szert előnyre a magyarokkal szemben azáltal, hogy Franciaországtól földrajzilag még távolabb van a madárinfluenza-veszély?

– Felelőtlen dolognak tartanám, ha azt képzelné bárki is, hogy csak azért, mert messzebb vagyunk Romániától, Franciaországban később kopogtat a probléma.

– Ha már a problémáknál tartunk, mennyire tartotta zökkenőmentesnek a mostani gyógyszerár-tárgyalásokat?

– Örültem annak, hogy végre ki tudtunk lépni a rövid távú gondolkodás köréből, és hosszú távúra rendezkedtünk be. Ennek részeként üdvözlöm, hogy a befektetők kedvezményeket kaptak az államtól, bátorítva a hazai gyógyszeriparon belül a K+F tevékenység fejlesztését. Ezzel mi is élünk: nemzetközi szinten egy 40-50 millió eurós beruházással kívánjuk megerősíteni a magyar K+F központunk európai pozícióit. Azt hiszem, Magyarország nem csak földrajzilag lehetne Európa közepe, hanem a kedvező befektetési környezet révén gyógyszeripari tekintetben is elfoglalhatná ezt a pozíciót.

– Bizonyára segítené ezt az autópálya-építés ügyének felgyorsítása, amit Jacques Chirac francia elnök is szorgalmazott, amikor a múlt héten Gyurcsány Ferenc hivatalos látogatást tett nála. Ön szerint milye infrastrukturális fejlesztésekre lenne szüksége Magyarországnak?

– Egyetértek Chirac javaslatával, mindazonáltal a sok útfeltúrás ritkítását is jó néven venném, de ahogy a magyar mondás is szól: „Nem az élet habos torta”.

– Az élet nem habos torta – már ha kijavíthatom. Ismerkedik a magyar nyelvvel?

– Tanulgatom. Ez az egyik kedvenc mondásom, a másik pedig, hogy „Az élet szép!” Itt is szeretem. Mulatságosnak tartom, hogy bár a magyarok gyakran zsörtölődnek, mindig jól elvégzik a rájuk bízott feladatokat. Képesek bármit végigcsinálni, amit az ország történelmében elmélyedve is visszaköszönni látok. Ez azért is tetszik, mert a feltétel nélküli egyetértést és az állandó bólogatást nem szeretem.

– Azért teljesen nem lett magyar. Ha minőségi focira vágyik, nyilván a saját válogatottjának szurkol, ahová Zidane az idén visszatért. Mit szól a vele kiegészült csapathoz?

– Azt, hogy jót tesz neki. Nyilván nem fog tudni úgy végigjátszani 90 percet, mint fénykorában, de a legfontosabb dolgot, a csapatszellemet, ami nagyon hiányzott, biztosan visszacsempészi a válogatottba.