Vizsgaidőszak

Fontos dátum következik a hazai befektetési­alap-piac történetében novemberben: lejár az első garantált alap futamideje. Ez azt is jelenti, hogy a hazai alappiac legdinamikusabban fejlődő szegmensében elérkezik az első alkalom, hogy mérleget lehet vonni, érdemes volt-e a befektetőknek ilyen jellegű konstrukciót választaniuk. S bár még van néhány hét a K&H Fix Plusz Alap kifutásáig, az már mai is látszik, hogy nemigen kísérhetik negatív felhangok az első fecske teljesítményét.

NEHÉZ START. Amikor három évvel ezelőtt a Fix Plusz Alap jegyzése folyt, több alapkezelő is megkérdőjelezte a konstrukció magyarországi létjogosultságát. Maga a jegyzés rögtön rácáfolt ezekre a várakozásokra, mivel 3,5 milliárd forintot sikerült a befektetőktől összegyűjteni. Az alap indulása után következő időszak viszont már a pesszimisták alá adta a lovat. A legtöbb fanyalgó ugyanis a garantált alap konstrukciójának legnagyobb hátránya, a minimális likviditás miatt mondta azt, hogy nem számít nagy sikerre. A zárt végű konstrukció ugyanis azt jelentette, hogy nem lehetett napi árfolyamon adni-venni a papírokat, a befektető arra számíthatott, hogy majd csak lejáratkor jut hozzá a pénzéhez. Ha hirtelen megszorult és mégis hozzá kellett férnie a zárt végű garantált alapba tett megtakarításához, akkor ezt csak komoly veszteség árán tudta megtenni. Mert hiába volt tőke-, vagy tőke- és hozamgarancia, az csak a lejáratkor érvényes; aki korábban ugrott ki, csak rosszul járhatott.

A Fix Plusz, majd a fél évvel később meghirdetett Fix Plusz 2. alap ráadásul rendkívül rossz piaci helyzetben nyitott. Noha az első garantált alapokkal elméletben csak a tőzsdén lehetett kereskedni, a folyamatosan számolt nettó eszközértékekből az érintettek tudhatták, mennyit ér aktuálisan az alapba tett pénzük. S mivel éppen az emlékezetes kamatemelési hullám következett, az első két alap eszközértéke gyorsan mínuszba csúszott. A Fix Plusz, majd a Fix Plusz 2. befektetői hónapokon át csak azt láthatták, hogy az alap eszközértéke csökken, ráadásul a tőzsdén még az alacsony eszközértéken sem lehetett eladni a papírt, csak annál még 4-5 százalékkal lejjebb mutatkozott kereslet.

7 kérdés, mielőtt garantált alapot választunk 1Csak tőkegarancia van, vagy hozamgarancia is? 2 Csak részvénybe fektet, vagy sok más egyébbe is? 3 Fizet-e az alap a futamidő alatt is hozamot? 4Mekkora a minimális (garantált) és a maximálisan elérhető hozam? 5 Hányféle eszköz, illetve kockázati szintű portfólió teljesítménye határozza meg a hozamot? 6 A futamidő alatt csak tőzsdei kiszállás lehetséges, vagy az alapkezelő is visszaváltja a befektetési jegyet az aktuális nettó eszközértéken? 7 Ha az alapkezelő visszaváltja, hány nap után fizet és mennyit von le?

Akik e ponton eladtak, azok a lehető legrosszabb döntést hozták, akik pedig vettek, extraprofitra tettek szert. A pénzpiaci helyzet rendeződésével végül az alapok eszközértéke megindult felfelé. Nemcsak tőke, hanem hozamgaranciát is kínáló alapokról lévén szó, pontosan lehetett tudni, hogy a Fix Plusz 2005 végén legalább 18, a második széria pedig 2006 nyarán minimum 12 százalékos hozamot fizet majd a befektetőknek, így törvényszerű volt az emelkedés. Mivel a garantált feletti lehetséges pluszhozam a világ négy vezető tőzsdeindexének teljesítményétől függött, ezek emelkedése is jót tett a garantált alapok eszközértékének, a tőzsdén napról napra magasabb árakon lehetett csak az első két garantált alap befektetési jegyeihez jutni. Az elmúlt időszak hazai hozamcsökkenése és a külföldi tőzsdék jó teljesítménye nyomán ma már úgy tűnik, egyik alapnál sem kell a befektetőknek beérniük a garantált hozammal, annál többet fizet majd lejáratkor a Fix Plusz család első két tagja.

Noha a nemzetközi tendencia már a Fix Plusz indulásakor, majd a következő években is a garantált alapok erősödő népszerűsége volt, a többi alapkezelő nem sietett a K&H után. Végül a CA IB Alapkezelő törte meg a csendet, hogy nyomába eredjen a garantált alapokat 2003-ban már szinte futószalagon útjára indító K&H-nak. Azután 2004-re eldőlt az a kérdés is, vajon néhány innovatív alapkezelő terepe marad a garantált piac, vagy mindenki nyit ebbe az irányba. Mára ha nem is mindenki, de a legnagyobb alapkezelők mindegyike beindította a maga garantált alapját, s az idén már alig volt olyan hét, hogy ne tartottak volna jegyzést valamelyik alapkezelőnél. Sőt, már az is ritkaságszámba megy, ha csak egy alap jegyzése folyik, az elmúlt héten rekord született: egyszerre öt alap közül választhattak a befektetők.

Maga a konstrukció változott is, meg nem is az elmúlt három évben. A lényeg ugyanaz: a befolyt pénz döntő hányadát állampapírba és/vagy betétbe teszi az alapkezelő, ennek hozama a lejárat időpontjára fix. A maradék kis hányad az, amely egyrészt az alapkezelő költségeit és nyereségét biztosítja, valamint itt dől el, hogy a befektető a garantált hozamon felül jut-e extrahozamhoz. Ebben a kis részben az alapkezelők olyan konstrukciót használnak, amely viszonylag szerény fix összeg fejében kínál kiemelt profitot. Ha a várt árváltozás nem következik be, ez a fix díj elvész, ha viszont igen, a vételi, vagy eladási jogot biztosító opció értéke elméletileg korlátlanul nőhet. Az, hogy ebből a nyereségből a befektetők hány százalékkal részesednek, alapról alapra változik: az úgynevezett részvételi hányad figyelemmel kísérése minden befektető számára erősen ajánlott. Apró problémát csak az okoz, hogy a befektetési döntéskor ez még nem ismert: mivel a jegyzés nagysága és az aktuális tőkepiaci helyzet befolyásolja az opciók árát, a részesedés mértékét az alapkezelők általában csak a jegyzés zárása után tudják közölni.

SZÍNESEBBEN. A konstrukció törzse tehát változatlan, a hozamot meghatározó kis hányad tekintetében viszont folyamatosan újdonságokkal rukkolnak elő az alapkezelők. Az opciókat ugyanis ma már nemcsak részvényindexekre kötik, hanem például aranyra és olajra is. E divatos termékek mellett nem maradhatott ki a devizapiac sem, de van már olyan alap is, ahol az ingatlanpiac teljesítménye befolyásolja a hozamot. A nemzetközi alapkezelési tendenciák gyors begyűrűzése nyomán az idén már Magyarországon is bevett rendszerré vált, hogy több eszköztípusba fektetnek az alapok, vagy pedig több, eltérő kockázati szintű portfóliót is kialakítanak. Mindkét esetben a futamidő végén a legjobban teljesítő portfólió, vagy eszköz alapján kapják meg a hozamot a kitartó befektetők. Két ilyen típusú alapnak is a múlt hét végén ért véget a jegyzése: sikerrel startolt a HVB Triatlon 2. és a Budapest Aranytrió Alap.

Fantáziadús megoldások Semmi sem szab határt az egyre inkább felpörgő piacon az alapkezelők fantáziájának, valószínű, hogy a közeljövőben újabb, érdekesebbnél érdekesebb befektetési stratégiával csábító garantált alapokkal rukkolnak elő. A K&H Alapkezelő például készített a befektetők számára egy összefoglalót a garantált alapok előnyeiről és típusairól, s ebben a már létező termékei mellett szerepel egy olyan is, amit még nem indítottak el. Ebből arra lehet következtetni, hogy következő dobásuk az első kétirányú alap elindítása lehet. Ennél az alapkezelő egy termékre (például tőzsdeindexre) vételi és eladási opciót is köt, így a befektetők akkor jutnak a garantált hozamon túl extra megtérüléshez, ha a tőzsde vagy felmegy, vagy leesik. Mindegy tehát, hogy melyik irányba, csak mozogjon, a legrosszabb eset, ha megmarad egy meghatározott sávban. Információink szerint nem csak új alapok, hanem új alapkezelő belépése is várható a piacra: ez az MKB Alapkezelő, amelynél egy teljesen újfajta konstrukció bevezetését tervezik. Ennél a befektető elfelejtheti a különféle indexeket és részvényeket, a többlethozam kifizetése a forint stabilitásától függ. Valahol az euró/forint árfolyam 240,50 és 280,00 közötti két értéke határolja be várhatóan azt a tartományt, amelyben ha a forint benne marad két évig, akkor a befektetők hozzájuthatnak a 12 százaléknál is nagyobb extra hozamhoz. Ha ez valóban rárakódik a 6 százalékos – két részletben, az első és a második év végén kifizetendő – garantált hozamra, valószínűleg egyetlen befektető sem fog panaszkodni az alap lejáratakor.

Az elmúlt évben még két egyértelmű tendenciát figyelhettünk meg. Az alapkezelők a konstrukció két gyenge pontját próbálják gyógyítgatni: az egyik a futamidő végén történő hozamfizetés, a másik az erősen korlátozott likviditás. Ma már az újonnan induló alapok között egyre gyakoribb jelenség az, hogy a futamidő alatt is kifizetnek valamekkora hozamot, s olyan is akad, amelyik különválasztja az éveket. Ez annyi tesz, hogy év végén elszámolják a hozamot, s azt az esetlegesen rossznak bizonyuló következő esztendőben sem tudja „visszabukni” a befektető. Likviditásjavításként az újonnan induló alapoknál egyre elterjedtebb, hogy nyílt végűként indulnak, így az alapkezelő az aktuális napi árfolyamon forgalmazza az alap jegyeit. Az OTP Alapkezelő például két zárt végű konstrukció után harmadik garantált alapját, a Prizmát már határozott futamidejű, de nyílt végű konstrukcióként indította, az aktuális eszközértéken történő vételért-eladásért 0,6 százalékos jutalékot számítva fel. Ennél nagyobb díjakkal is találkozhatunk: az 1 százalékos levonás például borsosnak tűnik, de egyértelmű trendváltások idején még ennek megfizetésével is jól járhat a befektető, ha a korábban megugró eszközértéket kihasználva visszavonulót fúj.

A garantált konstrukciókban lévő összeg ma még csak töredéke a teljes alappiacénak, de a növekedés ugrásszerű. Az összesített nettó eszközérték fél év alatt megduplázódott, már túllépte a 80 milliárd forintot. Az idén szinte bizonyosan meglesz a 100 milliárd, s ma úgy tűnik, a konstrukció rugalmassága és biztonsága okán a következő években újabb és újabb befektetők érdeklődését keltheti fel. A garantált alapok bármilyen piaci körülmény esetén vonzóak, a jelenlegi pénz- és tőkepiaci bizonytalanság, a részvénypiaci esés, kötvénypiaci hozamemelkedés réme pedig különösen kedvezhet nekik.