Filmszakadás

Eddig még egyetlen filmnél sem kötöttem a kulcsemberekre biztosítást; szerencse a szerencsétlenségben, hogy a német koprodukciós partner felajánlotta ezt a lehetőséget, így a tragédia feldolgozása után talán folytathatjuk a filmet – mondta a Figyelőnek Petrányi Viktória, a Delta című alkotás producere. A Mundruczó Kornél rendezte, jórészt a Duna-deltában játszódó film elkészítése azért került veszélybe, mert a főhőst játszó fiatal színész, a többféle sportot is űző Bertók Lajos júliusban rejtélyes körülmények között a Dunába fulladt.

Hasonló eset legutóbb 1984-ben fordult elő a magyar film történetében, amikor a súlyos beteg Őze Lajos a Hány az óra Vekker úr? című Bacsó Péter-film forgatása közben hunyt el. Akkor a felvett jelenetekből emlékfilm készült, a játékfilmet pedig újra leforgatták Jordán Tamás főszereplésével. Igaz, akkor fel sem merült a film biztosításának kérdése: a gyártást az állam finanszírozta, s ha már egyszer áldását adta rá, szó nélkül állta a cechet.

GARANCIAIGÉNY. Ma már persze teljesen más a helyzet. A produkciós költségek növekvő hányada magánbefektetők pénzeiből folyik be, ők pedig, ha arra nem is kaphatnak garanciát, hogy a filmből kasszasiker lesz, arra azért mindenképpen szeretnének, hogy legalább elkészül a mű. Ezt a garanciát azonban többnyire nem kapják meg: a filmesek, a biztosítók és az alkuszok egybehangzó állítása szerint a produkciók alig valamit költenek biztosításra – örülnek, ha futja az elkészítésre nagyobb megalkuvás nélkül -, így a magyarországi forgatások többnyire mélyen alulbiztosítottak. „Általában visszafelé számolnak a producerek: megnézik, mekkora összeget képesek lecsípni a biztosítás díjára, és akkor együtt végignézzünk, mi is fér ebbe bele” – vázolta az eljárást az egyik biztosításközvetítő.

Filmes rizikók

Az AON/Albert G. Ru-ben mint a világ legnagyobb filmbizto-sítási alkusza, minden évben felméri és közzéteszi a film-készítőket fenyegető globális kockázatokat. Néhány momentum a 2006-os értékelésből:

A LEGNAGYOBB KOCKÁZATOK • Járványok • Ember-rablás és váltságdíj-követelés • Terror-kockázat

A LEGKOCKÁZA-TOSABB ORSZÁGOK 1. Irak 2. India 3. Nepál 4. A Palesztin Hatóság fennható-sága alá eső terüle-tek 5. Kolumbia 6. Afganisztán 7. Pakisztán 8. Orosz-ország 9. Thaiföld 10. Fülöp-szigetek

A Delta közel 400 millió forintos produkciós költségére a kisebb összegű vagyon-, utazási és eszközbiztosításokat Magyarországon, a honi filmbiztosítási piac egyik legaktívabb szereplőjénél, az Union Biztosítónál kötötték. A forgatási költségek felét álló német koprodukciós partner pedig vállalta – sőt, ragaszkodott hozzá -, hogy a kint drágán mért cast-biztosítást (lásd külön) is megkössék a készülő film három kulcsemberére: a rendezőre, a főszereplőre és az operatőrre. A közel 50 forgatási napból 24-et már leforgattak a tragédia bekövetkeztéig, az anyag azonban messze nem elég ahhoz, hogy a főszereplő nélkül is összeálljon belőle a film. A producer 200 millió forintos kárt jelentett be a kockázatot bevállaló német filmbiztosítónak, a DFG-nek, s most azon folyik a vita, hogy ebben a helyzetben mi lenne a legkevésbé költséges, illetve az alkotók számára is elfogadható megoldás: újraforgatni a filmet egy új főszereplővel, vagy kifizetni az eddigi költségeket és letenni arról, hogy valaha is megvalósuljon a forgatókönyv.

A német koprodukciós partner egyébként 18 ezer eurót – mai árfolyamon közel 5 millió forintot – fizetett csupán a stáb-biztosításért. Ennyiből a magyarországi produkciók több forgatási napot is ki tudnak gazdálkodni, így nem csoda, hogy a nagy nehezen összeszedett pénzből általában inkább forgatnak, s bíznak a jó szerencsében. Teljesen viszont ők sem úszhatják meg a biztosításkötést, mivel a Magyar Mozgókép Közalapítványnál (MKK) pályázható állami támogatásokhoz csak akkor juthatnak hozzá, ha az államilag finanszírozott részre biztosítást kötöttek, s a szerződésben az MMK-t jelölik meg kedvezményezettként. Vagyis ha beüt a krach, állami pénz nem folyhat el, a magánbefektetőké viszont igen.

Külföldön horribilis összegekre kötnek biztosítást, ha kibérelnek egy kastélyt vagy egy múzeumot, nálunk viszont, ha a Parlamentben, vagy a Szépművészeti Múzeumban forgatnak is, azt mondják: majd vigyázunk, s odarendelik a tűzoltókat, meg az őrző-védőket. A több száz millió forintos, vagy milliárdos biztosítási limitek díját ugyanis egy átlagos magyar produkció képtelen lenne kigazdálkodni – mondja az egyik bróker.

Speciális módozatok

A filmbiztosítás egyedi és „diszkrét” üzletág, s mint a bonyolult konst-rukciókat általában, ezeket is alkuszok kötik. Különböző vagyon-, felelősség-, baleset- és életbiz-tosítási elemekből egymásra épülő, szövevényes rendszert hoznak létre, kiegé-szítve két speciálisan filmes kockázattal:

FILM-NEGATÍV BIZTOSÍTÁS. Ha kiderül, hogy a negatív megsemmi-sül, vagy valamilyen okból használhata-tlanná válik, újra kell kezdeni az egész forgatást, vagy annak egy részét. Ami pedig egy bonyolult, drága kellékes-díszletes, külföldi helyszínen forgatott produkciónál nem kis feladat, különösen azért, mert az addigra már szétszéledt stáb tagjait újra össze kell trombitálni.

CAST-BIZTOSÍTÁS. A legfontosabb stáb-tagokra (mindenek-előtt a rendezőre, a főszereplőkre és az operatőrre) kötött szerződés. Arra szolgál, hogy a filmet mindenképpen be tudják fejezni, akkor is, ha az alkotók valamelyike munka-képtelenné válna vagy meghalna.

TÚL KICSI A PIAC. Nem csoda hát, ha a filmszekció nem a legjelentősebb ágazata a magyar biztosítási piacnak. A kilencvenes évek elején az amerikai tulajdonú Ahico foglalkozott vele, de mára megszüntette az üzletágat. Hasonló a helyzet az Uniqa Biztosítónál, ahol korábban virágzott a filmbiztosítás, de két éve egy darabot sem adtak el belőle. „Kilencven szerződést kötöttünk 1994 és 2004 között, mi biztosítottuk például a Patika, a Szamba és a Megint tanú című filmeket, de mindössze néhány millió forintos összegre” – mondták az Uniqánál. Kis piac a magyarországi, a produkciókból nem lehet akkora „veszélyközösséget” összeverbuválni, ami rentábilissá tenné az üzletet. A külföldi produkciókat pedig az uniós csatlakozás óta határon átnyúló szolgáltatásként elviszik a külföldi biztosítók.

A piacon az elmúlt években egyre több hazai filmre szerződést kötő Union mellett még az Allianz Hungária számít jelentős szereplőnek, a célcsoport viszont teljesen más: már évi több mint 100 nagy nemzetközi produkcióra, köztük spanyol, angol, olasz és amerikai filmekre szerződnek. Magyar filmeket viszont nemigen biztosítanak. „Az 1990-es pápalátogatás előtt fejemhez kaptam: istenem, hát ez olyan, mint egy filmforgatás, ugyanazok a kockázatok, kulcsszereplő, tömeg, rendezvények!

S aztán előhúztam a régi filmbiztosítást, és egy délután alatt átfazoníroztam” – emlékszik vissza Bárczay András, az Allianz Hungária cégvezetője. A filmbiztosítási üzlet mégis csak másfél-két éve, a Sorstalanság biztosítása óta indult be igazán a cégnél (a film ebbéli tanácsadója a vezető nemzetközi biztosítási alkusz leánycége, az AON Magyarország volt).

Ebben kulcsszerepe van annak, hogy a filmbizniszben magyarnak lenni jó belépőnek számít külföldön, valamint hogy az Allianz amerikai testvércége, a Fireman’s Fund a világ egyik legnagyobb entertainment és filmbiztosítója. Az amerikai testvérnek pedig „kellett egy láb” Európában, amit, úgy tűnik, igen sikeresen kamatoztat az Allianz Hungária.