Mik lehetnek a következmények?
Az ágazati vizsgálat következményeként nem kizárt egy vagy több konkrét vállalkozással szembeni versenyfelügyeleti eljárás indítása sem – áll a Versenyhivatal közleményében. Emellett a vizsgálat keretében feltárt tények, információk indokolttá tehetnek szakmai szabályozási vagy más szervek általi intézkedés kezdeményezését a versenyjoggal nem kezelhető vagy a versenytörvény tilalmaiba nem ütköző negatív gyakorlattal kapcsolatban.
Tekintettel a jellemzően nagy összegű lakáshitelek azon tulajdonságára, hogy hosszú távra – akár 20 éven felül is – a kölcsönt nyújtó bankhoz kötik a fogyasztókat, valamint arra, hogy megfelelő időtáv hiányában nem áll rendelkezésre tapasztalat a piaci szereplők viselkedésére vonatkozóan, nem zárható ki, hogy a piaci szereplők későbbi, szerződésben álló fogyasztókkal szembeni magatartása szükségessé tesz újabb versenyhatósági vizsgálatokat, ezért a GVH a továbbiakban is figyelemmel kíséri és elemzi a lakáshitelpiac folyamatait.
A GVH a 2002. január és 2004. július közötti időszakra vonatkozóan végzett átfogó ágazati vizsgálatot a jelzálog-hitelezés hazai gyakorlatáról. A szerdán közzétett jelentéstervezet nem tartja ugyan indokoltnak versenyfelügyeleti eljárás megindítását egyetlen piaci szereplővel szemben sem, ugyanakkor több ponton „önszabályozás kialakítását” javasolja a Magyar Bankszövetségnek, és több ajánlást is megfogalmaz a szabályozási kompetenciával rendelkező szervezeteknek, illetve a szakmai felügyeleti hatóságnak.
A GVH a tervezetet nyilvános vitára bocsátja, és a 2005. december 15-ig beérkezett véleményeket a jelentés végleges változatával együtt közzéteszi – áll a lapunkhoz eljuttatott közleményben.
Erősebb fogyasztóvédelem
A GVH szerint előrelépésre van szükség a fogyasztóvédelmi civil szervezetek jogi és érdekérvényesítési lehetőségeinek megerősítésében, és ehhez szükség van az állam szerepvállalására is. A hivatal szerint ugyanis megfelelő fogyasztóvédelmi intézkedések bevezetésével a lakáshitelek esetében egy 0,5 százalékos költségeltérés is milliós nagyságrendű különbségeket jelentene, ennek realizálása azonban még nagyon jelentős korlátokba ütközik Magyarországon.
A GVH megfontolandónak tartja: kötelezzék a hitelintézeteket, hogy az általános tájékoztatás mellett az ügyfeleket közérthetően, írásban tájékoztassák az egyes egyedi, konkrét hitelek paramétereiről is. Felveti, hogy nem indokolt-e megtiltani a bankoknál szokásos árukapcsolási gyakorlatot, amely a lakáshitel-törlesztéshez kötelezően kapcsolódó folyószámlanyitás mellett egyéb szolgáltatások igénybevételét is előírja.
A GVH szerint az ingatlanfedezet értékesítésével kapcsolatban egyértelműen azt a főszabályt kellene megfogalmazni, hogy kényszerértékesítés esetén az ingatlan aktuális piaci értéke legyen a fedezeti érték megállapításának alapja, így ugyanis elkerülhető lenne a „dupla leértékelés”.
A fogyasztói lakáshitelek esetében indokolt lenne bevezetni, hogy a hitelintézet a kényszerértékesítés előtt adjon 90 napot az adósnak a lakás saját értékesítésére, vagy legyen mód közös értékesítésre.
Egyértelműbb THM
Az államnak a támogatott hitelek folyósításakor elő kellene írnia, hogy a bankok egyszerűbb és összehasonlíthatóbb díjstruktúrát alkalmazzanak. További vizsgálatra szorulnak a hitelintézetek általános szerződési feltételei, hogy kiderüljön, összhangban vannak-e a polgári jogban megjelenő „sajátos fogyasztóvédelmi rendelkezésekkel”.
A GVH önszabályozás kialakítását javasolja a Magyar Bankszövetségnek annak érdekében, hogy a bankok pontosan definiáljanak minden kamaton felüli költséget, és ők maguk fizessék meg az olyan nem közvetlenül banki költségeket, mint a közjegyzői díj vagy az értékbecslői díj.
