A Beatles (ahogy az 50-es korosztály mondja: a „bitliszek”) lemezei ma is jól eladható portékák, az EMI mindig talál alkalmat arra, hogy kóstolót kínáljon az Apple cég egykoron tiltott gyümölcséből. A revitalizált mix – amelyet a zenekar egykori producere, az „ötödik Beatle”, George Martin, és fia, Giles készített – a Cirque du Soleil Las Vegas-i Love című előadásának zenés illusztrációja. A leginkább egy pszicho-aktív tűzijátékhoz hasonlatos előadás nem hagy kétséget afelől, hogy a Lucy in the Sky with Diamonds tényleg az LSD rövidítése. Mivel Paul, Ringo és a két özvegy is áldásukat adták a dologra, a 26 dal tisztelettudó, George Martin és fia tisztességes munkát végzett, a dalok megőrizték identitásukat, itt-ott változtak a hangszerelési arányok, illetve néhány motívumot áthelyeztek más dalokba, de a lemeznek nincs egyveleg jellege.
Más a helyzet Rod Stewart lemezével. Ez olyan, mintha valami kiégett rocksztár egy hotel bárjában elővenné a pop repertoárdarabjait, hogy a konzumlányok vagányabban játszadozzanak a koktéljukból kikandikáló napernyővel. Mondhatnánk azt is, hogy ez Rod jutalomjátéka, de ha valaki nyolc évig nem ad ki lemezt, akkor szerzői albummal illik előállni. Persze, korrektek az átiratok (Bob Dylan: If not for You, Bonnie Tyler: It’s a Heartache), de ez a minimum, ami elvárható. A dalsorrend olyan, mintha egy óceánjáró bárjának a repertoárja lenne. Persze, Rod Stewartnak ez is jól áll, hisz’ a hetvenes évek közepén oly’ meggyőzően énekelte, hogy „I am sailing / home again ‚cross the sea”.
The Beatles: Love › EMI › 79 perc, 26 szám › Poptőzsdei árfolyam: *** és fél
Rod Stewart: Still the Same… › Great Rock Classics of Our Time › Sony/BMG › 47 perc, 13 szám › Poptőzsdei árfolyam: ***
