 |
 |
Madonnák vagy bérgyilkosok? – elmélkedett a japán sajtó azokról a képviselőjelölt nőkről, akiket a kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) vezére, Koidzumi Dzsunicsiró miniszterelnök saját kezűleg választott ki, és küldött harcba. Méghozzá azon rebellis kormánypárti politikusokkal szemben, akik augusztus elején a postaprivatizációs törvény – azaz a kormányfői reformcsomag egyik legfontosabb eleme – ellen szavaztak. Egyik minősítés sem lenne megalapozatlan. Koidzumi ugyanis, aki mindig is a tradicionálistól eltérő politikai módszereket alkalmazott, most egyenesen tizenkilencre húzott lapot, amikor a postaprivatizációs elképzeléseit elutasító felsőházi döntés után feloszlatta a képviselőházat, és szeptember 11-ére előrehozott választásokat írt ki.
A japán miniszterelnök tehát kockáztatott – és nyert. Nem is akárhogyan. A vasárnapi választásokon az LDP a képviselőhelyek több mint felét szerezte meg, így ma jóval stabilabb alsóházi többséget tudhat a magáénak, mint a voksolás előtt. A párt az elmúlt félszáz évben csupán egyetlen alkalommal gyűjtött be a mostaninál több képviselőházi mandátumot. Eddigi koalíciós partnerével, a buddhista hátterű Új Komeitó párttal közösen pedig a kétharmados többséghez is elegendő képviselővel rendelkezik.
S ez még nem minden. Koidzumi már a kampány idején elérte, hogy pártja, az elmúlt fél évszázadban egy röpke kilenc hónapos megszakítást leszámítva mindvégig kormányzó LDP korrupcióval átitatott frakciói széthulljanak, a rebellis politikusok helyére pedig friss szellemű, reformbarát képviselőket állított, köztük tévés személyiségeket, sőt még egy egyetemi szépségkirálynőt is. Kiszemeltjei számára a területi, illetve az országos listán biztosított előkelő pozíciók garantálták, hogy bekerüljenek a képviselőházba. Győzelmével tehát a miniszterelnök több legyet is ütött egy csapásra. Új, hozzá lojális politikusokkal vette körül magát, elkezdett rendet rakni saját pártjában, ahol még jobban centralizálta az irányítást, és a választások vakmerő előrehozatalával megmutatta, hogy ő is képes zseniális politikai döntéseket hozni.
Ezzel szemben a választások nagy vesztese a Japán Demokrata Párt. A korábban kormányzásra is esélyesnek tartott legnagyobb ellenzéki erő győzelem helyett még képviselői helyeinek több mint 30 százalékát is elvesztette, miután a választókkal nem sikerült megértetnie programját. Reformpártként akarta eladni magát, a képviselőházban mégis a posta privatizációja ellen szavazott. „Nem azért szavaztam Koidzumira és az LDP-re, mert szeretem őket, hanem mert a többi párt egyszerűen megbízhatatlan” – fogalmazott az egyik választó.
MÁSODIK ESÉLY. A rendíthetetlensége miatt gyakran oroszlánszívűként is emlegetett miniszterelnök most várhatóan nem fog sokat késlekedni: újra benyújtja a parlamentnek a szigetország legnagyobb állami vállalata – egyben 3 ezer milliárd dolláros betétállományával a világ legjelentősebb pénzügyi intézménye -, a japán posta privatizációját célzó törvénycsomagot. Emellett gőzerővel kell nekilátnia a szociális reformoknak, annál is inkább, mert Japán ma a Föld egyik leggyorsabban öregedő társadalma, így nem halogatható tovább a nyugdíj- és egészségügyi rendszer megújítása.
Egy veszélyt mindazonáltal rejteget Koidzumi győzelme. Félő, hogy vele továbbra sem javul majd látványosan Kína és Japán viszonya. Sőt, még az is elképzelhető, hogy a miniszterelnök a közeljövőben újra ellátogat a japán háborús bűnösök hamvait is őrző Jaszukuni szentélybe. Ezzel pedig a külvilág válaszút elé kerülhet, melyik országot támogassa nyíltabban: a ma még mindig a világ második számú gazdaságának számító Japánt, avagy a dinamikusan felzárkózó Kínát.
