 |
| Alekszej Miller és Gyurcsány Ferenc. Józan gesztusok politikája. |
Nem áprilisi tréfa volt, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a hónap első napján a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntette ki Alekszej Millert, a Gazprom vezérigazgatóját. Tény, az indoklás nem volt különösebben meggyőző, hiszen az orosz céget mindössze 2001 májusa óta irányító Miller hivatalosan a magyarországi energiafelhasználásban meghatározó gázszállítások folyamatos biztosítása érdekében végzett tevékenysége elismeréseként kapta a magas állami kitüntetést.
PUTYIN EMBERE. A magyar kormány lépése azonban kétségkívül fölöttébb tudatos és taktikus gesztus volt. Egy érdemrend természetesen egyáltalán nem nagy ár azért, hogy Magyarország biztosítsa Oroszország legnagyobb vállalata – és a világ első számú gázipari óriása – első emberének a rokonszenvét. Különösen akkor, amikor a hazai gázszükséglet döntő többségét éppen a Gazpromtól szerzi be. Arról nem beszélve, hogy Miller Vlagyimir Putyin elnök legszűkebb csapatának a tagja. „Nem kevés manőver árán sikerült annak idején Rem Vjahirevet és Viktor Csernomirgyint eltávolítani a Gazprom éléről, és odaültetni a Putyin legfőbb hátországának számító szentpétervári gárda egyik igen fontos – ráadásul a befolyását azóta is folyamatosan növelő – szereplőjét. A kitüntetés tehát minden szempontból józan és hasznos gesztus volt” – húzza alá Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő is, akinek a véleményét a magyar miniszterelnök is gyakran kikéri.
 |
 |
|
|
|
Kishalak, nagyhalak
A Mol felvásárlása ellen csak a magas részvényárfolyam nyújt védelmet – véli Pletser Tamás, az Erste Befektetési Rt. elemzője, aki szerint a magyar olajtársaság, illetve a régió másik két meghatározó játékosa – a lengyel PKN és az osztrák OMV – felvásárlására csak a regionális konszolidáció befejeződése után kerülhet sor. „Előbb bekebelezik a régió kisebb cégeit e trió tagjai, majd azokat fogják egyesével megszerezni nyugati multik, elsősorban a PKN-t és a Molt, az OMV tulajdonosi szerkezete ugyanis nagyon stabil” – jósolja Pletser. Az utóbbi pár évben több tranzakció indult el Közép-Európában: a Mol integrálta a szlovák Slovnaftot és megkezdte ugyanezt a horvát INA-val, a PKN a cseh Unipetrolban, az OMV a romániai Petromban szerzett részesedést.
 |
| Közép- és Kelet-Európa iránt a Lukoil is érdeklődik. |
Lassan elfogynak az eladósorban levő cégek a régióban: a nagyobb falatok közül már csak az állami tulajdonban levő szerb NIS olajtársaság és a lengyel Lotus-csoport, illetve a független román Rompetrol van hátra. A megszerzett hozomány integrálása pár évet még biztosan igénybe vesz, de az évtized végére várhatóan végbemegy a régió konszolidációja. A nagy orosz olajcégek közül a bulgáriai és romániai érdekeltségekkel rendelkező Lukoil is érdeklődik Közép- és Kelet-Európa iránt, ám a „nagyok”, leginkább a PKN vagy a Mol felvásárlása inkább amerikai partnerétől, a ConocoPhillipstől várható. Az orosz cégek anyagi háttere ugyanis ma még bőven hagy kívánnivalót maga után. A Gazpromot például igénybe veszi a Rosznyefty integrációja, ráadásul az Oroszországban nyomott árakon értékesített gáz miatt veszteséget termel. Mindezek tetejébe az elkövetkező években komoly összegeket kell elköltenie beruházásokra, leginkább az elavult hálózat elkerülhetetlen modernizálására. |
|
|
|
|
|
|
Nem elég tehát, hogy a Gazprom és az állami kézben lévő Rosznyefty olajtársaság most zajló fúziója révén az eddigi 38-39 százalékról 51 százalékra nő az állami tulajdon az új energiagigászban, hanem Alekszej Miller még közvetlenül kapcsolódik is a Kremlhez. Vagyis ahhoz a politikai hatalmi központhoz, amelynek egyértelmű törekvése, hogy állami ellenőrzés alá vonja a gazdaság stratégiai ágazatait, mindenekelőtt az energiaszektort. A politika elvárja, hogy az üzleti elit azon erőforrások kapcsán, amelyek az orosz gazdaságot egyelőre – és még jó ideig – meghatározzák, kizárólag vele konzultálva, vele együttműködve hozzon stratégiai döntéseket. Ez olyan cégekre is igaz, mint például a Lukoil, amely tavaly úgy juttatta 7,59 százaléknyi, még állami kézben lévő tulajdonrészét az amerikai ConocoPhillipsnek, hogy közben mindvégig ehhez a forgatókönyvhöz tartotta magát. „A Lukoil első embere, Vagit Alekperov bevitte a ConocoPhillips vezérét Vlagyimir Putyinhoz, megtárgyalták a dolgot, és utána az üzlet ťcsont nélkülŤ nyélbe üttetett” – érzékelteti Sz. Bíró Zoltán, hogy a tulajdonosi elit legmesszebbmenő együttműködését a Kreml Oroszország jelenleg első számú olajtársaságától – tehát a legmagasabb szinteken – is elvárja. Ezt a „sajátosságot” nyilván a magyar üzleti köröknek és az azokat segíteni igyekvő kormányzatnak is figyelembe kell vennie, hiszen miután az orosz gazdaságban felerősödött az állam kontrolláló szerepe, a két ország politikai viszonyának minősége az üzleti kapcsolatokban is visszaköszönhet.
FONTOS MONDATOK. Ajánlatos tehát Alekszej Miller kitüntetését a fentiek tükrében értékelni, az akár arról is szólhatott, hogy Budapest gesztusokra válaszul viszont-gesztusokat remél Oroszországtól. Gyurcsány Ferenc február közepi moszkvai látogatásán – taktikusan csupán az 1945. tavaszi eseményekről beszélve, az utána következő évekről pedig mélyen hallgatva – megemlékezett arról, hogy a Szovjetunió szabadította meg Magyarországot a fasizmustól. A náci Németország felett aratott győzelem 60. évfordulóját ünnepelni készülő Moszkva számára ez egy fontos mondat volt, hiszen Kelet-Európa országai ma inkább a későbbi megszállás éveire helyezik a hangsúlyt, és emiatt egyre nagyobb a feszültség Oroszország és a régió több állama között. A gesztus viszonzásra is talált: Putyin elnök, mondhatni, elnézést kért 1956-ért, illetve határozottan megígérte, hogy országa visszaadja a háború idején elhurcolt sárospataki református könyvtárat.
A politikai gesztusok azonban a mai Oroszországban üzleti lehetőségekben is viszonzásra találhatnak. Akárcsak a gazdaságiak. Erről pedig már esetleg a Gazprom vezérének az a budapesti kijelentése szól, miszerint cége fontolóra veszi a Mol Rt. 11,8 százalékos, még az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. birtokában levő részvénycsomagjának megvásárlását. Csakhogy ez már kényesebb kérdés, még ha a magyar olajcég papírjainak árfolyama még ugyanaznap 4,7 százalékkal emelkedett is, 90 forinttal túllépve a 16 ezer forintot. Két kereskedési nappal később, április 5-én pedig – amikor orosz lapok azt szellőztették meg, hogy a Gazprom esetleg a Lukoillal közösen indulna a pakettért – 16 ezer 880 forintos árfolyammal abszolút csúcsot ért el a Mol-részvény, amit azóta sem tudott megközelíteni. Az orosz befektető „bejelentkezésével” kapcsolatos spekulációkat a magyar olajtársaság a Figyelő megkeresésére nem kívánta kommentálni.
„Ha a kormány eladná ezt a részesedést a Gazpromnak, az rövid távon megdobná a részvényárfolyamot, ellenben a Mol több ezer befektetője nem fogadná boldogan a hírt. A Mol privatizációja eddig a tőkepiacon zajlott, és az a kis pluszbevétel nem éri meg, hogy megtörjék az értékesítési folyamat transzparenciáját” – értékelte Miller bejelentését Vágó Attila, a ConCorde Értékpapír Rt. elemzője. A részvényesek egyébként Vágó szerint akkor járnának a legjobban, ha az orosz cég a tőkepiacon szerezné meg a szóban forgó Mol-részesedést, ez esetben ugyanis az árfolyam akár 20 ezer forintra is ugorhat.
|
|
|
|
|
Gázüzletág-szcenáriók
Oroszország legnagyobb vállalatának, a Gazpromnak a neve már a Mol gázüzletágának értékesítésekor felmerült, ám azt végül az E.On-Ruhrgas veheti meg. Érdekesen alakulhat viszont a Gazprom mint esetleges tulajdonos magatartása a még gazdára váró részek majdani eladásakor, a Molnak ugyanis eladási opciója van még a szállítás 75 százalékára, továbbá a tárolás és a nagykereskedelem 25 százalékára. „A Gazpromnak az lenne az érdeke, hogy a Mol ne hívja le az opciót” – állítja Pletser Tamás, az Erste Befektetési Rt. elemzője. Amennyiben ugyanis az E.On venné meg a maradék részesedést is, akkor elképzelhető, hogy a magyar társaság előbb-utóbb már nem orosz forrásból szerezné be a gázt. A Mol és a Gazprom 15 éves szállítási szerződése ugyanis 2012-ben lejár, és addigra elkészülhet a Nabucco vezeték, amely közel-keleti gázt szállít majd Európába a Balkánon keresztül. Nem zárható ki persze az a szcenárió sem, hogy a gázüzletág maradék része orosz tulajdonoshoz kerül – már csak azért sem, mert az E.Onban részesedéssel bíró Ruhrgas a Gazpromban is kisebbségi tulajdonos. |
|
|
|
|
|
|
NINCS KÜLÖNBSÉG. Amennyiben egyébként az orosz sajtó híresztelésének megfelelően az államilag ellenőrzött Gazprom-Rosznyefty valóban a magánkézben lévő Lukoillal karöltve indulna a Mol-pakettért, magyar szempontból az sem jelentene nagy különbséget. „Vagit Alekperov évek óta konzekvensen azt a politikát viszi, hogy megpróbál a Kremllel folyamatosan egyeztetni, egyetlen stratégiai, vagy annak tűnő döntést sem hoz anélkül, hogy az elnöki adminisztrációval ne egyeztetne” – jelzi Sz. Bíró Zoltán, miért is vehető biztosra, hogy a Lukoil, ha valóban belép az üzletbe, nem fog a Kreml szándékaitól eltérő, pláne azokkal ellentétes célokat követni.
Az orosz tőkével hazánkban a stratégiai ágazatokban – például az energiaszektorban – amúgy is igen óvatosan bánnak. Aligha volt véletlen például, hogy a tavalyi, gyorsított eljárás keretében értékesített 10,5 százalékos állami Mol-pakettből nem kapott az orosz tulajdonú Általános Értékforgalmi Bank (ÁÉB). A dolog politikai vonatkozásai miatt az ellenzék nyilván félreverné a harangokat, ha a kormány orosz cégnek árusítaná ki a Mol egy részét. Ha a 11,8 százalék még nem is, de ennél nagyobb arányú orosz tulajdon a magyar olajcégben hosszabb távon gazdasági és politikai kockázatokkal járhat. (A Mol jelenleg érvényes alapszabálya szerint egy tulajdonos legfeljebb a részvénytőke 10 százalékáig szavazhat, hiába rendelkezik ennél nagyobb részesedéssel a cégben. E korlátozás az uniós csatlakozás utáni ötödik év, azaz 2009 végéig maradhat fenn.) A legkézzelfoghatóbb veszély az, hogy ha a Gazprom befolyásoló részesedést szerez a Molban, beleszólhat, hogy az honnan vásárolja a kőolajat és földgázt. Bár ma a legjobb árakon és feltételekkel az orosz piacról szerezhetők be az energiahordozók, ha megszűnik a magyar társaság önállósága, az később esetleg a fogyasztók által fizetendő magasabb árakhoz vezethet.
EURÓPAI MANŐVER? Már csak azért is ajánlott lehet az óvatosság, mert a Kreml bábáskodása mellett megszülető Gazprom-Rosznyefty egész Európa gáz- és olajellátásában meghatározó szerepet fog játszani. Így a létrehozásával Moszkvának akár az is lehet a célja, hogy a céget az orosz politikai célok elérésének az eszközeként használja az Európai Unió országaiban. E tekintetben sokat elárul majd a májusban esedékes EU-Oroszország csúcstalálkozó, amelyen két fél meghatározó jelentőségű dokumentumot készül aláírni a gazdasági együttműködés alapelveiről.
Akár előnyös is lehet viszont egy orosz befektető a Mol oroszországi kitermelésénél. Ez esetben ugyanis az állami hatóságok nyilván nem gördítenének akadályokat a magyar társaság tevékenysége elé, azaz például jó esély volna arra, hogy a Molé maradjon a cég jelenlegi kitermelésének mintegy a felét adó Zapadno Malobalik mező, amelyet a vállalat – a politika részéről támasztott, fentebb említett együttműködési elvárásokra fittyet hányó, ezért a hatóságok által a csőd szélére kényszerített – Yukosszal közösen birtokol, és amelyben a orosz olajtársaság részesedését hamarosan eladják. A Mol érdeke az lenne, hogy a Yukos 50 százalékát a Kremllel jóban levő, egyúttal piaci alapokon működő cég kapja meg. A két szempont közül a Gazprom-Rosznyefty az elsőnek mindenképpen megfelel…
