Közép- és Kelet-Európa páratlan fellendülés előtt áll: a következő években a világ összes tőkeberuházásának mintegy harmada a volt szocialista országokba irányul majd. Legalábbis ez a véleménye Mark Mobiusnak, az 50 milliárd dollárt kezelő és a feltörekvő piacokra – így Magyarországra is – befektető Templeton Fund vezérigazgatójának, aki egy konferencia után nyilatkozott a Figyelőnek.
Amikor azt kérdezik tőlem, miként tudunk többmilliárd dollárt befektetni a világ fejlődő piacain, a válaszom csak annyi: nehezen – kezdte előadását a Bank Austria, a Giro Credit és a Danubius Hotels Rt. által szervezett konferencián a hongkongi és szingapúri székhelyű Templeton Fund vezetője. Ennek ellenére Mark Mobius nem panaszkodhat: cége tavaly összesen 8,8 milliárd dollárt fektetett be a világ úgynevezett feltörekvő piacain: Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában, valamint Közép- és Kelet-Európában.
Mint megtudhattuk, az említett régiókon kívül néhány dél-európai EU-országot (Portugáliát és Görögországot) is ebbe a csoportba sorolnak azon egyszerű ismérv alapján, hogy ezekben az országokban a bruttó hazai termék jóval kevesebb, mint a világ tehetősebb felén.
Kiugrási esélyek
Kis és közepes nemzeti jövedelemmel rendelkező államok vállalatai iránt érdeklődünk – mondta a vezérigazgató, ezzel is kifejezve: hosszú távon, legalább 5 évre gondolkodnak, arra apellálva, hogy a feltörekvő piacokból hamarosan fejlett gazdaságok lesznek.
Erre a vezérigazgató szerint minden esély megvan, hiszen ezek a piacok óriási lehetőségeket rejtenek magukban. Egy néhány évvel ezelőtt készült felmérés szerint akkor a világ népességének 80 százaléka élt a “fejlődő” övezetekben, a földkerekség összterületének 70 százalékán. Ezzel szemben ezekben a régiókban a világon összesen megtermelt értéknek csupán 30 százalékát állítják elő. Mára ezeknek az országoknak a részesedése a világtermelésből lényegesen nőtt, nem utolsósorban a növekvő külföldi befektetéseknek köszönhetően.
A bankár, aki a világ legnagyobb, a fejlődő piacokba beruházó befektetési alapjának a vezetője, annak a véleményének adott hangot, hogy Közép- és Kelet-Európa mai helyzete Latin-Amerika néhány évvel ezelőtti állapothoz hasonlít. Régiónkban ugyanolyan gyors változásokra van kilátás, mint Latin-Amerikában. – Semmi sem lehetetlen – folytatta -, hiszen Brazíliának többszáz százalékos hiperinflációt sikerült viszonylag rövid idő alatt 30 százalékra mérsékelnie. A mexikói pénzügyi válság elmúltával pedig ismét évente 18-20 milliárd dollárnyi működőtőke áramlik a kontinensre.
Kérdésünkre, hogy a Templeton Fundnál is ugyanaz-e a sorrend, mint a régiónkba irányuló összes tőkebefektetésnél – vagyis Magyarország után Lengyelország és Csehország áll a második és a harmadik helyen – Mark Mobius azt válaszolta: nagyon nehéz választani a három ország közül, de ő Lengyelországot tenné az első helyre, miután népességszámát tekintve az a legnagyobb piac. (A lakosság száma és a piac vonzereje közti összefüggést a befektetési bankár sokszor hangsúlyozta. Arra a közbevetésre, hogy a magas népességszám nem feltétlenül jelent tetemes vásárlóerőt, Mobius kifejtette: ők hosszú távra terveznek, a befektetésre kiszemelt országokban várják, és persze maguk is gerjesztik a gazdasági növekedést.)
Az egész régióban problémás, hogy a többségi tulajdonos sokszor nem szavatolja a kisebbségi részvényesek jogait, és névleges súlyánál jobban uralja a vállalatok irányítását – véli a vezérigazgató.
Magyar papírokban
A magyarországi érdekeltségeket firtató kérdésre azt árulta el, hogy a Pickben, az Ibuszban, a Zalakerámiában és “néhány bankban” van részesedésük. Egyelőre nincs sok befektetésünk itt, de a közeljövőben további beruházásokat tervezünk – tette hozzá. Mark Mobius a befektetési szakemberek előtt úgy vélte, hogy a bankszektoron kívül a gyógyszeripar a legjövedelmezőbb Magyarországon, és külön is kiemelte Közép- és Kelet-Európa legnagyobb gyógyszeripari vállalatát, a Chinoint. Magyarországnak és a régiónak azonban egyelőre pedáloznia kell a Templeton Fund kegyeiért, hiszen Ázsia és Latin-Amerika után egyelőre csak a harmadik helyen áll.
A befektetési bankár kiemelte: ők a vállalatokba, és nem az országokba fektetnek be, vagyis stratégiájuk szerint először a kiszemelt vállalatról gyűjtenek információkat, elemzik a cég főbb mutatóit, tesztelik a menedzsmentet, majd a cég szemüvegén keresztül mérik fel a makrogazdasági helyzetet, az ország, a régió kockázatait. – Nem ez az egyetlen út, a befektetők többsége más stratégiát választ, de számunkra ez tűnik a leghasznosabbnak – tette hozzá.
Mark Mobius még egy érdekes összefüggésre hívta fel a figyelmet. Íme a kiskáté kezdő kelet- (és nem közép-) európai és fejlődő országbeli befektetőknek: a látszólag stabil helyzetű országokban, amikor a kamatlábak lefele mozognak, kötvényekbe fektetni jobb üzlet, mint a részvényberuházás, amivel nagyon óvatosan kell bánni. Részvényekbe viszont sokszor magas, sőt akár hiperinfláció esetén is érdemes beruházni. A közép-európai országok gazdasága remélhetőleg van annyira stabil, hogy az üzletembereknek itt nem kell megfogadniuk a befektetési bankárnak ezt a tanácsát.
