A következő fél évben az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. áttörést vár a pénzintézetek privatizációjában. Ha azonban valamilyen okból mégsem minden a tervek szerint alakulna, arra az esetre megszületett az új „bankkórházi” koncepció, amely a pártában maradó pénzintézetek számára kínálna megoldást.
Optimista becslések szerint egy évben belül lezárulhat a hazai pénzintézetek privatizációja – mondta el a Figyelőnek Ábel István, az ÁPV Rt. ügyvezető igazgatója -, s ez alól még az Agrobankkal év elején összeolvadt Mezőbank sem kivétel. E bizakodó vélemény ellenére a részvénytársaság tarsolyában készen áll az úgynevezett híd-bank koncepció, amely azokon a pénzintézeteken segítene, amelyek a jövő nyárig mégsem találnak gazdára. Az ötlet a nemzetközi tapasztalatoktól függetlenül született meg – ilyen jellegű privatizációs megoldással mindeddig csak Spanyolországban próbálkoztak, ott sem sok sikerrel.
A híd-bank gyakorlatilag azt jelentené, hogy az állam mint tulajdonos a problémás pénzintézeteket egy esztendőre átadná egy százszázalékos állami tulajdonban levő üzleti szervezet – például egy bank – kezébe. A művelet létrejöhet egy vagyonkezelési szerződés megkötésével vagy úgy, hogy a rászoruló pénzintézet tulajdonjogát az állam egyszerűen átruházza az egy évre kiszemelt új gazdára. Ábel István szerint kizárólag a kisebb méretű bankok alkalmasak a „hídszerep” betöltésére. Ezenkívül még két fontos feltétel szükséges: legyen az ideiglenes új gazdának egyrészt teljes körű banki jogosítványa, másrészt jelentős mennyiségű tőketartaléka. A terv szerint a problémás pénzintézet és a vevő közötti híd szerepét betöltő bank körülbelül egy év alatt fel tudja úgy javítani a „betegét”, hogy az esélyessé váljon a megvásárlásra.
Amennyiben a privatizációs hullám elültével még mindig marad gazdátlan bank, azt egy ilyen híd-bank nélkül valószínűleg vagy fel kellene számolni vagy még egyszer kellene konszolidálni. Ám, mivel egyik alternatíva sem tűnik szerencsésnek, az ÁPV Rt. ügyvezető igazgatója a „bankkórházi” feljavító programokat veszi inkább sorra. Így gyógymód lehet a veszteségforrások kiküszöbölése; a pénzügyi helyzet stabilizációja; illetve a szükséges átalakítások elvégzése. A híd-bank a gyógykezelés során mint tulajdonos lép fel, megkímélve az államot egy esetleges sikertelen kezelés kudarcától. Abban is segít, hogy az eredeti tulajdonos időt nyerjen. Egy év ugyanis elég lehet bármilyen méretű bank átalakításához vagy legalábbis egy olyan forma kidolgozásához, amely többféle privatizációs lehetőséget kínálhat a jövőben.
Ábel István szerint a híd-bank koncepcióval a bankprivatizáció negyedik korszaka nyílhat meg, már amennyiben erre egyáltalán szükség lesz. Kategóriái alapján az első szakasz a kétszintű bankrendszer első esztendeire tehető, a második korszak pedig az 1991 és 1993 közötti időszakot foglalja magában. Ekkor az állam a bankok szempontjából a stratégiai befektetőkre összpontosított, a siker azonban elmaradt. A pénzintézetek privatizációjának harmadik szakasza 1994-ben, azzal a koncepcióváltással kezdődött, amelyben megfogalmazták: nem feltétlenül a stratégiai befektetők jelentik az elsődleges célpontot. A hangsúly magára a privatizáció folyamatára tevődött át – fogalmaz a bankokért felelős ügyvezető igazgató. Végül is ez a váltás tette lehetővé az igazi stratégiai befektetők belépését és például az OTP vagy a Budapest Bank eladását.
Koncepciótól függetlenül azonban, már ekkor felmerült egy másik „bankkórházas” megoldás is az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. részéről. A múlt év végén az ÁPV Rt. úgy tervezte: a gyengélkedő bankok talpraállításához megvásárolja a Pénzintézeti Központot (PK) a saját többségi tulajdonában álló Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt.-től (MBFB), majd abból létrehozza az első magyar „bankkórházat”. A PK átvétele egyrészt növelte az MBFB tőkeerejét, másrészt szerves része volt annak a koncepciónak, hogy az állami befektetési bank körül egy több, különböző funkciót ellátó pénzintézetből álló csoport jöjjön létre. Az ÁPV Rt. szakértői elképzelhetőnek tartották, hogy a „gyógykezelés” során egy-egy részt leválasztanak a beteg bankról, és azt a PK gondjaira bízzák, de azt a megoldást sem zárták ki, hogy a PK időlegesen szabad kezet kap az adott bank teljes rendbetételére, s átmenetileg átveszi annak teljes irányítását. Legfőképpen azért, mert az addigi tapasztalatok azt mutatták: elsősorban a kisbankok eladása azért ment olyan döcögősen, mert az érdeklődő vevők egyike sem volt hajlandó addig nyélbe ütni az üzletet, amíg az állami tulajdonos portékáit fel nem javítja. Tavaly az esztendő második felében az ÁPV Rt. mindössze egy jelöltet szemelt ki az állami „bankkórház” szerepre – a Pénzintézeti Központot -, ma már azonban a híd-bank koncepció alapján bármelyik kisebb pénzintézet alkalmas lehet erre. Az 1995-ben hozott privatizációs törvény amúgy is felhatalmazza a vagyonkezelő részvénytársaságot, hogy a privatizációs folyamat előmozdítása érdekében gazdasági társaságot, befektetési alapot létesítsen, illetve ilyen jellegű gazdasági társaságban részesedést szerezzen.
Mindazonáltal a bankprivatizációs hullám jelenlegi ígéretes szakaszában az ÁPV Rt. ügyvezető igazgatója úgy látja: lehet, hogy egyáltalán nem lesz szükség a híd-bank feljavító programjaira. A Magyar Külkereskedelmi Bank és az Általános Értékforgalmi Bank ügye már nem okoz gondot – sorolja. A Kereskedelmi és Hitelbank Rt. privatizációja esetében már az idén számítani lehet döntő lépésekre, de a folyamat várhatóan csak jövőre zárul le. A pénzintézet privatizációs koncepciójáról szóló, alig háromhetes kormányhatározat ugyanis kimondja, hogy az értékesítés keretén belül biztosítani kell a bank alaptőkéjének jelentős mértékű felemelését és a szakmai színvonal javulásának feltételeit. Ennek érdekében – szól a határozat – olyan stratégiai befektetőpartner (bank, pénzintézet vagy nemzetközi tekintélyű biztosítótársaság) bevonása szükséges, amely alaptőke-emeléssel és részvényvásárlással legalább 25 százalékot meghaladó részesedést szerez. Ez év végéig legalább 60 millió dolláros alaptőke-emelést is végre kell hajtani, amelyet szükség esetén intézményi, pénzügyi befektető is megtehet. Stratégiai befektető tulajdonszerzését követően a bank részvényeinek 5 százalékát az alkalmazottak és a menedzsment szerezheti meg – a törvényben előírt kedvezmények alkalmazásával. Az állam részesedésének – a határozat értelmében – 1997 végéig kell megszűnnie, vagy legalábbis létre kell jönniük az erre vonatkozó szerződéses feltételeknek.
Ábel István a Mezőbankról sem tartja kizártnak, hogy annak privatizációja egy éven belül révbe ér, hasonlóan a Corvinbankéhoz. Ez utóbbi esetben a tender már elkészült, várhatóan szeptemberben kerül a nyilvánosság elé, annak ellenére, hogy a végső döntést a bank igazgatósága még nem hozta meg. A Takarékbank esete már egy kicsit bonyolultabb, de nem ad okot aggodalomra – mutat rá az ügyvezető igazgató. A helyzetet elsősorban a takarékszövetkezeti tulajdonosok nehezítik, akik 33 százalékban kezükben tartják a pénzintézetet. Az MBFB-ben jelenleg folyik a szervezeti átalakítás, azaz a privatizáció előkészítése, a Pénzintézeti Központ pedig most formálja a tevékenységét, amelyhez széles körű jogosítványai vannak.
Végül, de nem utolsósorban a Magyar Hitel Bank Rt. (MHB) privatizációja is felgyorsult az elmúlt napokban. Mint ismeretes, a kormány legutóbbi ülésén döntött arról, hogy szeptember elejéig kiírják a bank privatizációs tenderét, amelyben 94,23 százalékos részvénycsomagot hirdetnek meg. Az MHB 7,148 milliárd forintos részvénytőkéjének ugyanis ez a hányada van még állami kézben. A kormány döntése szerint ebből 89,23 százalékot kínálnak a stratégiai befektetők számára, a fennmaradó 5 százalékot – hasonlóan a K&H-hoz – a menedzsment és a dolgozók jegyezhetik kedvezményesen. A tőkeemelés azonban az MHB esetében is elengedhetetlen; mértéke néhány éven belül a 20 milliárd forintot is elérheti. A bank egyébként az idei esztendő első felében a tervezettnél jobban teljesített – derül ki a féléves adatokból. A 254,3 milliárdos mérlegfőösszeg mellett az MHB június végéig közel 3,32 milliárd forintos adózás előtti eredményre tett szert, saját tőkéje pedig eléri 11,643 milliárd forintot, amely a tervek szerint december végére elérheti a 13,1 milliárdot. Az MHB-ra szemet vetett pénzintézetek között egyelőre csak találgatni lehet, melyik az igazi: a felmerülő nevek között szerepel az ABN-Amro és a Citibank éppúgy, mint a Creditanstalt és a Bank Austria.
