Mi a helyzet az új kormány munkába lépésének napjaiban? Jelentős eredmények történtek az állami vállalatok privatizálása és a külkereskedelem liberalizálása terén, látványosan sikerült megfékezni továbbá a már fenyegető mértékű inflációt. Egy évtizednyi zsugorodás után 1997-ben végre 0,4 százalékkal nőtt az orosz GDP, s az idén már 2 százalékos bővülésére számítanak.
A reformerek munkájának ellentmondásait azonban több millió sokat szenvedett orosz nap mint nap a saját bőrén érzi. Az állam adóbehajtási gondjai miatt például csak hébe-hóba fizetnek a nyugdíjasoknak, katonáknak, tanároknak és bányászoknak. A szakszervezetek állítása szerint az állami és a magánszektorban a ki nem fizetett bérek összege az idén elérheti az 57 milliárd rubelt (9,4 milliárd dollár). Emiatt lassan, de biztosan csökken a lakosság körében a piaci reform gondolatának a támogatása. A csődeljárás intézményének hiánya hozzájárul a vállalatközi adósságok felhalmozódásához – ezek összegét 130 milliárd dollárra, a GDP negyedére becsülik -, valamint a piacgazdaságot bénító cserekereskedelem elterjedtségéhez. A jogbiztonság hiánya eltántorítja a befektetőket és táplálja a bűnözést. A korrupt bürokrácia pedig hátráltatja az üzleti kedv legális gyakorlását, ezért nem indul kellő számú új vállalkozás.
Az orosz gazdasági reformnak tehát az a legfőbb feladata, hogy újradefiniálja a korábban mindenható állam funkcióit. A kormányzat elismeri a feladat elvi szükségességét, a gyakorlati megvalósítás azonban nehézségekbe ütközik. A hatalmi átszervezésből most látszólag vesztesként kikerülő Anatolij Csubajsz (aki az orosz elektromos hálózat vezetői székébe „bukott”) még kormánytagként jelentette ki, hogy nélkülözhetetlen az állam gazdasági szerepének megerősítése, noha megfogalmazása szerint Oroszországban az állam eddig rosszul, amatőr és korrupt módszerekkel végezte alapfeladatait. A kabinet átalakításakor Borisz Jelcin elnök olyan új technokrata vezetőket állított előtérbe, akik végre tudják hajtani a mikrogazdasági reformok részleteit, de nem képesek olyan komoly ideológiai csatákra, mint Csubajsz.
Amit senki nem vitat: az új kormány csak akkor tud javítani az egészségügy, az oktatás és a kultúra helyzetén, ha először sikerül rendbe tennie az államháztartást. A gazdaság zsugorodása és a fájdalmas kiadáscsökkentések miatt a költségvetés az utóbbi években egyre szorosabb présbe került, közben fokozódott az állam eladósodása – a kamatterhek ezzel járó növekedésével együtt.
A múlt év közepére a belföldi adósságállomány elérte a GDP 12,5 százalékát; az összeg megegyezik a költségvetés összbevételével. Idén a deficit a GDP 5 százaléka körül lesz, jövőre a cél 3,7 százalék.
Az orosz államháztartás sérülékenysége mindenki számára nyilvánvalóvá vált 1997 végén, amikor a nemzetközi tőkepiacok beleremegtek az ázsiai pénzügyi válságba. A moszkvai jegybanknak a rubel védelme érdekében átmenetileg 42 százalékra kellett emelnie az irányadó kamatlábat.
Szergej Dubinyin, az orosz jegybank kormányzója szerint az ország már túlélte a vihar nehezét, és a befektetői bizalom visszatértével párhuzamosan fokozatosan csökkenthető a kamatláb: az év végére várhatóan 17 százalékra mérséklődik a ráta, s ez elősegítheti a gazdaság nekilendülését. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy a márciusban kibocsátott 1,25 milliárd márkányi eurokötvényt a piac igen kedvezően fogadta.
Közben a pénzügyminisztérium is lépéseket tett Oroszország pénzügyi helyzetének megszilárdítására. A tárca a GDP 2 százalékára rúgó kiadáscsökkentésről egyezett meg a valutaalappal. Amennyiben e vállalást sikerülne megvalósítani, a reformok beindítása óta az idén először képződne költségvetési többlet (a kamatköltségeket leszámítva) Oroszországban. A külföldi adósságszolgálat, amely jelenleg évi 6,9 millió dollár, jegybanki becslések szerint 2001-re 9,5 milliárdra nő.
A pénzügyi tárcának azonban először még túl kell élnie azt a politikai vihart, amelyet a beharangozott közalkalmazotti létszámcsökkentés okozott. Jelcin, aki ugyan elvileg támogatja a tervet, úgy minősítette a 208 ezer alkalmazott elbocsátásáról szóló értesülést, hogy az „vagy légből kapott vagy provokáció”.
Mihail Zadornov pénzügyminiszter szerint az államháztartás radikális és hosszú távú átalakítására van szükség, különben Oroszország továbbra is érzékenyen fog reagálni a nemzetközi befektetői hangulat kilengéseire. A reform fontos elemének számít az egyszerűbb, igazságosabb adórendszer.
Jelenleg az adóhatóság adatai szerint az összes vállalkozásnak csak 17 százaléka fizeti ki adója teljes összegét határidőre. (Ebben persze az is szerepet játszik, hogy az 1996 végén nyilvántartott 2,6 millió cég egyharmada gyakorlatilag csak papíron létezik.) Persze a másik oldal sem könnyíti meg a kötelezettségek teljesítését: a moszkvai székhelyű cégeknek például negyedévente 23 különböző adóbevallást kell(ene) kitölteniük.
Szergej Vasziljev kabinetfőnök-helyettes, aki a hivatalba lépő kormányzat számára készíti elő a terepet, négy azonnal megoldandó feladatot emelt ki: a bérhátralékok rendezését, a költségvetés átalakítását, az új adószabályok életbe léptetését és végül a szociális juttatások rendszerének racionalizálását. Nyilvánvaló, hogy e területek egyikén sem lesz könnyű az előrelépés, hiszen mindegyiknél az állam működésének minőségi javítására van szükség. Ám a hivatalba lépő kormánynak 1998-ban meg kell hoznia a nehéz döntéseket; jövőre ugyanis általános választások lesznek, márpedig a hatalmon lévők olyankor kerülni szokták a fájdalmas beavatkozásokat.
