Annak ellenére történt döntő fordulat az egyik legnagyobb múltú és legszomorúbb jelenű nagy magyar nyomda életében, hogy ezúttal sem sikerült rá vevőt találni. Az Athenaeum ugyanis végre megszabadulhat értékes belvárosi ingatlanjától, és az érte kapott pénzből gépet vehet.
Ismét sikertelenül zárult a közel 130 éves múltú és a 90-es évek elején még az egyik legnagyobb nyomdának számító Athenaeum privatizációjára kiírt pályázat. A vevőjelöltek immár sokadszorra véreztek el azon, hogy az állam a Budapest szívében levő – a cég alaptevékenységéhez szükségtelen – ingatlannal együtt akarja eladni a nehéz helyzetbe sodródott nyomdát. Az eddig jelentkezőket a nyomdakapacitás miatt érdekelte az Athenaeum, így olyan árat kínáltak érte, amely az ingatlanokat is figyelembe véve alacsony volt. A privatizátorok érthetetlen módon évekig nem választották le az Osváth utcai ingatlanokat a társaságról, pedig így talán már az első alkalommal eladhatták volna a nyomdát – elejét véve ezzel a folyamatos piacvesztésnek. A mostani pályázat azonban – legalábbis ebben a kérdésben – döntő fordulatot hozott. Az ÁPV Rt. igazgatósága ugyanis úgy határozott, hogy megveszi az egyébként kizárólagos tulajdonában lévő Athenaeumtól a belvárosi ingatlanegyüttest, hogy ebből a pénzből a nyomda pénzügyi helyzete megerősödhessen és olyan fejlesztéseket hajthasson végre, amivel végre megrendeléseket szerezhet.
A cég már a privatizációs döntés megszületése előtt megkezdte belvárosi nyomdaüzemének áttelepítését. Amint azt Hupján József vezérigazgatótól megtudtuk, a géppark zömét december végére kiviszik kőbányai üzemükbe. Matuzsálemi korú napilapos gépeiket azonban nem telepítik át – leselejtezve próbálnak meg túladni rajtuk. Ezzel az egyébként szükséges váltással az idén tovább nő a cég vesztesége, amely elérheti a 300 millió forintot.
A vezérigazgató úgy látja, az ÁPV Rt. döntése nyomán a nyomda helyzete stabilizálódott, s végre lehetősége nyílik arra, hogy rotációs géppel bővítse kapacitását. Hupján József szerint ezzel enyhíteni lehet az Athenaeum fő problémáját. Gépparkja ugyanis elsődlegesen nagy példányszámú kiadványok nyomásával működtethető gazdaságosan, ezek viszont folyamatosan hagyták el a nyomdát. Legutóbb a – korábban a cég megvásárlására is ajánlatot tevő – Vico vitte el két nagypéldányszámú hetilapját, a Színes RTV-t és a Nők Lapját. A nyomda nem remélheti, hogy a nagy lapokat sikerülhet 1997-ben elcsábítania a konkurensektől. A fő cél tehát a legnagyobb, itt nyomott kiadványok megtartása.
A Budapesti Piac heti több mint 800 ezer példányát valószínűleg nem fenyegeti veszély, hiszen a Figyelő információja szerint annak kiadója most is ajánlatot nyújtott be az Athenaeum privatizációjára. A másik fő megrendelő a Hekki. Nyomdászkörökben elterjedt, hogy ennek nyomását átviszik a szlovákiai révkomáromi nyomdába, azonban Hupján József kijelentette: a kiadó még nem értesítette arról, hogy ilyen szándéka lenne.
A kisebb példányszámú színes lapok mellett a vezérigazgató a piacszerzés másik lehetőségét a hirdetési újságokban és a kereskedő cégek kiadványaiban látja. Ugyan belátja, hogy a színes direct mail-kiadványok terén a legnagyobb vetélytárs, a Révai lépéselőnyben van, azonban szerinte a megrendelői igények ma még kielégítetlenek, így talán lehet megrendeléseket szerezni.
