Egy új korszak kezdete – röviden így összegezhető a biztosítási ágazat 1996-os esztendeje, amely során nemcsak a jogi szabályozottság, hanem a piaci helyzet is számottevően megváltozott. S bár az idei évre becsült 150 milliárd forint összesített díjbevétel a harmadik negyedéves adatok tükrében megvalósulni látszik, a szakemberek többsége ma már ódzkodik a korábbi években megszokott derűlátó prognózisoktól.
Több ok miatt is korszakos jelentőségűként vonul majd be a biztosítási ágazat évkönyvébe a magunk mögött hagyott esztendő. Az egyik – talán a legfontosabb – ok az, hogy negyven év után az idén először a biztosítási piacot és annak szereplőit ismét törvényi szintű jogszabály szabályozta. Az 1996. január 1-jén hatályba lépett biztosítási törvény (bit) egyelőre ugyan nem hozott jelentős átrendeződést a piacon, de számos ponton változtatásra késztette a társaságok gazdálkodását. Megszűnt például a nem-életbiztosítási módozatok előzetes hatósági engedélyezése, aminek hatására ezen üzletág egyes területein kimutatható pezsgés indult meg.
Kiemelt hangsúlyt kapott ugyanakkor a biztosítók szavatolótőke- és úgynevezett szolvencia-megfelelőségének ellenőrzése. Több társaság – szám szerint három – ugyanis úgy vágott neki az idei évnek, hogy nem rendelkezett a törvény által előírt minimális biztonsági tőkével, egy biztosítónál pedig szavatolótőke-problémák léptek fel. A korábbi “ejnye-bejnye” helyett a törvény ilyen esetekben igencsak rigorózus: szavatolótőke-hiány esetén három év, a biztonsági tőkében mutatkozó hiány esetén pedig csak hat hónap türelmi időt ad a helyzet rendezésére. A társaságok szerencsére még az év első felében megoldották a problémát: átváltották például addig devizában lévő pénzeszközeik egy részét vagy pedig a tulajdonosok tőkét emeltek.
Az üzleti eredmények alapján szintén fordulópontot jelenthet az 1996-os év. Az idén ugyanis a jelek szerint véget ért az a három éve kezdődött robbanásszerű fellendülés, amelynek során a biztosítók évről évre reálértéken is jelentősen növekvő díjbevételre tettek szert. A harmadik negyedéves adatok alapján a piacon működő 17 biztosítóintézet szeptember végéig – a Colonia Biztosító eredményei nélkül – összesen mintegy 108,3 milliárd forint díjat szedett be ügyfeleitől, ami azt valószínűsíti, hogy az ágazat összesített díjbevétele az év végére elérheti 150 milliárd forintot. Ez az előző évi 119 milliárd forintos díjbevétellel összehasonlítva 31 milliárd forintos növekedésnek felel meg, azaz az idén reálértéken csak várhatóan 3-5 százalékkal több díj folyik majd be a biztosítók kasszájába. Az egyes üzletágakat és a korábbi negyedévek teljesítményét nagyító alá véve azonban kiderül, hogy a kedvező kép mögött jelentős különbségek húzódnak meg, és néhány üzletág (illetve biztosító) kimondottan hanyatlásnak indult.
A kárkifizetések és szolgáltatások együttes összege lényegében “helybenjárást” mutat: 1995 végéig a biztosítók összesen 68,2 milliárd forintnyi kártérítést fizettek ügyfeleiknek, ugyanez az adat idén szeptember végén 49,7 milliárd forint volt. A szakértők becslése szerint nem kizárt, hogy az idén a kárkifizetések összege az előző évi alatt maradt. Összetételét tekintve azonban szembetűnően megugrott az életbiztosítási kárkifizetések összege (9 milliárd forint), amit az elemzők a fizetőképes kereslet lanyhulásával és az ügyfelek romló anyagi helyzetével magyaráznak. Egyre többen kényszerülnek ugyanis a korábbi években kötött életbiztosításaik felmondására (visszavásárlására), még akkor is, ha ez jelentős anyagi veszteségekkel jár.
Ezt a megállapítást látszik alátámasztani a biztosítók által kezelt szerződések számának vizsgálata is. Ennek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a korábbi évek egyenes ívű fejlődése az év második felére megtorpant, sőt az év vége közeledtével kismértékű visszaesés következett be. A biztosítók az elmúlt év végén 11,5 millió biztosítási szerződést kezeltek, ami az idei első negyedévre 12,2 millió darabra növekedett. Az év második felére azonban a szerződések záróállománya először enyhébb, majd egyre növekvő mértékben csökkeni kezdett.
Az elemzők szerint a szerződésszám visszaesése mögött elsősorban a piac fokozatos telítődése és a fizetőképes kereslet erőteljes csökkenése is meghúzódik. Egyre kevesebben engedhetik meg maguknak azt a “luxust”, hogy szerződést kössenek valamelyik társasággal, ráadásul az inflációt követő biztosítási díjak (az úgynevezett indexálás) bevezetésével a régi ügyfelek közül is mind többen biztosításuk felmondására kényszerülnek. Nem egy esetben pedig maguk a biztosítók kezdeményezték a szerződések megszűnését az adott termék átdolgozásával vagy drasztikus díjemeléssel (ilyenek például a casco- vagy a lakásbiztosítások).
Az egyes üzletágak eredményét nagyító alá téve általánosságban elmondható, hogy változatlanul a nem-életbiztosításokból befolyó díj jelenti a biztosítók bevételén belül a meghatározó elemet. Szeptember végéig az ágazat összes bevételének több mint kétharmada (75 milliárd forint) származott a nem-életbiztosításokból, a fennmaradó egyharmadot (33,5 milliárd) pedig az életbiztosítások tették ki. Külön is érdemes megemlékezni a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról, miután a nem-életbiztosítási díjbevétel több mint negyven százalékát (31 milliárd forintot) ez a lényegében hatósági áras, az autósok számára kötelezően előírt módozat hozta a biztosítók konyhájára.
Az idei év a piaci szereplők helyzetét illetően is hozott néhány “korszakos” változást. A piacot ugyan változatlanul a két “nagy”, az ÁB-Aegon és a Hungária Biztosító uralja, amelyek az idén együttesen az összes díjbevétel közel 60 százalékát tudhatják a magukénak (lásd táblázatunkat). Ez az elmúlt évhez képest azt jelenti, hogy a két társaság az idén lényegében megszilárdította előnyét a többi szereplővel szemben. Az igazán “izgalmas” dolgok azonban a mezőny hátsó fertályán történnek. Minden jel szerint ugyanis a Nationale-Nederlanden (N-N) Biztosító beérte, sőt az év végére az előzetes becslések szerint meg is előzi az “örökös” harmadiknak számító Providencia Biztosítót. Az N-N szeptember végéig 12,1 milliárd, míg a Providencia 12,7 milliárd forintos díjbevételre tett szert, ám az év végére az elemzők szerint nem kizárt, hogy a mérleg nyelve az N-N felé billen majd. Hasonlóan fej-fej melletti küzdelem folyik a piac ötödik és hatodik helyéért az OTP-Garancia és a Generali Biztosító között. Az OTP-Garancia tavaly elorozta a Generalitól az ötödik helyet, ám a szeptember végi adatok alapján úgy tűnik, hogy az osztrák cég most revansot vesz.
Sötét ló viszont az élbolyba tartozó Colonia, amely ebben az évben lényegében alig szolgáltatott adatot magáról. Annyit tudni lehet, hogy a tavaly 5,1 milliárd forintos díjbevétellel záró társaság a második félévben 3,5 milliárd forintos bevételre tett szert, ám a harmadik negyedév üzleti eredményeit egyelőre homály fedi. Mindenestre a növekedés ütemét tekintve úgy tűnik, hogy a Colonia leszakad az előtte állóktól. Az alsóbb traktusokban néhány kivételtől eltekintve tovább tart a kisebbek felzárkózása, ugyanakkor olyan patinás cégek is megjelentek a piacon – igaz, egyelőre csak kezdeti tapogatozó lépéseiket teszik -, mint a svájci Winterthur és Zürich Biztosító.
Ezzel együtt azonban távolról sem lehet azt mondani, hogy a bit társaságalapításra vonatkozó enyhített szabályai áttörést hoztak volna a piaci szereplők számát illetően. Az alapításhoz szükséges tőke leszállításától ugyanis azt várták az illetékesek, hogy így egyenes út vezet majd a piaci szereplők számának bővüléséhez és a verseny fokozódásához. A várt alapítási “boom” azonban elmaradt: az idén lényegében csak a hitelbiztosításra szakosodott német Hermes Biztosító lépett a piacra, és engedélyért is csupán egy zömében hazai tulajdonban álló utazási biztosító és a Magyar Hitel Bank által alapított biztosító folyamodott.
Megfigyelők szerint ez a tény egyúttal azt is jelzi, hogy a magyar biztosítási piac némileg elvesztette vonzerejét a többi feltörekvő piaccal szemben. A biztosításból származó díjbevételek zsugorodása és a szerződések számának stagnálása kétségessé teszi, hogy maradt-e még növekedési potenciál a biztosítási ágazatban. A korábbi becslések az életbiztosításoknál például a piac öt-hatszoros, a nem-életbiztosításoknál pedig kétszeres növekedésével számoltak. Ezeket a számításokat az idei eredmények tükrében könnyen lehet, hogy felül kell vizsgálni: a számok ugyanis az életbiztosítások esetében egy reálértéken stagnáló piac képét vetítik előre, míg a nem-életbiztosítások egyes területein (gépjármű- és lakossági vagyonbiztosítások) egyenesen visszaeséssel kell számolni.
Az ügyfelek számának csökkenése és a fizetőképes kereslet visszaesése ugyanakkor a már piacon lévő társaságokat egyre inkább késhegyre menő versenyre készteti majd. Ennek halvány jelei már ma is látszanak, hiszen a korábbi évek békés “jut is, marad is” hangulatát az év második felében hangos botrányok bontották meg. Ezek közé tartozik például az OTP-Garancia Biztosító tulajdonosának, az OTP Banknak az a körlevele, amelyben a bank alkalmazottait biztosítási szerződések kötésére buzdította, de hasonló ügynek tekinthetjük a biztosítási díjak indexálása során elkövetett számítási hibákat, illetve a KSH-indexek hibás felhasználását. E “marakodások” ugyanakkor azt is alátámasztják, hogy ma már egyetlen biztosítónak sem mindegy, hány ügyfelet veszít el a rossz szolgáltatás, illetve a nem megfelelő termék miatt. A háttérben ráadásul igen komoly innovációs folyamatok indultak meg, és a társaságok keresik azokat a “piaci fehér foltokat”, ahol pótlólagos díjbevételre tehetnek szert, és növekedési pályán maradhatnak. A szakértők szerint azonban ehhez elsősorban gazdasági fellendülésre és a vasárlóerő növekedésére lenne szükség – ám így is csak a korszerű terméket és nívós szolgáltatást nyújtó társaságok maradnak talpon.
Arra csak az elkövetkező évek adnak majd választ, hogy az 1996-os esztendő egy korszak végét vagy éppen a kezdetét jelentette-e. Annyi azonban biztos: a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő “kétszintű” biztosítási rendszer az idén minden kétséget kizáróan válaszút elé érkezett, és a korábbi évek extenzív növekedési pályáját fokozatosan egy intenzív, az innovációt és a termékfejlesztést előtérbe helyező korszak váltja majd fel.
