Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. felügyelőbizottságának lapzártánkig nyilvánosságra nem hozott vizsgálati jelentése a Tocsik-ügyként elhíresült botrány két legfőbb felelőseként információink szerint Szokai Imre egykori igazgatósági elnököt és Liszkai Péter jogi ügyvezető igazgatót nevezte meg.
A felügyelőbizottsági vizsgálat sem tudta megállapítani, hogy Tocsik Márta külső tanácsadó miként került kapcsolatba a privatizációs szervezettel – ez ügyben egyetlen dokumentum sem került elő. Szokai Imre az fb-meghallgatáson annyit mondott, hogy Tocsik Márta végelszámolói megbízást kért tőle, ő ekkor látta először, s nyomban a privatizációs szervezet illetékes igazgatóságához utasította. (Az fb felelősségmegállapítása egyébiránt kapcsolódik a Figyelő azon értesüléséhez, miszerint a külső tanácsadó Szokai Imre protezsáltja volt.)
Az előkerült dokumentumok tanúsága szerint Tocsik Márta már 1995. december 14-től dolgozott az ÁPV Rt.-nek, ám a munkája megkezdéséről szóló ajánlatról sehol sincs papír. Az fb által ismert anyagok között található egy 1996. január 9-i keltezésű, Tocsik Márta által jegyzett táblázat, amelynek adatairól nem lehetett megállapítani, honnan származnak. Mindenesetre felettébb különös, hogy ennek első kilenc tétele nemcsak adataiban, de még sorrendjében is megegyezik egy, a Vektor Rt. által 1995 júliusában az akkori vezérigazgatónak, Lascsik Attilának küldött táblázattal. A Figyelőnek tudomása van arról, hogy az ÁPV Rt. munkatársai 1995 második felében kimutatást készítettek az önkormányzatok igényeiről. Ennek fényében különös: Szokai Imre korábban azzal indokolta a külső szakértő bevonását, hogy csak a szakértő rendelkezett adatbázissal, az ÁPV Rt. nem.
A privatizációs szervezet igazgatóságának 1996. január 10-i ülésén elhangzott, hogy az önkormányzati igényeket meg kellene tárgyalni; ekkor már szó volt arról, hogy van egy tanácsadó, de a jegyzőkönyv szerint a neve nem hangzott el. Bár következő tárgyalási határidőnek a hónap végét jelölték meg, már egy héttel később, január 17-én döntöttek a konkrét megbízásról. Az ezzel kapcsolatos előterjesztés nem járta be a szokásos köröztetést, hivatali utat; egyből az igazgatóság elé került, s maga Liszkai Péter terjesztette elő. (Az fb-vizsgálat nem állapította meg az ÁPV Rt. jogi igazgatóságának felelősségét – ez a részleg el volt zárva az ügytől, a jogi munkát teljes egészében Liszkai végezte.) Az ominózus 17-i ülés melléklete eltűnt (nem tudni, hogy az fb megismerhette-e azt a mellékletet, amelyet szerkesztőségünk megismert), nincs meg a Tocsik Márta által benyújtott szerződéstervezet, csak egy keretszerződés létezik. Az ennek nyomán készített egyedi szerződéstervezetekben már szerepelt a Vektor Rt. is.
Az fb-vizsgálat arról sem tudott bizonyítékokat szerezni, hogy miként végezhette Tocsik Márta a munkáját. Az ÁPV Rt.-nél az 1995. november 9-i legfelsőbb bírósági döntés hatására az egyes igazgatóságok megkezdték az önkormányzati igények felmérését. Ez a munka igen lassan haladt. Ezért is furcsállotta az fb, hogy miként sikerült Tocsik Mártának a december 14-ét követő egy hónap alatt ilyen hatalmas adatmennyiséget feldolgoznia. Január 10-én Liszkai Péter – a jegyzőkönyv tanúsága szerint – úgy nyilatkozott az igazgatóságnak, hogy szerencsére nem kell leülni az egyes önkormányzatokkal, hiszen ott a Vektor.
Az igazgatósági tagok – bár ez nem menti szerepüket, s az egyes személyek felelőssége más és más – úgy érezték: ezt az ügyet Szokai Imre és Liszkai Péter vette kezébe. Ők ketten, bár nem mondták ki, de sejteni engedték, hogy a miniszter is tud a dologról. A miliőre mi sem volt jellemzőbb, mint hogy úgy tűnt: a fenti urak törvényen és területen kívüliséget élveznek, hozzájuk nem lehet nyúlni. Maga a miniszter is többször átlépte a hatáskörét, minisztériumként kezelve az ÁPV Rt.-t, s áthágva a szolgálati utat.
