A kormány ellenőrzési irodája is törvénytelennek és szabálytalannak ítélte az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. döntését, amellyel 804 millió forintot indokolatlanul egy külső szakértőnek juttatott. A kezdeti elzárkózás után a kormány a hét végén kemény döntéseket hozott: eddig egy miniszter s egy teljes igazgatóság látta kárát a tíz hónappal ezelőtt kezdődött akciónak. “És nem lesz már titok, hogy volt egy Mártitok” – szólt a dalszöveg a ’80-as évek elején, hogy most legyen aktuálissá.
T izenkilenc hónapos miniszteri pályafutás után Suchman Tamás kénytelen volt búcsút venni bársonyszékétől. Horn Gyula miniszterelnök a lapunk által kirobbantott privatizációs tanácsadási botrány (Figyelő, 1996/38, 39, 40. szám) első vizsgálati fordulóját értékelő kormányülést követően, két nap gondolkodás után megállapította a privatizációt felügyelő miniszter politikai felelősségét, s elmozdította posztjáról. (Ugyanakkor a miniszterelnök hangsúlyozta: meggyőződése, hogy Suchman Tamás semmiféle konkrét szerepet sem játszott a Tocsik-ügyben.)
A kormány hét végi döntései világosak: megnevezte azt a testületet (az ÁPV Rt. igazgatóságát), azt a tisztségviselőt (az igazgatóság elnökét, Szokai Imrét) amelyet és akit a jövőben nem kíván a helyén látni, s indítványozta, hogy az állami holding felügyelőbizottságának tagjait is hívják vissza a delegálásukra jogosult pártok és társadalmi szervezetek.
Azonban továbbra is titok lengi körül a megbízott tanácsadót, Tocsik Mártát. Tartózkodási helye ismeretlen; még az sem egyértelmű, hogy magánszemélyként vagy vállalkozóként számlázott, mindenesetre az általa az ÁPV Rt.-nek megadott bankszámlaszám egy gazdasági társaság folyószámlaszáma. Háttérinformációink szerint Tocsik Márta egyéni vállalkozói adószámot tárt az ÁPV Rt. elé, megbízási szerződésének aláírásakor viszont társasági számlaszámot adott meg.
A Népszavának adott interjújában (1996. szeptember 6.) a titokzatos külső szakértő kifejtette: “A szerződések érvényesek, a munkát elvégeztük, nem értem tehát azokat a felvetéseket, amelyek szerint vissza kellene fizetnem az érte járó, szerződésben rögzített munkadíjat. Arról nem is beszélve, hogy az alvállalkozóimat is ebből az összegből kellett és kell kifizetnem. Nekik ugyanis velem van szerződésük.” A jelek szerint a 804 millió forinttal díjazott külső szakértő nem kíván eleget tenni a kormány felszólításának, hogy 15 napon belül fizesse vissza az igazolt költségein felüli pénzt az ÁPV Rt.-nek.
Igen, az alvállalkozók. Róluk szintúgy alig tudunk valamit. Rubicsek Sándor, a Kormányzati Ellenőrzési Iroda (KEI) elnöke egy televíziós műsorban úgy fogalmazott: a vizsgálat során Tocsik Márta nekik csupán annyit mondott, hogy két részvénytársaság, egy ügyvédi iroda és egy magánszemély tartozott ebbe a körbe. Információink szerint a külső szakértő három gazdasági társaság és két magánszemély számlájára utalt át pénzt az ÁPV Rt.-től kapott 804 millió forintból. A KEI múlt heti vizsgálata nem terjedt, nem terjedhetett ki arra, hogy ezek az átutalások hiteles szerződésekben vállalt konkrét munka díjaként értékelhetők, vagy fiktív jogcímen kerültek tovább Tocsik Márta számlájáról.
Az ÁPV Rt. egyik felmentett igazgatósági tagja, Virág Attila figyelemre méltó kijelentést tett a Világgazdaság október 7-i számában. Szerinte világos, hogy az ÁPV Rt.-n belül azért haladt előre akadálytalanul a Tocsik-akta, mert az ügyet Szokai Imre, a most menesztett elnök támogatta. Szokait, korábbi külügyi pályafutására is figyelemmel, a miniszterelnök közvetlen környezetéhez szokás sorolni. Ezt a körülményt mint kockázati elemet kalkulálhatták a Tocsik Márta színrelépését kifogásolók. Ebben az összefüggésben válik érthetővé, miért volt oly nehezen hallható az ellenkező álláspontot képviselők hangja.
Az ÁPV Rt. igazgatóságának 1996 januárjában hozott döntése (Figyelő, 1996/38. szám) alkalmával tudomásunk szerint egy rendkívüli jelenet játszódott le: a szavazás előtti pillanatokban távozott a helyiségből Lascsik Attila vezérigazgató, s csak a szavazás eredményének megállapítása után tért vissza. A jegyzőkönyv ennek ellentmondó eredményt rögzített. Az értesülés és a jegyzőkönyv közötti ellentmondás önmagában talán nem is indokolná, hogy említést tegyünk e furcsa kísérőjelenségről, azonban ismertté vált, hogy a Tocsik Mártával kötött, s az első “sikerdíj” kifizetésének alapjául szolgáló szerződésen szerepel egy megjegyzés. Az ÁPV Rt. képviseletében aláírásra jogosult Lascsik Attila vezérigazgató rögzítette: a szerződést valójában az azon szereplő dátumnál később tették elé. A megjegyzés környezetéből kiderül, hogy a vezérigazgató áprilisban látta a szerződést, s nem az azon szereplő februári időpontban.
A kormány kezdeményezte a felügyelőbizottsági tagok visszahívását. Mivel az ÁPV Rt. ezen testületét különböző pártok, az Érdekegyeztető Tanács munkaadói és munkavállalói oldala, a kormány, illetőleg az ÁSZ delegálták, a visszahívás az ő feladatuk. Információink szerint még a kormány két delegáltjának visszahívásáról sem érkezett hivatalos levél Puskás Sándorhoz, a felügyelőbizottság elnökéhez. A bizottság sajátos helyzetét mi sem példázza jobban, mint hogy az említett elnök ugyan nem szavazati joggal, de részt vesz az igazgatósági üléseken. Így Puskás Sándor azon az ominózus három ülésen is ott volt, amelyeken a szakértői megbízásról, a díjazásról, illetve a pályázat kiírásáról döntöttek.
Az fb-tagok a kormány döntését követően sajtótájékoztatón jelentették be vizsgálatuk eredményét, s ebben szó esett egy levélről, amelyet 1996. június 21-én küldtek Horn Gyula miniszterelnöknek. Erről a levélről Suchman Tamás is tájékoztatást kapott. Az fb elnöke arról tájékoztatta a kormányfőt, hogy vizsgálati megállapításaikra, javaslataikra érdemi választ, észrevételt sem az igazgatóság elnökétől, sem az ÁPV Rt. vezérigazgatójától nem, vagy csak késedelmesen kaptak. A felügyelőbizottság úgy látta, hogy sem a kormány, sem a privatizációt felügyelő miniszter nem támaszkodik eléggé a munkájukra. Ez a levél azonban csak általános hiányosságokról, döntés-előkészítetlenségről, rossz szervezeti átalakulásról beszélt; az önkormányzatoknak a belterületi ingatlanok fejében járó pénzekről nem tett említést.
A kormány visszahívást kezdeményező döntése után a felügyelőbizottság nyílt levelet intézett a kormányfőhöz. Ebben leszögezték, hogy Horn Gyula “az fb felmentésének kezdeményezésével lehetetlenné teszi a folyamatban lévő ügyek kivizsgálását”.
A kormány képviseletében a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára, Kiss Elemér több nyilatkozatban leszögezte: a kormányhoz küldött felügyelőbizottsági levelekből nem lehetett volna arra következtetni, hogy az ÁPV Rt. szabálytalan körülmények között külső szakértőt szerződtet, s ebből százmilliós kiadás származhat.
A kormány első döntése után az Országgyűlés eseti vizsgálóbizottságáé lehet a főszerep. A képviselők testületének joga lesz bármely állami szervtől s bárki állampolgártól felvilágosítást kérni az ügy szempontjából fontos körülményről.
