Hazánkban a jogszabályi környezet kifejezetten kedvező a regionális gázszolgáltató cégek számára. A többségi tulajdonosként érdekelt külföldi cégek erre a kedvező helyzetre figyelemmel talán nem is olyan türelmetlenek a magyar kormánnyal szemben, amiért az az ígéreteihez képest késlekedik a gáz fogyasztói árának emelésével. A lapunknak nyilatkozó gázipari szakértő szerint a szolgáltató cégek akár évi 13-14 százalékos adózás előtti eredményt is elérhetnek.
Saját vagyonukhoz képest évi 8 százalékos adózás előtti eredményt garantáló tarifát ígért a magyar kormány az energetikai társaságokba befektető külföldi cégeknek. Emlékezetes, hogy a kormány idén szeptemberre ígérte az új tulajdonosoknak az e profitszintet garantáló energiatarifákat, de a döntést elhalasztották. Egy kormánypárti képviselő személyében (Karl Imre, MSZP) kormánybiztos vizsgálja, hogy a Magyar Energia Hivatal indítványához képest milyen – alacsonyabb – mértékben emelkedjenek az energiaárak. Kevés az információ a háttérben zajló alkuról, a jelek szerint abban több a politikai, mint a szakmai elem.
Szakértői körben tartja magát a vélekedés, hogy az új tarifák megállapítása előtt a kormánynak a villamosenergia-ipari befektetőkkel kell keményebb küzdelmet folytatnia az áremelés indokolt és szükséges mértékéről. Ebben az ágazatban több erőmű, s az erőművekhez kapcsolódó elosztórendszer magas költségű felújítás előtt áll. Az új tarifák megállapításakor nem csupán arra kell figyelni, hogy mekkorák a cégek mai költségei, hanem arról is tárgyalni kell, hogy milyen ütemben érvényesítik a tulajdonosok az erőművek felújításának költségeit.
Ettől eltérő az alaphelyzet a regionális gázszolgáltató cégek esetében. Magyarországon bő évtizede olyan technológiával fejlesztették az elosztó és a vezetékhálózatot, amely minden minőségi követelmény szerint magas színvonalú, s a manapság körvonalazódó európai szabványoknak is megfelel. A hazai rendszer euro-konform – fogalmazta meg a Figyelő kérdésére egy vezeték- és elosztóhálózat-tervező és -építő cég vezetője, Puskás László. Amint elmondta, az új tulajdonosok feje nem fájhat amiatt, hogy egy elavult infrastruktúra felújítására költsenek, s hogy ezeket a költségeket érvényesítsék a gáz fogyasztói árában.
A cégvezető a gázszolgáltatók jövedelmezőségét taglalva rámutatott, hogy az állam által garantált, vagyonra vetített 8 százalékos eredmény mellett a számviteli törvényben rögzített 6 százalékos amortizációs kulcsról sem szabad elfeledkezni. A gáz fogyasztói árát a jelenlegi szisztéma a vagyonhoz bilincseli, ennek megfelelően a gázszolgáltató cégek a vagyon növelésében érdekeltek. (A nagyobb vagyontömeg magasabb amortizációt is eredményez.) Ennek kézenfekvő módja lehet az önkormányzatok tulajdonában lévő gázvezeték-hálózat megvásárlása. Ezek a hálózatok ráadásul 40-50 évi reprodukciós periódust is elbírnak, tehát legalább 20 évi amortizáció utáni szakasz kedvez a tulajdonosuknak.
Az utóbbi hat évben települések százai építették meg úgy a gázvezetékrendszerüket, hogy az építésben nem vett részt a regionális gázszolgáltató cég. A költségeket részben országos támogatási keretekből, részben az önkormányzatok kasszájából, részben pedig (csekély tulajdoni hányad fejében) a kivitelező cégek állták. A végső stádiumban a hálózatok az adott település önkormányzatának tulajdonába kerültek. A hálózatokat tipikusan a regionális gázszolgáltatók működtetik. Az úgynevezett szolgáltatási szerződéséket a gázenergiáról szóló törvény alapján az önkormányzat kérésére a szolgáltató cégek kötelesek megkötni. Amint azt Puskás elmondta, az önkormányzatok számára manapság nem elsődleges érdek, hogy hálózatukat a tulajdonukban tartsák. Saját praxisában tud olyan ajánlatról, amelyet a regionális gázszolgáltató cég a helyi önkormányzatnak tett – az önkormányzati vagyonrész névértékének 50 százalékán. Az önkormányzat egyelőre nem adta be a derekát, de a cégvezető szerint ajánlatos végigvezetni a példát. Nem lehetetlen, hogy egy regionális gázszolgáltató cég a névérték alatt vásárolva növeli a vagyonát, idővel azt a vételárhoz képest fel is értékeli, majd az így megnövelt vagyonhoz képest nyújtja a markát a 8 százalékos profitért, s az amortizációban sem feledkezik el a vagyonnövekményről. Puskás kalkulációja szerint nem kizárt, hogy a gázszolgáltatók elsődlegesen akár 13-14 százalékos adózás előtti eredményt is elkönyvelhetnének ezzel a módszerrel. Hozzátehetjük, hogy a hatályos szabályozás ilyen esetben arra ösztönözné a gázszolgáltató céget, hogy ne mutasson ki ekkora eredményt, mert 8 százalék felett a tulajdonostársakat megillető osztalékon kívül is osztoznia kellene az állammal.
Az ilyen példák latolgatásakor rendszerint azt szokás ellenvetni, hogy az ilyen eshetőleges üzleti akciók eltérhetnek egymástól térben és időben, s ezért lehetetlen lenne folyamatosan nyomás alatt tartani a kormányt, s állandó tarifaigazítást elérni. Ennek az akadálynak az említésekor ajánlatos azt is mérlegelni, hogy a jogszabályok nem zárják ki a szolgáltató cégek közötti tarifakülönbségeket.
