Miközben a politikusok gyakorlatilag tényként kezelik az euro 1999-es bevezetését, az Európai Unióban működő pénzintézetek, vállalatok vezetői szemében még mindig inkább misztikum, mintsem használható fizetőeszköz a közös európai valuta.
Nyolcszáz nappal a nevezetes dátum előtt a vállalatvezetői kör teljes bizonytalanságáról tanúskodott a Le Monde körkérdése. A tekintélyes francia napilap az iránt érdeklődött: mit várnak a cégek vezető menedzserei az euro bevezetésétől. Többen nyilatkoztak úgy: ha tudták volna, hogy a Maastrichtra adott szavazatuknak ilyen “felfordulás” lesz a következménye, bizonyosan nemmel szavaznak.
A vállalatvezetők, már akiknek konkrét véleményük van – mert jó néhányan elutasították a válaszadást, mondván, hogy még nem időszerű a kérdés – a közös pénz minél gyorsabb bevezetését tartanák célszerűnek, szemben az EU-hivatalnokokkal, akik a fokozatosság mellett érvelnek. A jelenleg érvényben lévő menetrend szerint 1999. január elsejétől csak a pénzpiacokon lenne kötelező az euro, egyéb esetekben 2002-ig a nemzeti valuta maradna a hivatalos fizetőeszköz. Néhányan azt válaszolták a francia újság kérdésére, hogy bár racionálisabbnak tartanák az euro egy ütemben történő bevezetését, a technikai felkészülés így is beláthatatlan akadályokat állít eléjük.
A mérlegek a jelenlegi tervek szerint 2002 végéig nemzeti valutában készülnének, a konkrét pénzforgalom viszont vegyesen bonyolódna.
A bankok és a kiskereskedők lesznek az “euro-átmenet” legnagyobb vesztesei – vélekedett most publikált elemzésében a Standard & Poor’s. Szakértők szerint a kötvénypiacokra nem lesz érdemi hatással az euro bevezetése, feltéve, hogy a francia és a német gazdaságot nem sújtja nagyobb gazdasági válság.
