A minőségellenőrzési piac változó szervezeti rendszere egyelőre csak kis lépésekben halad a kívánt cél: az összeférhetetlen funkciók teljes szétbontása felé. Egyesek szerint így is van esély a rendszer korrekt működésére, a gyakorlat azonban ezt az optimista vélekedést nem mindig igazolja.
Aszabványosítás és minőségellenőrzés szabályozásának tavalyi megváltoztatásával (Figyelő 1996/31. szám) a hozzá kapcsolódó intézményrendszer is átalakult. A korábban állami szervként működő Magyar Szabványügyi Hivatal megszűnt, és helyette létrejött a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT), valamint a Nemzeti Akkreditációs Testület (NAT). Mindkettő köztestületként, nonprofit szervezetként működik.
Az MSZT-hez tartoznak a szakmai munkát végző nemzeti szabványosító műszaki, program- és a nemzeti szakmai bizottságok; fő feladata az új szabványok kidolgoztatása, valamint az információs és oktatási rendszer működtetése.
A NAT feladata a minőségvizsgáló laboratóriumok, a tanúsító és ellenőrző szervezetek képességének igazolása (akkreditálása). A tanúsító szervezetek a (minőségbiztosítási) rendszerek, termékek, az oktatási rendszerek esetében pedig a személyzet tanúsítását végzik. Ezek mellett működnek a különböző, egyes minisztériumok ellenőrzése alá tartózó szervezetek, a különböző piac- és fogyasztóvédelmi felügyeletek. Ezek feladata a már tanúsított termékek, rendszerek ellenőrzése.
Az új szabvány- és minőségellenőrzési szabályozás egyik célja az olyan összeférhetetlen funkciók – tanúsítás, bevizsgálás, ellenőrzés és akkreditálás – szétválasztása, amelyeket eddig egy szervezet: a szabványügyi hivatal látott el. Az akkreditálást és a tanúsított termékek, rendszerek ellenőrzését sikerült is szétválasztani, a bevizsgálás és a tanúsítás azonban továbbra is egy helyen: a tanúsító cégeknél maradt.
A bevizsgálást és tanúsítást egyetemek, vállalatok és professzionális laboratóriumok látják el. Az utóbbiak, a szükséges felszereltség bonyolultsága miatt, egy-egy területen monopolhelyzetet élveznek. Állami tulajdonban vannak ugyan, de a gazdaságos működést megkövetelik tőlük. – Ezért nem csoda, ha egyre több vizsgálatot tartanak szükségesnek a tanúsításhoz, ezzel egyre nagyobb terhet róva a cégekre – mondja Pónyai György, az MSZT elnöke. – A megoldás az lenne, ha a tanúsítást külön állami cégek, a bevizsgálást pedig piaci alapon működő laboratóriumok végeznék.
Ring Rózsa, a NAT ügyvezető igazgatója szerint az nem baj, hogy a tanúsítást és a bevizsgálást egy szervezet végzi; a lényeg az, hogy különböző emberek foglalkozzanak a különböző feladatokkal. A bevizsgálóknak csak tényadatokat kell közölniük, a tanúsítók pedig ezek alapján alkotnak véleményt. Magyarországon négyszázötvennél több laboratórium működik, ám csak néhány tanúsítását fogadják el külföldön is. Mivel az ehhez szükséges engedély megszerzése költséges, a magyar cégek nem is rendelkeznek ilyennel; ők a Magyarországon érvényes tanúsításokon kívül legfeljebb megbízásos alapon végeznek bevizsgálásokat külföldi társaságoknak.
Összeférhetetlenség szempontjából az MSZT sem “tiszta”, ugyanis egy szervezetként végez tanácsadást minőségbiztosítási rendszerek kialakításánál és tanúsít kész rendszereket.
A minőségbiztosítási piac további szereplői a tanácsadó cégek, amelyek a minőségbiztosítási rendszerek kialakítását segítik a vállalatoknál. A kiépítés után a tanúsító cég feladata megvizsgálni, hogy az adott vállalat valóban a megadott rendszer szerint működik-e, és kiadni a megfelelő tanúsítást. Nyilván nem helyes, ha a tanácsadó és a tanúsító cég azonos tulajdonban van, mert felmerülhet az “összejátszás” gyanúja.
Elég gyakran ajánl a tanácsadó cég tanúsító cégeket, éreztetvén, melyikkel dolgozik szívesen. Az is előfordul – elsősorban akkor, ha csak a tanúsítás igazolása, és nem a rendszer bevezetése fontos egy vállalatnak -, hogy a tanácsadó megmondja: melyik tanúsítót alkalmazzák az igazolás biztos megszerzése érdekében. Persze, ezek a dolgok csapdákat rejtenek magukban. Hiszen a külföldi vevőnek nem mindig elég a tanúsítás, gyakran megvizsgálja, hogy valóban működik-e a rendszer a beszállítónál. Másrészt rizikós az ilyen ügylet a tanúsító és a tanácsadó cég számára is, hiszen elterjedhet a hírük. A tanúsító cégek nemzetközi szervezete, az EQNet tagjainak nem is szabad olyan helyen fellépniük, ahol olyan tanácsadó működött, amelynek azonos a tulajdonosa a tanúsítóéval.
Ma körülbelül 70-100 minőségbiztosítási tanácsadó szervezet működik Magyarországon. Közülük sok nemzetközi hírnévvel bír. A rendszertanúsítók száma tíz körül van. A piac azonban, a kedvezőtlen előrejelzések ellenére, bővülni látszik. 1996 májusáig 240 társaság építette ki az ISO 9000-es rendszerek valamelyikét Magyarországon, és a munka további 27-nél volt folyamatban. Egyre több vállalat érdeklődik a rendszerek bevezetése iránt. Akiknek pedig már van valamilyen minőségbiztosításuk, azok ezt tovább akarják fejleszteni. Ezek a társaságok beszállítóiktól is elvárják, hogy ilyen feltételek között működjenek, így azoknak sincs más választásuk, mint a minőségbiztosítási rendszerek kiépítése.
