A hazai tőkepiac sajátos, sokszor csak a tapasztalt befektetők számára átlátható részét alkotják a bankrészvények. A korábban inkább keserűséget, mint örömet okozó pénzintézeti tulajdoni érdekeltségek árfolyamai manapság egyre emelkednek. Ám érdemes tisztában lenni azzal, hogy a tőzsdei szereplést egyelőre nem vállaló bankok ma még kevésbé átláthatók.
A hányatott múlt máig megmaradt jeleként a tőzsdén kívüli (OTC) piacon a bankrészvények többségét még mindig jócskán névérték alatt jegyzik. Igaz, ezek az árfolyamok a bankok működésének a befolyásolásához túl kicsiny, néhány milliós vagy tízmilliós részvénycsomagokra vonatkoznak, az irányító részesedések árfolyama ennél nyilván magasabb. Ám a kistulajdonosok – amennyiben meg akarnának szabadulni papírjaiktól – kénytelenek ezekkel az árfolyamokkal megbarátkozni.
A piac – a két tőzsdén forgó bankrészvényt leszámítva – csupán a bajokból rendre kimaradt, mára a Bayerische Landesbank (BLB) többségi tulajdonába került Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) papírjait taksálja jóval a névérték fölé (lásd táblázatunkat). Az elmúlt félévben egyébként az MKB-részvények árfolyama – a hosszú hónapokig tartó névérték körüli tetszhalott állapot után – mintegy 50 százalékot emelkedett, a piac azonban még mindig inkább alulértékeltnek tartja a papírt. Ez utóbbi mellett szól a tavalyi eredményekkel számítva csupán 3-as részvényenkénti eredményre jutó árfolyammutató (P/E) és a mostani árfolyammal kalkulált alacsony, a 23,9 milliárd forintos saját tőkének csupán a 61 százalékára jutó kapitalizáció. Ráadásul az MKB előkelő piaci pozíciói miatt sokan ugrásszerű eredményjavulásban bíznak az elkövetkező néhány évben. A piacon elterjedt, óhatatlanul ellenőrizhetetlen híresztelések szerint egyébként az MKB is jó üzletet lát saját részvényeinek a vásárlásában. Többen is arra számítanak, hogy a többségi tulajdonos BLB egy alkalmas pillanatban megfelelően magas árfolyamon a kisrészvényeseknek visszavásárlási ajánlatot tesz az alaptőke néhány százalékát kitevő, még szabad kezekben lévő részvénypakettre.
A magyar értékpapír-piacon szereplő bankrészvények külön kasztját alkotja a két tőzsdén jegyzett papír, az Inter-Európa Bank (IEB) és az OTP Bank. A két részvény árfolyama az elmúlt három hónapban egyébként még a dörzsöltebb tőzsdei rókák számára is hihetetlen mértékben emelkedett. Az IEB április elején (amikorra egyébként már az azt meg-előző hónapokhoz képest 100 százalékkal drágult a bank papírja) még 21 ezer forintért adták-vették, azóta az árfolyam a 38 ezer forint fölé jutott. Az árrobbanást a szakértők leginkább azzal magyarázzák, hogy a május elsejétől érvényes OECD-tagság óta a külföldi befektetők korlátozás nélkül vásárolhatnak bankrészvényeket. Ugyanakkor – látva az IEB alulértékeltségét – néhány nemzetközi intézményi befektető masszív vásárlásokba kezdett, ami ráadásul egybeesett az általános tőzsdei hosszhangulattal.
A tavaly nyári kibocsátás után még az 1200 forintos kibocsátási árát sem tartó OTP Bank részvényei szintén szárnyra kaptak az elmúlt hónapokban, s a múlt héten már a 3000 forintos álomhatárt ostromolták. Tegyük hozzá: a lassan határ nélküli hegymenetet az elismert elemzők is csak olyan fordulatokkal képesek megmagyarázni, mint az általános hosszhangulat vagy az orosz választás pozitív eredménye.
Annyi mindenesetre összehasonlításunkból is látszik, hogy a tőzsde a befektetők számára jó ajánlólevél, hiszen az itt szereplő bankokért a P/E mutatókat tekintve 2-3-szor magasabb árat is hajlandók megadni, mint az OTC-piacon. A kapitalizációt tekintve szintén toronymagasan vezet a tőzsdei szakasz.
„A bankrészvényekben utazó hazai spekulánsok fantáziáját egyébként leginkább az MHB-K&H- Corvinbank privatizáció előtt álló hármasfogata mozgatta meg az elmúlt hetekben” – állítja Hunyady Attila, a Buda-Cash Brókerház vezető üzletkötője. Szerinte a vételi szándék mindhárom papírnál jóval erősebb az eladóinál. Az MHB vételi árfolyama például a privatizációs hírek hallatán már a csökkentett alaptőke miatt „megtizedelt”, 52 290 forintos alapcímletű papírokra vonatkoztatva a június elején jellemző 50 százalékos szintről 65 százalékig emelkedett. Az eladók azonban egyelőre – bízva a további emelkedésben – ülnek a papírjaikon, így azok forgalma minimális. A hangulat az MHB piacán egyelőre optimista, pedig a Budapest Bank privatizációs kálváriáját nyomon követő befektetők még emlékezhetnek rá, hogy Magyarországon a bankprivatizáció igencsak lassú folyamat, és a várakozásoknál rendszerint alacsonyabb áron köttetik meg az üzlet.
Az MHB amúgy talán a legnehezebben minősíthető befektetési célpontok közé tartozik. Mindenképpen a mérleg negatív serpenyőjét nyomja a menedzsment és a könyvvizsgálók által egyébként példamutatóan közzétett mintegy ötmilliárd forintos hiány a mérlegben, ami egyrészt a bank portfóliójában túlértékelt ingatlanok, másrészt a meg nem képzett általános tartalékokból adódik össze. Komoly gondokat okozhat az MHB értékpapír-kereskedő társasága, a Talentum Rt. esetleges felelőssége a WVM- kötvények kibocsátása kapcsán, hiszen a társaságot, mint a kötvények egyik forgalmazóját több milliárd forintos kártérítésért perelik. Ugyanakkor mindenképpen reménykeltő a bank jelenlegi gazdálkodása. A társaság vezetése a tavalyi 1,4 milliárdos adózott eredmény után idén 4 milliárd forintos nyereséget vár, ebből áprilisig 1,9 milliárd forintot, az időarányosnál jóval többet már teljesített.
Látszólag valamivel hátrébb tart a privatizációs előkészületekkel a K&H, amelynek vezetősége a magánosítást a jövő év végéig szeretné befejezni. Jelenleg egyébként éppen a K&H-papírok talán a legolcsóbban megvásárolható bankrészvények, az árfolyam valamivel az új, tehát a tőkeleszállítást követő névérték 40 százaléka felett van. A K&H egyébként nem számít az MHB-hoz hasonlatos eredményjavulásra, a menedzsment az idei évben 1,8-2 milliárd forintos adózott eredménnyel már elégedett lenne.
A két nagy árnyékában zajlik a Corvinbank eladása is. A 68,7 százalékos tulajdoni hányadot birtokló Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. igazgatósága a napokban tárgyalja a magánosítás menetrendjét. Állítólag vannak kérők, így talán nem optimista az a terv, mely a tranzakciót az év végéig szeretné lezárni. E bank érdekessége, hogy – ellentétben több kisbankokkal – nem vesztette el a tőkéjét, és az elkülönített állami pénzalapoknak mintegy 4,6 milliárd forintos kivonását is meglepően jól átvészelte. Az egyik talán legkevésbé likvid bankrészvény piaca a hirdetett 18 százalékos áron – Mátravölgyi János, a BÉB Rt. OTC-piaci üzletkötője szerint – egyértelműen keresleti, márpedig ilyen, vélhetően alulértékelt áron ma már nem találni eladót.
A tőzsdén kívüli piac kétségkívül leglikvidebb szereplője a Budapest Bank, amely részvényei árfolyama az elmúlt hetekben – elsősorban egy külföldről érkezett százmillió forint feletti megbízás hatására – mintegy 20 százalékponttal, egészen 70 százalékig emelkedett, s a hirtelen megugrás miatt 65 százalék körül alakult ki az egyensúlyi ár. „A BB szakmai befektetője, az amerikai General Electric Capital (GEC) kapcsán egyébként a piacon olyan hírek terjedtek el, hogy az érdekeltségeiben szereti száz százalékra feltornázni a részesedését, ami további áremelkedéshez vezethetne” – tolmácsolja Hunyady Attila a papír jövőjét befolyásoló várakozásokat. A másik árfolyamnövelő tényező a bank eredményességének jelentős javulása lehetne. A szakmai tulajdonos mindenesetre a BB menedzsmentjétől 1997-re az inflációt mintegy 10-15 százalékkal meghaladó tőkearányos nyereséget vár el. A kisbefektetőket talán még ennél is jobban érdeklő tőzsdei bevezetéssel és osztalékpolitikával kapcsolatosan azonban teljes a bizonytalanság.
Az OTC-piac igazi sötét lova azonban a Mezőbank – véli a szakértő. Az Agrobankkal az év elején egyesült pénzintézet privatizációja még igencsak távoli, egyelőre az életképességét kell a piacon bizonyítania. Érdekes módon a részvényár talán ennél a papírnál határozható meg a legpontosabban. Az egyesülés után a társaság a régi Mezőbank-részvényeket 18 százalékon cseréli be újakra. Aki pedig nem kíván élni ezzel a lehetőséggel, attól a társaság szintén 18 százalékon visszavásárolja papírjait. Az OTC-árak ehhez igazodnak, a vevők a maguk marzsát is ideszámítva 13-14 százalékot adnának a régi Mezőbank-részvényekért, eladó viszont csak 18 százalékon lenne. A részvénycsere azonban több hónapja húzódik – elsősorban a két bank egyesülését jóváhagyó cégbírósági bejegyzés késlekedése miatt -, noha a menedzsment ígérete szerint még az idén sor kerül a cserére.
Az OTC-piac kétségkívül érdekes szereplői a Postabank törzs-, és elsőbbségi részvényei. Az alaptőkéjét tavaly névértéken több milliárd forinttal felemelő bank törzsrészvényeire egy brókercég hetek óta 74 százalékon hirdet vételi árfolyamot, ám ezen a szinten nemigen akad eladó. Értékpapír-kereskedők szerint 80 százalék környékén több százmillió forintos részvénypakettek jelennének meg a piacon, igaz, bátor kisbefektetők néhány százezres tételeket ennél valószínűleg magasabb áron is vásárolnának. A törzsrészvényekhez képest másfélszeres osztalékjogosultsággal bíró elsőbbségi papíroknak valamivel talán likvidebb a piaca, itt a legjobb osztalékszelvény nélkül értendő vételi árfolyam 60, a legjobb eladási pedig 80 százalékon van. Hogy valójában mennyire értékeli a Postabank részvényeket a piac, az igazán a menedzsment által már a tavalyi kibocsátás során kilátásba helyezett és legutóbb novemberre ígért tőzsdei bevezetés kapcsán derülhetne ki. A papírok árfolyam-emelkedésében bízók elsősorban erre az információra játszanak, a piac egy jelentős része azonban egyelőre szkeptikus a bank tőzsdei megjelenését illetően. A kétkedők számára csattanós választ igazán maga a Postabank adhat.
