A kiadott könyvek címszáma az elmúlt évek során folyamatosan emelkedett, a példányszám azonban az 1990-es több mint 113 millióról 1994-re 70 millió köré esett vissza. Ez a tendencia csak egyetlen piaci szegmenst kímélt meg: az üzleti tárgyú vagy célú kiadványokét, amelyeket egyre inkább kiegészítenek az elektronikus adathordozók.
Az üzletikönyv-piac helyzete a hazai kiadók számára egyszerre ad okot nagy reményekre és elkeseredésre. Az információ iránti igény világszerte robbanásszerűen növekszik. Ezt a folyamatot a high tech megoldások, az információs szupersztráda lehetőségei csak tovább gerjesztik. Nem csoda tehát, ha az elmúlt húsz évben csak a kiadási üzlet (az elektronikus információ-piacot ide sem számítva) világszerte kétszer akkorára nőtt, mint az autógyártás, s általában véve meghatározó üzletággá terebélyesedett. A könyvkiadás, amely korábban háttérbe szorult a sajtó mellett, most mindinkább kilép az árnyékból. A könyveket ma már ipari termékekként fogják fel, amelyek előállításához és értékesítéséhez – a szakma specialitásait szem előtt tartva -, ugyanolyan fejlesztőmunka vagy marketing szükséges, mint bármely más tömegcikk esetében.
Ez a trend Magyarországon is egyre erőteljesebben érvényesül. Hatása a szépirodalmi vagy ismeretterjesztő művek piacán az általános gazdasági visszaesés miatt kevésbé tapasztalható, ám a szakkönyvek piacán mind világosabban rajzolódnak ki az új erővonalak. – A rendszerváltás előtt a tiszta profilú kiadók olcsó és jó szakkönyvei széles körben hozzáférhetőek voltak. Számos publikáció azonban a központilag ellenőrzött piacon el volt zárva a hazai szakemberek elől – adott áttekintést a szakkönyvpiacról Tarr Zsuzsa, a számítástechnikai és üzleti könyvpiac egyik ismert szereplője, a Panem kiadó ügyvezető igazgatója.
A rendszerváltással megszűnt az állami szakkönyvkiadás monopolhelyzete, ezzel együtt azonban a nagy állami megrendelések is eltűntek. Viszont mindenki azt és olyan példányszámban jelentetett meg, amit csak akart. Rövidesen teljesen kaotikus állapotok alakultak ki a piacon. A korábban elkülönült tankönyv- és szakkönyvpiac összekeveredett. A legtöbb felsőoktatási intézmény kiadói jogot szerzett, és saját tankönyveket kezdett megjelentetni, gyakorta megfelelő anyagi vagy szellemi háttér nélkül. Rajtuk kívül is számos kiadó lépett be a szakkönyvpiacra. Ezek aztán igen sokféle könyvet jelentetnek meg, amelyek sokszor csak nevükben könyvek, valójában egy jegyzet színvonalát sem mindig érik el. – Ember legyen a talpán, aki ebben a kavalkádban eligazodik! – fakad ki Tarr Zsuzsa, hozzátéve, hogy a minőségért szavatoló, széles körben ismert kiadók száma igen csekély.
A változatosság ugyan gyönyörködtet, haszna azonban a mai szakkönyvpiacon erősen kétséges. A könyvkiadás ugyanis szakma, márpedig a kiadók jelentős részénél csak a kiadói jog van meg – a szakértelem hiányzik. Ezért a művek nem kapnak megfelelő gondozást, a terjesztés nem megoldott, csak szűk közösségben válnak ismertté a kis példányszámú, technikailag silány kivitelű könyvek. Azok a művek azonban, amelyekre több pénz, szakértelem, idő és energia jut, gyakorta igen drágák, és így nehéz eladni őket. – Minél drágábbak a könyvek, annál kevesebb fogy belőlük; minél kevesebb fogy, a kiadó a megtérülés érdekében annál drágábban kell, hogy adja őket. Az egész szakma ebben a spirálban vergődik – szögezte le David G. Young, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó vezérigazgatója. – Az üzletikönyv-piac egyáltalán nincs olyan rossz helyzetben, mint a gazdaság egésze – sietett azonban rögvest hozzátenni. – Sőt. Rengeteg lehetőséget, piaci rést látok. Csakhogy új típusú kiadványokkal kell megjelenni, amelyek gyorsan hasznosítható információkat tartalmaznak. S az olvasóknak szolgáltatásokat kell nyújtani. A KJK például adóval foglalkozó könyveit cserélhető lapokkal jelenteti meg, de egyre több információt terjesztünk floppy lemezen, CD-n és hamarosan on line hálózaton is.
Az olyan “minőségi” kiadók, mint a Panem, amely a McGraw-Hill vagy a KJK, amely a Wolters Kluwer támogatását tudhatja a háta mögött, a nemzetközi piacon is fontos, korszerű tudásanyagot tartalmazó könyveket képesek gyorsan és elfogadható áron, magyar nyelven megjelentetni. Ez az út olcsóbb, mint önálló könyvek kidolgozása. E könyvek piacát azonban gyakran tönkreteszi azonos témájú, de kétes színvonalú (következésképpen alacsony jogdíjú) könyvek villámgyors piacra dobása. Ez azonban még a jobbik eset. Elterjedt az eredeti külföldi kiadványokból való ollózás is. Vagy ami még arcpirítóbb – azonban egy neve elhallgatását kérő szakértő a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületénél is megerősítette: – a nyomda az eredeti filmről a kiadó által megrendelten felüli példányszámot nyomtat ki egy másik “megrendelő” számára, amelyik gyakorta a premier után néhány héttel már féláron dobja piacra az eredetivel mindenben megegyező példányokat.
– A jó könyv persze utat tör magának. És azok a kiadók, amelyek folyamatosan jó minőségű kiadványokkal jelentkeznek, előbb-utóbb nevet szereznek maguknak egy kisebb vagy nagyobb piaci szegmensben. A kérdés az, hogy a gyakran igen jelentős finanszírozási nehézségeket képesek-e túlélni – hallottuk Tarr Zsuzsától. David G. Young is megerősíti, hogy a könyvkiadók között egyre erősebb a finanszírozási verseny. – Az a kiadó, amelyiknek nincs egy gazdag “bácsikája”, aligha lesz képes hosszú távon versenyben maradni. Ma még túl sok a kiadó, a piacnak tisztulnia kell.
– A KJK olyan termékekkel kíván megjelenni, amelyeket nem tudnak leutánozni. Ehhez azonban sok pénz kell. A Wolters Kluver hajlandó újabb pénzt befektetni mind emberbe, mint technikai felszerelésekbe, mind pedig új könyvek fejlesztésébe, hogy jelenlegi, egyébként igen jó pozícióinkat tovább javíthassuk. Bár erős a konkurencia, még mindig igen sok hely van a piacon – állítja David G. Young, aki elsőként szeretné ezeket az a helyeket kitölteni.
A piacot jól ismerő szakemberek a fejlődés nagy lehetőségét az elektronizációban látják. A külföldi kiadói szakemberek gyakran meglepetéssel tapasztalják, hogy Magyarországon milyen magas szintű a számítógép-használat. Amint azonban ez eljut a tudatukig, azonnal meghatározzák a fejlesztés irányait is. A nyomtatott és elektronikus információkat egymást támogató kombinációkban igyekeznek piacra dobni. Ha másért nem, hát azért, mert ezt teszi az egész világ.
