A pénz- és tőkepiacok ismét tanújelét adták, hogy számukra nem a konjunktúra lanyhulása, hanem a gazdaság túlzott egészsége jelenti a legnagyobb veszélyt. A múlt héten a Wall Streetnek elég volt egyetlen, józan ésszel csak pozitívan értékelhető számadat, amely 705 ezer új amerikai munkahely létesítését jelezte januárban, hogy rég nem látott letargiába zuhanjon.
A szociális érzelmek persze nem férnek össze a spekulációval, különösen nem a tőzsde parkettjén. A hír a befektetők számára nem volt más, mint számításaik keresztülhúzása: világossá tette, hogy nincs esély a várt jegybanki kamatcsökkentésre, hiszen a gazdaságot nemhogy lendíteni, hanem inkább fékezni kell. A statisztika ismertté válása nyomán a kamatok megindultak felfelé, a piaci hőmérő szerepét betöltő 30 éves államkötvényé egyetlen nap alatt 6,46 százalékról 6,66-ra emelkedett. A kötvénypiac reakciójánál csak a részvénypiacé volt katasztrofálisabb: a Dow Jones pénteken összesen 171,25 pontot zuhant.
Ahogy az már lenni szokott, a tengerentúli rossz szelek Európát is elérték: London, Párizs, Frankfurt ugyancsak veszteségeket könyvelt el. Pedig Európát más gondok nyomasztják. Az öreg kontinensen a lanyhuló konjunktúrával birkóznak a monetáris politika irányítói. A brit és a francia jegybank már lazított a kamatgyeplőn, miközben a Bundesbank kutyaszorítóban van. Németországban ugyanis a munkanélküliség februárban rekordszintre, 11,8 százalékra emelkedett, a pénzmennyiség kiáramlását jelző M3-as mutató pedig januárban 8,4 százalék volt, jócskán meghaladva a jegybank 4 és 7 százalék közötti éves előirányzatát. És bár a fogyasztói árak februárban 0,5, éves szinten 1,4 százalékkal emelkedtek, a jegybank kamatemelési mozgásterét szűknek ítélik a szakértők. További gond a költségvetés deficitje. A parlament alsóházában a napokban ismertetett előterjesztés szerint 1997-ben a hiány a GDP 4,02 százalékára emelkedik, miközben Maastricht kritériuma a 3 százalékos szint.
