A Wall Street Journal közép-európai mellékletében Joe Cook, a lap európai tudósítója a cseh korona sorsával foglalkozva megállapítja: “Sok minden függ a korona jövőjétől: a tőkebeáramlás, a kormány inflációellenes fellépése, sőt a júniusi választások előtt talán Vaclav Klaus miniszterelnök politikai jövője is.”
A korona hosszú évek óta békés és nyugodt életet él. Az amerikai dollárból és a német márkából álló kosár tetején pihenő valuta napi árfolyamát a Cseh Nemzeti Bank állapítja meg. Napi fél százalékpontnál többet sohasem mozdul.
Hamarosan azonban vége szakadhat ennek a békeidőnek, mert Prágában is egyre hangosabban követelik a korona szabadabb mozgását. Számos indokot emlegetnek. Az elemzők szerint a legfontosabb, hogy a cseh gazdaságot meg kellene szabadítani a jelenleg számtalan irányból ható nyomástól, amely elsősorban a jegybankra nehezedik. A szabadabb koronával pontosan ezt lehetne elérni. A fogósabb kérdésre, nevezetesen, hogy a szabadabb korona milyen hatással lesz az exportőrökre, már közel sem ilyen biztos a válasz.
A vitában egy sor kérdés keveredik össze. Egyesek az inflációtól tartanak, mások a cseh külkereskedelmi deficit felduzzadásától, meg attól, hogy a cseh exportőröknek fokozniuk kell versenyképességüket. Hosszabb pórázon biztosan erősödik a valuta, mondják egyesek. Vagy gyengül, vélik mások.
És mindezek mögött ott van egy ennél is fontosabb elem: a politikai akarat – különösen most, hogy közelednek a júniusi parlamenti választások.
“Gyakran az egész sokkal inkább teológiai, semmint gazdasági vitának tűnik” – mondja Jonathan Hoffman, a londoni CS First Boston munkatársa. Az inflációellenes érvet Cook a következőképpen ismerteti: a magas kamatlábak és a stabil valuta miatt Prága a külföldi tőke ideális rejtekhelye. Tavaly nem kevesebb mint 7 milliárd dollár, azaz a cseh GDP 18 százaléka, áramlott be az országba, ami kétszeresére, 13,9 milliárdra hizlalta az ország devizatartalékát. A források jelentős hányada olyan rövid lejáratú pénz volt, amit a németországinál háromszor magasabb kamatlábak csábítottak be.
Mivel azonban az ország dugig van készpénzzel (tavaly a pénzmennyiség 18 százalékkal nőtt), a Klaus-kormánynak féken kell tartania az inflációt, kiváltképpen, hogy decemberre sikerült évi 8 százalékra lenyomnia. Amikor az úgynevezett forró pénz beáramlott, a többletet majdnem 4 milliárd dollár értékű kincstárjeggyel itatták fel. A jegybankosok “sterilizálásnak” nevezték az intézkedést. Okos lépés, de csak félmegoldás volt.
Ma másfajta támadás eredményességében reménykednek. “A gazdaság nem engedheti meg magának, hogy megállítsa a beáramlást, viszont nincs szüksége a rövid lejáratú tőkére” – mondotta a Wall Street Journalnak Pavel Kysilka, a jegybank egyik elnökhelyettese. Így hát Kysilka és mások meglátása szerint nagyobb kockázatvállalással kell harcolni a spekulatív tőke ellen, azaz szélesíteni kell a korona árfolyam-ingadozási sávját. Ma túlságosan kedvező a befektetők helyzete: három hónap alatt 10 százalékos éves kamatot tehetnek zsebre anélkül, hogy aggódniuk kellene a valuta esése miatt.
Az igazi kérdés Cook szerint az, hogy mennyivel és mikor szélesítsék az ingadozási sávot.
A Patria Finance prágai befektetési cég például 15 százalékos sáv mellett szállt síkra, de úgy véli, hogy a jegybank “óvatos lesz és csak 5-10 százalékos sávot fogad el”. Ez egybevág a német Dresdner Bank nemrégiben közzétett jelentésével, amely szerint egy 6-10 százalékos sáv is meghozná a kívánt eredményt.
Lengyelország tavaly májusban plusz-mínusz 7 százalékban állapította meg a limitet, az országba mégis nettó 11 milliárd dollár – azaz a GDP-nek körülbelül 10 százaléka – áramlott.
Azt senki sem tudja, hogy a csehek mikor szélesítik ki a sávot. Sokak szerint a jegybank ki fogja várni a parlamenti választásokat. Még ennél is bizonytalanabb találgatás övezi azt a kérdést, hogy újonnan megszerzett szabadsága birtokában a korona merre fog elmozdulni.
Tavaly a cseh külkereskedelmi mérleg hiánya megnégyszereződött, és elérte a 3,7 milliárd dollárt. Ugyanebben az időszakban a valutakosár 65 százalékát kitevő márka nyomására a korona majdnem 10 százalékkal erősödött a dollárhoz képest, s ezért sokan azt állítják, hogy a cseh exportőrök rohamosan elvesztik árelőnyüket. Egyre többen követelik, hogy ezt az előnyt a kormány a korona leértékelésével állítsa vissza.
Vladimir Dlouhy kereskedelmi és ipari miniszter nemrégiben kijelentette, hogy elérkezett a korona árfolyama “fokozatos” lazításának ideje, mert “így segíthetjük belföldi termelésünk versenyképességét, s ezáltal a kivitelt”.
Vannak más megközelítések is. Eric Fougner, az Asea Brown Boveri Ltd. prágai igazgatója elismeri, hogy a koronának a dollárhoz viszonyított erősödése miatt csökkent az ABB költségelőnye. Ám szerinte téves úton jár az, aki a versenyképességet egy valuta értékéhez köti. Szerinte “a termelékenység növelésén kell fáradozni, mert ha a leértékelés kap hangsúlyt, akkor két-három évvel is elodázzák az égetően szükséges szerkezet-átalakítást”. (Az erősödő valuta a Skoda autógyárat fogja leginkább megszorongatni. A Skoda várakozásai szerint az export az idén eléri az 1,2 milliárd dollárt, ami az ország összes külföldi eladásának 6,7 százalékát teszi ki.)
A realistának minősíthető forgatókönyvek szerint a korona csak kis mértékben fog ingadozni a sáv bevezetése esetén. Az egyik legszorosabb féket maga a jegybank jelentené. A jegybanknak “hatalmas tartalékai vannak, és biztosan beavatkozna, hogy az árfolyamot az adott sávon belül tartsa” – mondja Ross Watzman, a CS First Boston egyik prágai munkatársa.
Cook szerint a stabilitást éberen őrző cseh gazdaságpolitikusok nem fognak kapkodni. Ezért idézi azt a felháborodást, amely decemberben tört ki, amikor a bécsi székhelyű Nomura Kutatóintézet a júniusi választások utánra 20 százalékos korona-leértékelést jósolt. Akkora volt a tiltakozás, hogy a Nomura egyik vezetője, Hitosi Tonomura levélben gyorsan bocsánatot kért Klaustól “egy magányos közgazdász elméleti analíziséért”.
