 |
| PKN-ORLEN benzinkút. A lengyel kormány nem mert dönteni a jövőjéről. |
Történelmi csúcsot ért el április utolsó napján a Mol-részvény, amellyel 8 ezer forintos áron kereskedtek a budapesti tőzsdén. A Portfolio.hu internetes szaklap elemzése szerint a rekord ár egyik oka, hogy a társaság vezetése aznap hozta nyilvánosságra: nem született megállapodás a Mol és a PKN Orlen lengyel olajtársaság között.
A fél éve lebegtetett együttműködés bizonytalanságot idézett elő a részvényesek körében. „A befektetők attól is tartottak, hogy ha megvalósul az egyezség, a Mol új papírokat bocsát ki, s felhígul a részvényesi tulajdon” – teszi hozzá Pletser Tamás, az Erste Bank elemzője. A bejelentés okozta megkönnyebbülés felhajtotta a papír árát.
 |
A két társaság novemberben írt alá szándéknyilatkozatot a kizárólagos együttműködésről, amelynek értelmében április végéig lett volna esedékes a két cég közötti 10-15 százalékos részvénycsere. Ezt később egy, a külföldi akvizíciókra szakosodott közös vállalat létrehozása, majd végül a teljes összeolvadás követte volna. A lengyel fél azonban vonakodott döntést hozni a PKN sorsáról, aminek hátterében a kormányzati támogatás gyengülése áll. A mintegy 1300 töltőállomással rendelkező PKN tevékenységéből a lengyel állam bevételeinek 10 százaléka származik, ami a részleges privatizációt követően számottevően csökkenne. A kormányzati aggodalmakat azonban nem annyira a haszon elvesztése okozza, inkább az, hogy a lengyel állam befolyása visszaszorulna a stratégiailag kiemelten fontos olajszektorban. A Gazeta Wyborcza napilap birtokába került lengyel külügyminisztériumi jelentés szerint ugyanis a PKN részvénycsomagjának eladása a Molban is nem hivatalosan már közel 10 százalékos érdekeltséggel rendelkező Yukos prédájává tenné a lengyel céget, ezzel pedig az orosz politikai befolyásnak adnának szabad utat Lengyelországban. „Negyedévente felröppennek pletykák hol a Yukos, hol a Gazprom részesedéséről a Molban, ezt azonban semmi nem erősíti meg” – véli a Yukos állítólagos Mol-érdekeltségéről Pletser Tamás. A 2 százaléknál magasabb tulajdoni részesedést ugyanis be kell jelenteni, így legfeljebb elaprózva, több letétkezelőn keresztül lenne lehetséges ekkora befolyás szerzése.
Varsóban azonban erős a politikai félelem az orosz felvásárlás veszélyétől. A lengyel gazdaságpolitikát aggasztja a közép- és kelet-európai térség egyoldalú függése az orosz nyersanyagpiactól, s döntéseit nagymértékben meghatározza a diverzifikálásra való törekvés. Lengyelországi elemzők azonban arra figyelmeztetnek, hogy az egyesüléssel a két cég továbbra is relatíve súlytalan maradna, ugyanakkor a Yukosnak immár csak egy nagy falatra kellene koncentrálnia. A fenti megfontolások, de a politikai váltás miatt is a május 2-án leköszönt lengyel miniszterelnök, Leszek Miller elhárította a részvényértékesítésre vonatkozó döntést, utódjára hagyva a felelősséget.
| Unipetrol: nem; Petrom: bizonytalan |
 |
| Hernádi Zsolt. Feltételeket támaszt. |
Vélhetően kútba esnek a Mol közelmúltban beharangozott csehországi és romániai tervei is. A cseh Unipetrol olaj- és vegyipari holding 62,99 százalékának privatizációjától maga a Mol lépett vissza. „Az Unipetrol tevékenységeinek csak kis része illeszkedik a Molhoz” – utal Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató arra, hogy a cseh cég inkább a vegyiparban erős, ráadásul a társaság birtokában levő finomító 49 százalékban 3 nyugati olajtársaságé, amelyeknek elővásárlási joguk van. A cseh kormány végül a PKN Orlen 480 millió dolláros ajánlatát fogadta el.
Az egyetlen még versenyben levő ajánlat a romániai olajtársaságra, a Petromra vonatkozik, ám ennek is kevés sikert jósolnak az elemzők. A privatizációs felhívásra ugyanis egyedül az OMV adott be vételi ajánlatot. A Mol – részben a térségben szerzett tapasztalataiból okulva – nem vételi, csak együttműködési javaslatot tett, amely szerint az elavult szerkezetű román céget a hasonló átalakításon már átesett magyar cég tapasztalatait felhasználva „feljavítanák”, így azt később jobb áron lehetne értékesíteni. A hírek szerint azonban a román kormánynak az azonnali eladás volna ínyére.
„A Mol akvizíciók nélkül is képes kétszámjegyű éves növekedésre” – mondja Áldott Zoltán stratégiai és üzletfejlesztési igazgató arra utalva, hogy nemleges román válasz esetén kevés privatizálandó társaság marad a régióban. A szerbiai NIS olajtársaság magánosítása ugyan még hátravan, ám az igazgató szerint a kevésbé látványos belső növekedés is járható út, hiszen a Mol vagy valamelyik birtokában levő vállalat már szinte az összes régióbeli országban jelen van. A gázüzletág esetleges értékesítése pedig további tőkét szolgáltathat a terjeszkedéshez. |
|
OLAJÜGY. A PKN Orlen vezetése mindemellett továbbra is a két olajtársaság fúziója mellett érvel, az ügylet két legfőbb támogatója Zbigniew Wróbel, a vállalat elnök-vezérigazgatója, valamint Jan Kulczyk, a legnagyobb magánrészvényes. A Mol-PKN fúzió hírének ugyanakkor nem tett jót ez a részvényesi támogatás, hiszen kisebbfajta botrány kerekedett április elején abból, hogy a felügyelőbizottság fúziót ellenző tagjait rendkívüli közgyűlés keretében leváltották, s a testület elnöki pozícióját a Kulczyk Holding igazgatója vette át. A sajtóban Orlengate-nek elkeresztelt eset elvben segíthetett volna a fúzióra vonatkozó döntés meggyorsításában, ám rendkívül sokat ártott politikailag az ügynek: az ellenzék rögtön bizalmi szavazást kért a privatizációs ügyeket intéző kincstárügyi minisztériummal szemben, s a miniszterelnöki poszt várományosaként a részvényértékesítés azonnali leállítását kérte Marek Belka is.
A Mol vezetői egyelőre ködösítenek a PKN-nel való tárgyalások jövőjét illetően. „Az együttműködés az eddig elért eredmények alapján tovább folytatódik“ – fogalmaz diplomatikusan a Mol sajtóközleménye. „A Molnak van pár előfeltétele a megállapodáshoz. A PKN-nek legyen hasonló társaságirányítási rendszere, mint a magyar vállalatnak, s legyen egyértelmű, milyen szerepet kíván játszani a lengyel állam a PKN-ben” – ad fogódzót Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója. Az Erste Bank elemzője szerint a kizárólagos tárgyalások eredménytelen végével még egy fokkal csökkent az együttműködés valószínűsége.
Vágó Attila, a ConCorde Értékpapír Rt. elemzője azonban azon a véleményen van, hogy a felek folytatni fogják a tárgyalásokat, még ha nem is azonnal. „Az együttműködésnek van racionalitása, együtt mindkét társaság jobban jár. A régióban konszolidáció zajlik, ezt a lengyelek is látják. A függetlenség megőrzése ma divatos álláspont, a Mollal való kooperáció azonban jó időre biztosítaná új piacok szerzését a PKN-nek a nemzeti jelleg megőrzése mellett” – érvel Vágó.
FELEMÁS PARTI. „Ez nem egyenlő felek házassága lenne” – vélekedik Pletser. A Mol tőkeértéke magasabb, s a PKN-nel ellentétben van upstream (kitermelő) üzletága is, s már két külföldi vállalat (a Slovnaft és az INA) megvásárlását sikeresen lezárta, míg a lengyel partnernek még nincs ilyen tapasztalata. Az ottani üzemanyagpiac 30 százalékát és a német piac 7 százalékát lefedő PKN Orlen a 2002-ben végrehajtott költségcsökkentés és arculatváltás óta még nem tudott eléggé megerősödni ahhoz, hogy egyenlő partnerévé válhasson a Molnak.
A két társaság közti szinergiát az egyesített beszerzés és vezetés, illetve a közös piacokon (Lengyelország, Csehország, Szlovákia) való közös fellépés jelentené. Ez együtt jó pár százmillió dollár megtakarítást eredményezne. Aminek realizálása azonban kérdéses, hiszen a közös működést számos érdekellentét is megnehezítené. A PKN-nek azonban a Molon kívül más, a lengyel fél számára elfogadható kérője nem akadt, így ha összeáll az új lengyel kormány, pár hónapon belül vélhetően ismét előveszi a PKN ügyét.
