Történelmi mércével mérve 75 év nem nagy idő. Mégis, amióta 1929-ben a BusinessWeek először megjelent, a világot gyökeresen átalakította az innováció és a technológiai fejlődés. Akkoriban nem voltak biztos és hatékony antibiotikumok, nem volt légi közlekedés, kereskedelmi televíziózás, számítógép. Sokan haltak meg egyszerű fertőző betegségekben, és az Egyesült Államok és Európa között ötnapos hajóút volt a fő összeköttetés. Azóta az ember sokkal mélyebben megismerte a fizikai és a biológiai világot. A várható élettartam jelentősen megnőtt: ma már bolygónk legtöbb lakója legalább 65 évig élhet. A zöld forradalom átformálta a mezőgazdaságot, úgyhogy a Föld képes eltartani az 1929 óta megháromszorozódott globális népességet. Eljutottunk a Holdra, megteremtettük az internetet és feltérképeztük az emberi génállományt.
Nanoszkóp a HP laboratóriumában. Jönnek a molekulagépekemberek.
ÖTSZÖRÖS TERMELÉS. Az ilyen és hasonló vívmányoknak köszönhetően a dolgozók sokkal többet tudnak termelni, mint 1929-ben. Az Egyesült Államokban az egy munkaórára jutó kibocsátás közel az ötszörösére nőtt azóta, ami a termelékenység évi 2 százalékos javulásának felel meg. Hasonló előrelépés történt sok más ipari országban is, a fejlődő országok pedig a gyors légi közlekedés és a kommunikációs hálózatok révén oly módon váltak igazi részévé a globális gazdaságnak, ahogyan az a múltban lehetetlen lett volna.
Ha szemügyre vesszük az innovációs gazdaság állapotát, rögtön nyilvánvaló, hogy a technológiai fejlődés a szóban forgó háromnegyed évszázadban meglehetősen egyenetlen volt. Az elmúlt évek sokkal gyorsabb változást hoztak az informatikában és a gyógyászatban, mint az energetikában, a közlekedésben és a feldolgozóiparban. Sok ágazat mind a mai napig a XIX. vagy a korai XX. századból származó technológiáktól függ. A belsőégésű motort az 1860-as években találták föl Németországban, az első kereskedelmi célú villamos erőmű 1882-ben épült meg Thomas Edison tervei alapján, az alumínium bauxitból való előállításának folyamatát pedig 1886-ban dolgozták ki. Aki 1929-ből átcsöppenne a mi világunkba, annak a mai autók és benzinkutak az akkoriakhoz hasonlónak tűnnének funkciójukban – ha kinézetükben nem is -, a számítógépek ellenben teljesen rejtélyes dolgok volnának a számára.
Kézenfekvő tehát a kérdés, vajon a következő 75 évben ugyanolyan izgalmas és radikális innovációra számíthatunk-e, mint ami átalakította az informatikát és a gyógyászatot, vagy pedig lassabb és kevésbé látványos folyamatra, amelyre inkább a létező technológiák továbbfejlesztése lesz a jellemző, mintsem újak megszületése. Egyszóval, merre tart az innovációs gazdaság?
A technológiai változással kapcsolatban jóslatokba bocsátkozni mindig kockázatos dolog. Valószínűsíthető azonban, hogy a globális gazdaság ugyanolyan dinamikus innovációs korszak előtt áll, mint amilyen az elmúlt 75 év volt. Adva van minden szükséges tényező: a tudomány gyorsan fejlődik, a korábbinál több ország hajlandó forrásokat szánni a kutatásra és fejlesztésre, valamint az oktatásra, továbbá a vállalatvezetők is tisztában vannak a változás előmozdításának fontosságával.
A Holdon. Új kihívások.
Az energetikától az autóiparon és a szoftvergyártáson át a biotechnológiáig számos területen vannak alakulóban olyan újítások, amelyek átformálhatják életünket. A különböző tudományágak képviselői az elmúlt esztendőkben lefektették a nanotechnológia alapjait, miáltal rövidesen lehetővé válik az atomi és molekuláris elemekből álló gépek létrehozása. Ezek a parányi csodák a maiaknál sokkal gyorsabb, szén nanocsöveken alapuló számítástechnikai berendezéseket, miniatűr diagnosztikai eszközöket, valamint új típusú izzókat és napelemeket ígérnek.
Vannak jelei annak is, hogy az energiatermelésben szintén óriási technológiai előrelépés várható. A hatékony üzemanyagcellák, a napenergia új hasznosítási módjai és a biztonságosabb atomerőművek révén a nem túl távoli jövőben komoly javulás érhető el gazdaságossági szempontból, így csökkenhet a kőolajtól és más fosszilis energiaforrásoktól való függőség.
A biológiai tudományok a maguk részéről az egészség és a hoszszabb élettartam korlátai ellen intéznek támadást. „Alapvető mechanizmusokra jövünk rá az élet működésével kapcsolatban. Ha sikerül azokat kiterjesztenünk odáig, hogy megértsük, miért romlanak el a dolgok, annak óriási jelentősége lesz” – mondja Susan L. Lindquist, a Massachusetts Institute of Technology égisze alatt működő Whitehead Institute vezetője. E terület mai helyzete Kevin W. Sharer, az Amgen biotechnológiai óriáscég vezérigazgatója szerint ahhoz hasonlítható, ahogyan a második világháború utáni években a számítástechnikában és az elektronikában rejlő potenciál kezdett körvonalazódni.
Nyilván nem véletlen egybeesés, hogy az új technológiák hulláma az innováció globalizálódásával párhuzamosan alakult ki. Az ipari országokban a nem katonai célú kutatás-fejlesztésre fordított állami és magánforrások 1981-ben a GDP-nek átlagosan 1,6 százalékát tették ki, 2002-re viszont (a későbbi évekről még nem áll rendelkezésre adat) ez az arány 2,1 százalékra emelkedett. A tudományos kutatásokról szóló publikációk száma 1988 óta 40 százalékkal gyarapodott, és a növekedés világszerte megfigyelhető. Sok európai és ázsiai ország követi az Egyesült Államokat abban, hogy mind több pénzt áldoz a felsőoktatásra, s ezáltal arra, ami nélkül nincs innováció: a szakemberek képzésére.
AMERIKAI AGGODALMAK. Maga az Egyesült Államok, a globális innováció fő motorja, szintén nem lassít. Igaz, tudósok és vállalatvezetők körében már érzékelhető az a nem alaptalan aggodalom, hogy az ország idővel elveszítheti vezető pozícióját. Shirley Ann Jackson, a Rensselaer Polytechnic Institute vezetője és az American Association for the Advancement of Science elnöke „csöndes válságról” beszél. „Mindazonáltal még mindig nekünk vannak a legjobb graduális programjaink a természet- és a műszaki tudományokban, a gazdasági rendszer és a tőkepiacok pedig nagyban támogatják a technológiai innovációt és annak hasznosítását” – teszi hozzá.
Az innováció iránya és tempója döntő jelentőségű a világgazdaság jövője szempontjából. Azt lehet mondani, hogy az innovatív társadalom fontosabb, mint a magas tőkeberuházási ráta. Az Egyesült Államokban 1995-től mostanáig évente átlagosan az összterméknek csupán 11,3 százalékát fordították üzleti beruházásokra, ami szinte azonos a megelőző két évtized hányadával és jóval alacsonyabb a japán aránynál. Ennek ellenére az amerikai termelékenység mégis megugrott, köszönhetően az új technológiák – elsősorban a személyi számítógép és az internet – gyors elterjedésének.
Technológiai áttörések nélkül aligha lehet majd megoldani a legnagyobb távlati problémákat. Nyilvánvaló például, hogy Kína és India gyorsan növekvő energiaigénye hosszú távon csak új energiaforrások révén lesz kielégíthető. Hasonlóképp drámai javulásra van szükség a gyógyászati produktivitásban ahhoz, hogy az egyre népesebb idős korosztályok számára biztosítani lehessen a megfizethető egészségügyi ellátást – ez a javulás pedig csak úgy képzelhető el, ha a technológiai fejlődés nem drágítja a gyógyítást, hanem éppen ellenkezőleg, a költségek számottevő csökkenését eredményezi.
Az elmúlt évtizedben újfent bebizonyosodott, hogy egy új technológia, nevezetesen az internet, teljesen új szakmák kialakulásához vezethet, és a foglalkoztatás felfutását idézheti elő. Ugyanakkor az innovációnak nem kell okvetlenül technológiai áttörésnek lennie. Lehet sokkal prózaibb, a gyártást, az értékesítést vagy a vállalaton belüli munkafolyamatok szervezését érintő újítás is. A „karcsú gyártás” koncepciója, amelyet a japán Toyota vezetett be a hatvanas-hetvenes években, megmutatta, miként lehet növelni a minőséget és csökkenteni a költségeket az összeszerelésben. A Wal-Mart Stores és más amerikai kiskereskedelmi hálózatok a logisztika hatékonyabbá tételével és a beszállítói lánc integrálásával újították meg a kiskereskedelmet – nagyban építve az informatikára -, ami az egyik fő oka annak, hogy a kiskereskedelem termelékenysége az Egyesült Államokban sokkal gyorsabban nőtt, mint Európában. Az elmúlt években pedig az eBay internetes aukcióival megjelent egy korábban ismeretlen értékesítési csatorna.
Napenergia és biztonságosabb atomerőművek – ezt ígéri a jövő energetikája.
BUKTATÓK. Az innováció egész folyamata sokkal összetettebb és törékenyebb, mint azt sokan gondolják. Olyan környezetet igényel, amely támogatja az alapkutatást és ösztönzi a kockázatvállalást, ám egyidejűleg megvan benne a legjobb termékek kiválasztásához szükséges piaci fegyelem. „Az innovációban semmi sincs eleve elrendelve, a folyamat százféleképpen befuccsolhat” – fogalmaz Joel Mokyr, az amerikai Economic History Society elnöke. S még ha minden jól alakul is, akkor is évekig vagy akár évtizedekig eltarthat, amíg tudományos áttörésekből piacképes termékek vagy technológiák születnek, ahogyan hosszú időbe telhet az is, mire a vállalatok rájönnek, hogyan lehet azokat a legjobban hasznosítani.
Vannak azután egyéb kockázatok is. Az Egyesült Államokban – de másutt is – a magas költségvetési deficit oda vezethet, hogy csökken mind a K+F, mind a természettudományos és a műszaki képzés állami támogatása. A vállalatok úgyszintén visszafoghatják K+F kiadásaikat, ha az erős árverseny túlságosan megnehezíti a számukra, hogy nyereséggel arassák le az innováció gyümölcseit. A legaggasztóbb mindazonáltal talán az, hogy újabb terrortámadások következhetnek be, amelyek miatt világszerte fokozni kell a biztonságot és akár a katonai tevékenységet is. A terrorfenyegetés – az általa szükségessé tett biztonsági intézkedésekkel együtt – bezár ajtókat, amelyeknek nyitva kellene állniuk, és gátolja az ötletek, javak és emberek szabad mozgását.
Ilyen irányú fejlemények katasztrofálisak volnának, hiszen legfőképpen a globális innovációtól lehet áttöréseket remélni olyan szektorokban, amelyekben eddig lassabb volt a haladás. Az autógyártás például rengeteget fejlődött ugyan 1929 óta – gondoljunk csak az automatikus átviteli rendszerekre és az üzemanyag-befecskendezéses motorokra -, mindazonáltal az autók többségét ma is benzinüzemű robbanómotor hajtja, ami környezetileg káros, és rengeteg kőolajat igényel. Ahhoz, hogy az ágazat túllépjen ezen a technológiai tehetetlenségen, és nyisson új meghajtásmódok – akár a benzin-villany üzemű hibridek, akár a hatékonyabb és kevésbé környezetszennyező dízelmotorok, akár a hidrogén meghajtású autók – felé, az amerikai, európai és japán gyártók közös, noha a versenyt nem nélkülöző erőfeszítésére van szükség.
Tágabb perspektívában, a globális K+F növeli annak a valószínűségét, hogy végre forradalom következzen be az energiatermelésben és -továbbításban, ahol megdöbbentően kevés változás történt az elmúlt évtizedekben. Az 1970-es évek elején, az első nagy energiaválság előtt az Egyesült Államokban felhasznált energia 93 százaléka származott a fosszilis energiahordozókból, azaz a kőolajból, földgázból és szénből. Ma, harminc évvel később, a „régi technológiával” előállított energia részaránya még mindig 86 százalék.
Éppen ilyen fontos, hogy nem váltak be a technológiai fejlődés egyik legnagyobb eredményéhez, az atomenergiához fűzött remények. Fél évszázaddal ezelőtt még az olcsó áramellátás végső megoldását látták benne, de a hetvenes évek közepére világossá vált, hogy az atomenergia túl drága és nem eléggé biztonságos, így az amerikai áramtermelő vállalatok – a magas olajár ellenére – 1978 óta nem is építettek új atomerőművet.
GLOBÁLISAN. Újabban azonban ismét megmozdult az energetikai innováció állóvize – méghozzá globális erőfeszítések hatására. A napenergia hasznosítását célzó fejlesztések terén a vezetők közé tartozik a japán Sharp és a brit BP, valamint néhány kevésbé ismert amerikai cég, mint a Konarka Technologies és a Nanosolar. A szélenergiával kapcsolatban világszerte folynak kutatások és kísérletek, sőt még az atomenergiában is mutatkoznak változások: Kína és Dél-Afrika új tervezésű, a remények szerint hatékonyabb és biztonságosabb atomreaktorok tesztelésére készül, emellett tudósok számos országban vizsgálják a nukleáris fúziót. Beszédes tény, hogy a BusinessWeek legelső, 1929. szeptember 7-i számában megjelent a Pacific Gas & Electric társaság egész oldalas hirdetése, amely a bőséges földgázellátás ígéretével csábította San Francisco körzetébe a feldolgozóipari vállalatokat. Ez a technológia ma is él – ellentétben azokkal a ma már antikvitásnak minősíthető számológépekkel, amelyek a magazin ugyanazon számában az International Business Machines hirdetésében láthatók. Mindebből levonható egy tanulság. Ahogyan hetvenöt évvel ezelőtt senki sem gondolta volna, hogy az IBM akkori „elektromos szortírozógépei” mára hipergyors számítógépekké fejlődnek, ugyanúgy ma sem tudja senki biztonsággal megjósolni az elkövetkező 75 év változásait.
Tisztelt Olvasó!
Mostani lapszámunkban az első részleteit közöljük annak az – innováció jelenével és jövőjével foglalkozó, átfogó – összeállításnak, amely a BusinessWeek megalapításának 75. évfordulóján jelent meg amerikai „testvérlapun-kban”. E cikksorozat második része a 2005. januári első számunkban lesz olvasható. A szerk.
