Precíziósan

Horváth József karrierje a legendás Csepel Művek után egy német gépipari cégnél folytatódhatott volna 1988-ban, ő azonban “nem”-et mondott a meghívásra. Rajta kívül talán mindenki más kiköltözött volna az akkori NSZK-ba, a szerszámgépek minden csínját-bínját ismerő magyar szakembernek ugyanis hazai fizetése sokszorosát ajánlották. “Már házas voltam, a gyermekeim középiskolába jártak, nem akartam megbolygatni a család életét” – indokolja a döntést, hozzátéve, hogy bár nem dúskáltak a javakban, panaszra sem volt okuk. Talán azért is maradt itthon, mert világéletében óvatos ember volt, sosem lázadozott. Az adott körülmények között próbált helytállni.

ÖNÁLLÓSODÁS. A kimondhatatlan nevű HFP-K Kft. nem azért kapta a nevét, hogy üzleti partnereinek beletörjön a nyelve. “A H betű az én vezetéknevemre utal, az F Fekete Sándor tulajdonostársamra, a P Perényi Mátyásra, a K pedig Kovácsik Lászlóra, akikkel 25-25 százalékban birtokoljuk a vállalkozást” – magyarázza. Négyük közül Horváth József az “első az egyenlők között”. Ami az indulást illeti, egy-két döccenő, s a kiváló szakmai kapcsolatok játszottak szerepet abban, hogy kis vargabetűvel – a műanyagos profil után – a cég arra szakosodott, amivel a vállalkozás vezetői és munkatársai előtte évtizedeken át foglalkoztak: szerszámgépek telepítésére, karbantartására, javítására.

A géplakatos szakma megszerzését követően, a hetvenes évek elején, egy ideig még versenyszerűen motorozott Horváth József, ezért nem volt túlzottan boldog, amikor a Csepeli Szerszámgépgyárban kapott állást: szívesebben dolgozott volna járműszervizben. Maga is elcsodálkozott, hogy egy idő után szívesen járt be az üzembe. A nyolcvanas évek végén már Csepelen is “recsegett-ropogott” a rendszer, a nyereséggel kecsegtető részlegeket külföldiek kezdték felvásárolni, míg a többi üzemrészt felszámolták. A Szerszámgépgyár is nehézségekkel küzdött, német tulajdonba került. Horváth József, hogy ne tétlen szemlélője legyen a változásoknak, kollégáival együtt kapott egy német üzletember ajánlatán. Hatodmagával, 1991-ben 5 százalékos részesedéssel belépett egy műanyagipari cégbe. “A német tulajdonos, Egon Emele azt ígérte, hogy a hazájában kiszolgált műanyaggyártó gépeket Magyarországra hozza, s azokat az újonnan alakult vállalkozás megjavítja és értékesíti” – idézi az indulást Horváth József.

A lestrapált műanyagipari gépekbe azonban nem lehelhetett életet a magyar szakembergárda, mivelhogy azok soha nem érkeztek meg Magyarországra – ellenben hazai öreg szerszámgépekbe már igen. Olyannyira kezdtek megszaporodni a hazai és a németországi szerszámgép-javítási megrendelések, hogy Horváth József 1994-ben úgy döntött, kollégáival együtt kiválik a német cégből, s önállósodnak.

Így jött létre 1994 júniusában egymillió forintos törzstőkével egy kis műhelyben négy fővel a HFP-K Kft. “Nem volt gond a megrendelésekkel, mert éltek régi hazai és külföldi kapcsolataink” – fogalmaz. A Csepeli Szerszámgépgyár szakemberei Horváth Józseffel együtt már a szocializmusban is sokat utaztak. A legendás magyar üzem által gyártott számjegyvezérlésű gépekkel kétévente szakmai világkiállításokon vettek részt Európában és az Egyesült Államokban. Számos terméküket maguk helyezték üzembe a helyszínen a külföldi megrendelőknek. Így jutottak el 1990 előtt Németországba, Svédországba, Olaszországba, Franciaországba, Finnországba és Amerikába. Egy japán licenc alapján gyártott, Yasda nevű “csepeles” termékre világszerte kereslet mutatkozott, s az üzleti partnerek meghívták a magyarokat, segédkezzenek az üzembe helyezésnél. “Kezdetben mindenütt gyanakodva fogadtak bennünket mint a vasfüggöny mögül érkezett szerelőket, néhány nap múltán azonban, ahogy látták, hogy értjük a dolgunkat, az első csavartól az utolsóig ránk bízták az egész munkafolyamatot” – meséli.

Ezek a németországi kapcsolatok a rendszerváltást követően is fennmaradtak, olyan kint dolgozó magyarok keresték meg őket, akik tudták, hol üzemelnek a csepeli gépek. Az üzleti konstrukció eredetileg az volt, hogy felkutatják a kiszolgált esztergákat és más szerszámgépeket, felvásárolják, majd idehaza a HFP-K Kft. átvizsgálja, szükség szerint felújítja és értékesíti azokat. Akkoriban sok garázsszerű, tőkeszegény cég indult, amelyek nem tudtak új gépekbe beruházni, így biztos felvevő piacot jelentettek a kft. számára. Akkoriban kerültek kapcsolatba a Knorr-Bremse kecskeméti gyárával, amely CNC gépek telepítésével és javításával bízta meg őket. A Knorr szerepe később ugyan csökkent, de új nagy megrendelőként felbukkant a Siemens.

GARANCIA. A 1990-es évek második felében telepítette a Siemens a turbinalapát-gyártást Magyarországra, s keresett partnert a németországi gépek ideszállítására és üzembe helyezésére. A lehetőségről Horváthék véletlenül szereztek tudomást: a szomszédságukban működő mérnöki iroda, az Entex Kft. hívta fel rá a figyelmüket. Kiutaztak a Siemenshez, felmérték a munkát, majd adtak egy árajánlatot. “Szerencsénkre a német üzemrész vezetője mellénk állt, garanciát vállalt értünk, pedig nem ismert előzőleg bennünket” – mondja Horváth József. Értékelése szerint a három pályázó közül azért ők nyerték el a munkát, mert reális árajánlatot adtak. “Meg azért, mert kifejezetten jó referenciával rendelkeztek és pontosan dolgoztak” – fogalmaz Ertsey Géza, a Siemens Erőműtechnika Kft. műszaki és beruházási koordinátora. “Határidőre, kedvező áron, jól üzemelték be a gépeket, így további megbízást kaptak, s azóta is szerződésben állunk velük” – folytatja Ertsey. Meglátása szerint a kisvállalkozás sikere abban rejlik, hogy kizárólag tapasztalt, a szerelési, karbantartási munkák minden fázisához értő szakemberekkel dolgozik, akik egyformán járatosak a hidraulikus és elektronikus vezérlésű gépek javításában. Sőt, mivel Horváth József elvégeztette velük a daru- és targoncakezelői tanfolyamot, képesek a 10-15 tonnás szerkezeteket mozgatni is, így erre a feladatra a Siemensnek nem kell külön szerződnie másokkal. A magas szakmai színvonalat az új kollégáktól is megkövetelik, a fiatalabb generációért – amelyet részben a munkatársak fiai alkotnak – az idősebb, szerszámgépgyári múlttal rendelkező kollégák vállalnak szakmai felelősséget. “Ezt el is várjuk”- jelenti ki Horváth József.

A létszám az elmúlt tíz évben csak minimálisan emelkedett. Évente csupán egy-két embert vettek fel. Jelenleg – a tulajdonosokkal együtt – nyolc fővel működik a kft., mellettük kisvállalkozóként további 15-20 ember dolgozik a cégnek. Az alapítás óta a kft. megtízszerezte bevételeit: míg 1995-ben 28 millió forint volt a nettó árbevétel, 2003-ban már 285 millió forint.

HITEL NÉLKÜL. Ami a jövőt illeti, Horváth József továbbra sem tervezi, hogy hitel felvételével terjeszkedjen, s számottevően növelje a létszámot, pedig okozott már gondot az, hogy a Németországban, vagy az ország különböző városaiban teljesítő kollégákat nem tudták rögtön hazarendelni, amikor a Siemensnél meghibásodott valamelyik gép. “Drága, számítógép-vezérlésű marógépekről van szó, a kiesés euró-ezrekben mérhető, ezért nem mindegy, hogy mennyi ideig állnak” – érzékeltette a kényszerpihenőkből származó konfliktust Ertsey Géza. A Siemens éppen ezért 2004-re már úgy állapodott meg a HFP-K Kft.-vel, hogy a munkatársai állandó ügyeletet tartanak náluk. Az ügyvezető szerint cégük azért nem kíván növekedni, mert meggyőződése, hogy ez az az üzemméret, amelyet a legoptimálisabban lehet irányítani. Mint mondja, vezető társaival nem tűznek ki maguk elé irreális célokat, az eddigi eredményeket szeretnék hozni, s versenyben maradni az uniós csatlakozás után is.

“Összességében pozitív a mérleg” – jellemzi a cég eddigi történetét Horváth József. A kudarcok sorában azt említi, hogy időnként nem tudtak olyan gyorsan túladni a Németországból behozott gépeken, mint azt eredetileg tervezték, s hogy némely üzleti partner nem akart az előzetes megállapodásnak megfelelően fizetni. Pedig Horváth szerint a tisztesség és a megbízhatóság a záloga a hosszú távú talpon maradásnak. “Az adott szó mindennél fontosabb – vallja -, még akkor is, ha nem jövünk ki olyan jól az üzletből.”