Két és fél évvel ezelőtt, amikor Bradford L. Smith megpályázta a Microsoft főjogászi posztját, készített a vállalat vezetői számára egy PowerPoint-prezentációt, amely csupán egyetlen képből állt: ideje békét kötni. A helyettes főjogászként akkor már régóta a Microsoftnál dolgozó Smith azzal érvelt, hogy a szoftvergyártó óriásnak változtatnia kell jogi – és üzleti – gyakorlatán, ha javítani akar a viszonyán mind a felügyeleti szervekkel, mind a technológiai ágazat más vállalataival. William H. Gates elnök és Steven A. Ballmer vezérigazgató figyelmesen hallgatták végig a mondandóját.
Ballmer, Gates és Smith. A két fővezér és a stratéga.
FORDULAT. A társaság éppen akkor végezte az utolsó simításokat azon a szövetségi igazságügyi minisztériummal kötendő peren kívüli egyezségen, amely az immár négy éve húzódó monopóliumellenes viaskodásnak volt hivatott véget vetni, és mind Gates, mind Ballmer készek voltak megpróbálkozni valami újjal. Smitk kinevezése pedig csakugyan fordulatot hozott. Huszonkilenc éves fennállása legnagyobb részében a Microsoft nemigen riadt vissza a bírósági csatáktól. Ám az utóbbi két esztendőben közel két tucat peren kívüli egyezséget kötött a kormánnyal és vállalatokkal, és ennek során 5 milliárd dollárt fordított a panaszosok megbékítésére. Az igazságügyi tárcával tető alá hozott megállapodáson túl rendezte vitáját az AOL Time Warnerrel, a Sun Microsystemsszel és számos kisebb céggel. „Az egyik fő ok, amiért meg tudtunk egyezni, az volt, hogy bíztam Bradben” – mondja Paul T. Cappuccio, a Time Warner főjogásza, akinek vállalata a monopóliumellenes perben kötött tavaly májusi egyezség részeként 750 millió dollárt kapott a Microsofttól.
Persze Smith nem a saját szakállára cselekszik. Gates és Ballmer támogatása nélkül továbbra is a régi hangnemnek megfelelő, kemény leveleket írna, nem pedig csillagászati összegű csekkeket állítana ki. A két fővezér döntött a békülékenyebb jogi politika mellett, de Smith dolgozta ki a stratégiát. Elődje, a 2002-ben nyugdíjba vonult William H. Neukom 22 éven át élethalálharcként kezelte a peres ügyeket. Smith ellenben született diplomata.
MINDENKI NYERJEN. A Microsoftnak még vagy tucatnyi nyitott ügye van, amelyek rendezése további dollár milliárdokba kerülhet. A két legprominensebb: az Európai Unió monopóliumellenes eljárása és a rivális RealNetworks által indított, szintén monopóliumvádon alapuló per. Smith nem törekszik mindenáron egyezségre. Sem ésszerűtlenül magas összeget nem akar fizetni, sem a Microsoftnak azon az alapfelfogásán nem kíván változtatni, hogy a vállalatnak joga van tetszés szerint programokat hozzáadni termékeihez. Mindazonáltal azt ígéri, hogy változatlanul az eddig alkalmazott filozófiával igyekszik rendezni az ügyeket. „Nyitva kell tartani a közvetlen kommunikációs csatornát, keresve a lehetőséget arra, hogy a felek kölcsönösen nyerjenek” – magyarázza a koncepcióját. Szerinte ha csak egyvalamire összpontosítanak, nehéznek bizonyulhat áthidalni a különbségeket. Viszont ha sikerül kiterjeszteni a látókört, és három vagy négy dologra figyelni, akkor korábban nem is sejtett esély nyílhat arra, hogy mindenki nyerjen.
Smith számára a legnagyobb kihívás a Microsofton belülről jöhet. Ha a vállalat nem enyhíti hiperagresszív kultúráját, gyorsabban kerülhet új jogi konfliktusokba, mint ahogy Smith meg tudja oldani a régieket. A baj már közeleg is, a Microsoft ugyanis azt tervezi, hogy a Windowsba beépít egy internetes keresőprogramot, márpedig ezt a hatóságok könnyen úgy ítélhetik meg, hogy ismét visszaél az operációs rendszerek terén élvezett monopóliumával. „Kérdés, a váltás valóságos-e, vagy csak csalóka látszat” – ad hangot kételyeinek Thomas Vinje, a Clifford Chance ügyvédi iroda brüsszeli partnere, aki Microsoft ellenfeleit képviselte.
Smith is elismeri, hogy sok bizonyítanivalójuk van még. „Ez egy hosszú folyamat, és csak jó pár év múlva lehet majd megítélni, mennyire voltunk sikeresek. De egy kis kreativitással bármi lehetséges”.
