Legjobban a szlovák borászoknak fájt, amikor külügyminiszterük, Eduard Kukan tavasszal ismét megvétózta a szlovák és a magyar mezőgazdasági miniszter által véres verejtékkel előkészített áprilisi megállapodást a Tokaji borok névhasználatáról. Kukan kevesellte az agrárkollégája által kialkudott 565,2 hektáros szlovákiai „Tokaji” bortermő területet. A szomszédban a nyilvántartások szerint ugyanis csaknem kétszer akkora, 908 hektár a Hegyaljához kapcsolódó szőlő, igaz, ebből mindössze 376 hektárt művelnek. Kukan csak arra volt hajlandó ígéretet tenni, hogy a jövőben kétputtonyost már nem, legalább háromputtonyos aszút érlelnek az ottani gazdák.
A szlovák borászok azért bosszankodtak Kukan vétója miatt, mert éppen a vita miatt megy rosszul a soruk. A bizonytalanság mindmáig távol tartotta a külföldi befektetőket. Hiányukban pedig a történelmi szlovák szőlőtermő területeken ritka kivétellel nagy a gaz és a szegénység. Szőlőskén például a munkaképes lakosok háromnegyede állástalan. Néhány helyi borászati nagyvállalkozó tudott csak üzletet csinálni a Tokajiból: közülük is kiemelkedik Vareha Miklós, mintegy 150 hektárral.
Az aszú piacán nem kell konkurenciától tartani.
Míg Kukan kevesellte, a konkurens magyar borászok sokallották az 565,2 hektárt. A magyar félnek – hangoztatták – foggal-körömmel kellett volna ragaszkodni az 1908-as bortörvényhez, amelyre a szlovákok a névhasználati kérelmükben hivatkoztak, és amely alapján csak 172 hektár, illetve három község – Szőlőske, Újhely és Kistoronya – szerzett jogot Tokajit termelni. Azóta ugyanis a szlovák oldalon hét községre terjesztették ki a Tokaji termelését.
Bár a termelői nézetek nem közeledtek egymáshoz, Szanyi Tibor, a magyar agrártárca államtitkára a napokban mégis leplezetlen büszkeséggel jelentette be, hogy a sok évtizedes vita végre lezárult. A szlovák fél elfogadta a területi korlátozást, és betartja a magyar fél által alkalmazott technológiát. A paktum birtokában az államtitkár már nem tart a francia, szlovén, olasz „Tokaji” borok piaci offenzívájától sem. Tokaj-Hegyalja országhatáron átnyúló „védett termőhely” rangot kapott. Az unióban ez a földrajzi eredetvédelem, mint a portóié, vagy a dijoni mustáré, minden más jogalapot megelőz. Az olasz, szlovén, francia borászok a technológiára hivatkozva hívták Tokajinak a borukat, de az uniótól csak 2007. március 31-éig kaptak erre lehetőséget (a döntés ellen azonban Olaszország bírósághoz fordult).
Bár a magyar fél a megállapodást agrárdiplomáciai sikerként könyvelte el, az valójában az Európai Bizottság „közbenjárásával” jött létre. A bizottság felgyorsította, majd közös határozattal zárta le a tárgyalást. A tervek szerint szüret előtt, augusztus elsejéig megjelennek és életbe lépnek az új szabályok, zömmel a szlovák nemzeti rendelkezések. Nagy a tét, mert ha a szomszédos ország nem végez a munkával, akkor a Bizottság jogilag nem létezőként kihagyhatja a szlovák Tokajit a szabályozásból.
Marczinkó Ferenc, Tokaj-Hegyalja hegyközségének elnöke azonban elégedetlen a paktummal. Az aszúpiacon ugyan egyelőre jelentős többletre nem számít, de az árbevétel nagy részét adó minőségi borfélékből (sárga muskotályból, furmintból, hárslevelűből) már komolyabb veszélyeket rejt a konkurens kínálat. A szlovák területen a feldolgozók jelentős része tönkrement és zömmel szőlőként értékesíti a termést, tehát átmenetileg ronthatja a hazai gazdák értékesítési kilátásait.
Más borászok viszont arra helyezik a hangsúlyt, hogy az aszú piacán nem kell tartani a konkurenciától. Az egyik ha-
zai kutatóintézet vizsgálata alapján a határon túli klíma nem kedvez az aszúsodásnak. Nem is értették a szakemberek, hogyan „keletkezhetett” ott akár eddig is aszú. Az pedig szinte a csodával határos lenne, ha a szlovák jogalkotók az augusztusi határidőre elkészülnének a jogharmonizációval. Várható viszont, hogy a megállapodás ismeretében a külföldi befektetők hamarosan letelepednek és fejlesztenek a Hegyalja szlovák részén. A helyi spekulánsok máris megjelentek, és az ültetvényárak 5-15-szörös felértékelődésére számítanak a Tokaji névvel, nem is alaptalanul.
