 |
| RONAN ÉS ERWAN BOUROULLEC: BRICK, 2001. Kapszulaformájú egységekből (gyártó: Cappellini). |
Ha könyv, akkor könyvespolc. Lehetőleg olyan, amely folyamatosan bővíthető, jól illeszkedik a nappali világába, nagy tételben, falszakasznyi méretekben sem unalmas, nem nélkülözi a tervezői ötletet, de azért a könyveké a főszerep. Körülbelül ezek az elvárásaink így a XXI. század elején a könyvespolccal szemben. Erre persze a designerek folyamatosan igyekeznek rácáfolni, és több-kevesebb sikerrel meggyőzni arról, hogy a föntiek konformistáknak való, atavisztikus nézetek, s a jól bevált, ókonzervatív megoldások mellett léteznek olyanok is, amelyek nem hagyományosak (sőt!), mégis legalább ilyen jól beválnának.
 |
| GIUGIARO DESIGN: LIBERÍA. Egyetlen síküveglapból 630 C°-on hajlítva (gyártó: Fiam Italia). |
A modern könyvespolccal kapcsolatos normakészletünk körülbelül az ‘50-es évekig vezethető vissza, ugyanis ekkor jelentek meg az első elemes tárolórendszerek (valamint a nyitott és praktikus könyvespolcok), amelyek flexibilitásukkal, variálhatóságukkal minden addigi bútortípust kenterbe vertek. Előtte a zárható, üvegezett könyvszekrények hódítottak. A XVIII. század a szekrénybútorok kora volt.
Az író-, edény- és könyvtárszekrények egyazon tipológiai osztályhoz tartoznak. Általában két- vagy háromrészesek, alul ajtós vagy fiókos tárolókkal, a középrészen lerakodólappal, felül pedig vitrines megoldással. A XVIII. század végén, Heppelwhite korában, az üveges részt különösen finom lécmunkák, bordázatok díszítik. Zárt könyvszekrények esetén a geometrikus bordázat mindmáig nagy divat. A biedermeier időszakában ez a bútortípus is dísztelenné vált, a polgárság igényeihez igazodva leegyszerűsödött, és szigorú mértani formákat követett. A jobb napokat megélt értelmiségi családok birtokában még ma is van egy-két Lingel-modell, amely valójában a múlt század végén megjelenő amerikai találmány.
 |
| RON ARAD: BOOKWORM, 1994. Nem csak vízszintesen lehet (gyártó: Kartell). |
A Lingel-féle elemes könyvszekrény fogalommá vált; a bővítés és a továbbépítés lehetőségét is magában hordozó rendszer nagy erénye, hogy a felhajtható üvegajtók mögött a könyveket nem támadhatja meg legnagyobb ellenségük, a por.
Ahogy a könyv egyre szélesebb társadalmi rétegekhez jutott el, és az írott kultúra demokratizálódott, a zárt könyvszekrények helyét fokozatosan átvették a nyitott könyvespolcok. Hol vannak már a kolostori könyvtárak, ahol a kincseket érő kódexeket még a polcokhoz láncolták? A könyv, még a legdrágább is, nem ritkasága és ára miatt becses számunkra, hiszen fő értéke, amióta csak létezik, változatlanul a szellemisége.
