Szalay-Berzeviczy Attila. A BÉT elnöke szerint az áfaterv megvalósulása újabb csapást mérne a Budapesti Értéktőzsdére.
Néhány év alatt a befizetendő áfa felemésztheti egy cég értékpapírba fektetett vagyonát, ha a beterjesztett adótörvény-módosítást változatlan formában fogadják el – ezt az ijesztő képet festette a Figyelő kérdésére Arató András, a Dunaholding elnök-vezérigazgatója, aki tudhatja, miről beszél. A cégcsoport egyik társasága ugyanis éppen tavaly nyert meg egy négy éve húzódó pert az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatallal (APEH) szemben, amelynek a tétje az volt, figyelembe kell-e venni, és ha igen miként, a befizetendő vagy visszaigényelendő általános forgalmi adó kiszámításánál a vállalat értékpapír-eladásból származó bevételeit. A cég álláspontja kezdettől fogva az volt, hogy ez a tevékenysége nem tartozik az áfa hatálya alá, hiszen a tranzakciókat nem más számára, nem üzletszerűen végezte, hanem azokkal saját vagyonát gyarapította. Az APEH viszont másként gondolta, és ezt bírságolás útján ki is fejezte. A hatóság szerint az áfa kiszámításánál arányosítani kellett volna, vagyis az adót annak függvényében kellett volna kiszámolni, hogy az értékpapír-eladásokból származó jövedelem milyen arányt képviselt a cég összbevételén belül. A Legfelsőbb Bíróság (LB) végül a Dunaholding cégének adott igazat; az ítéletben kimondta, hogy a vállalkozás értékpapír-eladási tranzakciói nem minősültek más cég számára nyújtott szolgáltatásnak, az ebből származó bevétel tehát nem befolyásolhatja az áfa kiszámítását sem. A terepet vesztesként elhagyó adóhatóság azonban nem hagyta annyiban: a jövő évi adótörvény szövegébe egy olyan módosítást iktatott be – az indoklás szerint egyértelműen a tavalyi LB ítélet következmé-nyeként -, amely kisebbfajta pánikot okozott a cégek körében.
ELLEHETETLENÍTÉS. „Nem értjük, miért lenne érdeke a magyar államnak, hogy visszatartsa a cégeket az állampapír-megtakarításoktól” – vetik föl egy nagy tőzsdei társaságnál, ahol éppen azért kértek névtelenséget, mert – mint mondják – „lobbiznak” a háttérben. Hasonló felháborodással reagál Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) elnöke is, aki szerint a magánszemélyek 25 százalékos árfolyam-nyereségadója után e terv „újabb csapást” mér a tőzsdére. A módosító javaslat hatására ugyanis drámaian csökkenhetnek a vállalatok befektetései, amelyek ráadásul – részvény, állampapír vagy befektetési jegy formájában – nemzetgazdasági szempontból sem elhanyagolható megtakarítási állományt tesznek ki (lásd a grafikont). „A cégek rövid távon ezekkel a befektetésekkel kezelik a likviditási helyzetüket, a változtatás ellehetetlenítheti ezt a tevékenységet” – mondja Cselovszki Róbert, az Erste Befektetési Rt. vezetője, aki egyben a brókercégek nevében is aggódik, hiszen e kör számára fontos bevételi forrásként jelennek meg a céges ügyfelek.
A Pénzügyminisztérium álláspontja szerint viszont felesleges a riadalom. Mint a tárca sajtófőnöke, Pichler Ferenc lapunknak elmondta, a módosításnak egyáltalán nem az a célja, hogy plusz áfasarcot vessenek ki a cégekre. Igaz, hogy ezután az áfatörvény általános rendelkezései között szerepelne az a kitétel, amely „az adóalany általi eseti jellegű értékpapír, üzletrész-értékesítést” is a normál, rendszeresen vagy üzletszerűen végzett gazdasági tevékenység körébe sorolná, de ennek célja csak az, hogy a jogvita után egyértelműbb legyen a szabályozás.
„Számos félreértés terjed ezzel a változtatással kapcsolatban” – mondja Oszkó Péter, a Deloitte adószakértője, aki szerint különböző eseteket kell megvizsgálni. Először is, annak, aki nem tartozik az áfatörvény hatálya alá, az értékpapírok eladásával ezután sem változik a helyzete, vagyis ezt a tevékenységét továbbra is áfakövetkezmények nélkül végezheti. Függetlenül attól, hogy a törvényszöveg általános rendelkezései között egyértelműsítenék a gazdasági tevékenység meghatározását, nem lenne más azon vállalkozások helyzete sem, amelyek eseti jelleggel adnak-vesznek értékpapírt vagy üzletrészt, az ebből származó bevételt ezután sem kellene figyelembe venniük az áfa kiszámításánál. Ugyanígy nem kell aggódniuk, hogy kevesebb áfát igényelhetnek vissza azon cégeknek sem, amelyek ugyan rendszeresen végeznek értékpapír-tranzakciókat, de az ebből származó bevételük nem haladja meg az éves összes forgalmuk 10 százalékát.
A változtatás leginkább azokat a cégeket érinti, amelyek az értékpapír-tranzakciókat üzletszerűen végzik, s így e fenti limit fölé kerülnek. Esetükben az ebből származó bevételt mindenképpen figyelembe kell venni az áfa kiszámításakor, és eztán nem hivatkozhatnak majd arra, hogy e tevékenység nem tartozik az áfatörvény hatálya alá. Fontos azonban megjegyezni, hogy az arányosításkor nem a teljes ellenértékkel kell számolni, csak a számviteli törvény szerint a pénzügyi műveletek bevételei között elszámolt értéket, vagyis a vételi és az eladási ár közötti különbséget kell figyelembe venni.
LIMITFIGYELÉS. Az adószakértő szerint a nagy cashflow-val, rendszeres szabad pénzeszközökkel rendelkező társaságoknak, cégcsoportoknak, mostantól fokozottan figyelniük kell arra, hogy az átmeneti időszakban befektetett pénzből származó jövedelem milyen arányt képvisel az összes bevételen belül. A holding szervezetek valószínűleg ahhoz a megoldáshoz nyúlnak, hogy külön cégeket hoznak létre, vagy a csoporton belül „pakolják” egyik társaságból a másikba ezt a tevékenységet, attól függően, hogy hol éri meg jobban.
„A legfőbb probléma az, hogy nem világos, mit is takar a szóhasználat” – mondta Mohai György, a BÉT vezérigazgató-helyettese. Szerinte ez a változtatás – még, ha nem is azt a hatást okozza, amelytől az első ijedelem jegyében mindenki tartott – az árfolyamnyereség-adó bevezetése mellett egy újabb tényező lehet, amely távol tarthatja a befektetőket az értékpapír-piactól.
