Alighanem a Gyurcsány-kormány pénzügyi szolgáltatókra kivetni óhajtott extra adója, az úgynevezett bankadó-terv a legékesebb bizonyítéka annak, milyen kiemelkedően jó periódus volt a tavalyi esztendő a hitelintézetek életében. Jóllehet, a bankvezetőknek ma igencsak fáj a fejük a váratlan többletbefizetés miatt, az év elején alig palástolt büszkeséggel vezették elő 2003-as számaikat, mondván: „Rekordévet zártunk.”
CSÁNYI SÁNDOR, az OTP Bank elnök-vezér-igazgatója:
„Talán nem hat szerénytelenül az állítás: innovativitásával, külföldi akvizíciós stratégiájának ered-ményességével, 5 milliárd eurót meghaladó piaci kapitalizáció-jával az OTP Bank mára több, mint a magyarországi bankpiac legnagyobb és legeredménye-sebb szereplője.
A bankcsoport Közép- és Kelet-Európában több millió magán-személyt, vállalatot, önkormány-zatot szolgál ki. Jövedelmező-ségi mutatói alapján európai öszszehasonlításban is mérték-adó. Már most nagy bizonyos-sággal állítható, hogy az OTP Bank 2004-es eredménytervét is túlteljesíti: a konszolidált szintű 123 milliárddal szemben 140-145 milliárd forintos adózás előtti nyereség várható. A jövedelmezőség szempontjából az OTP Bank számára fontos növekedési potenciált hordoz a lakossági hitelezés lendületes bővülése, a működési hatékony-ság további javítása, valamint a sikeres nemzetközi akvizíciók nyereségnövelő hatása.”
A szektor mérlegfőösszegének 26,1 százalékos növekedése (2003. december 31-én 12 ezer 860 milliárd forinton állt e mutató) gyakorlatilag teljes egészében a hitelezés felfutásának köszönhető. A lakossági üzletágon belül szárnyalt az államilag támogatott, lakáscélú, jelzáloghitelek kihelyezése, ezek állománya egy év alatt megduplázódott, és közel 1400 milliárd forintra nőtt.
A lakáshitelezési piac legnagyobb nyertese az OTP-csoport volt, amely 57 százalékos részesedést tudhat magáénak ebben az üzletágban. Minden olyan bank jól járt azonban, amelyik időben belevágott ebbe az üzletbe.
A tavalyi első negyedévben még domináns volt a régi feltételű lakáshitelek kiáramlása, ám az év végén megváltoztatott támogatási rendszer és a magas szinten stabilizálódott forintkamatok miatt az ügyfelek érdeklődése visszaesett e termék iránt. A bankok azonban megtalálták a megoldást: az egyébként létező hiteligényeket a forinthiteleknél jóval olcsóbb deviza (főként euró és svájci frank) alapú kölcsönökkel igyekeztek-igyekeznek kielégíteni, nemcsak a lakáshitelek, hanem egyéb konstrukciók esetében is. A lakosság körében a fogyasztási kölcsönök is slágerterméknek bizonyultak, ezek állománya 2003-ban mintegy 70 százalékkal duzzadt, az év végére elérte az 554 milliárd forintot, de húzóágazat volt még a gépjármű-hitelezés is.
CSELOVSZKI RÓBERT, az Erste Bank Befektetési Rt. vezér-igazgatója:
„Tavaly számot-tevően lelassult a befektetési vállalkozások közötti koncentráció. A brókercég-eladások, egyesülések, ügyfélátruházások időszaka véget ért. Úgy tűnik, a szektor túljutott a legnehezebb időszakon. A tőzsdei forgalom növekedése örvendetes, ez azonban nem járt együtt a befektetői kör bővülésével. A piacot megbízásaikkal éltető külföldi nagybefektetők szinte egész évben vételeikkel voltak jelen, ezt jól mutatja a BUX folyamatos erősödése, újabb és újabb történelmi csúcsa is. Nagy szükség lenne viszont arra, hogy a hazai magánbefektetők is aktivizálódjanak.
A következő években ugyancsak fontos feladat a kis és közepes cégek tőzsdére csábítá-sa. A külföldi értékpapírok kereskedése terén boom helyett lassú, de biztos növekedést látunk. Az árfolyamnyereség-adó bevezetése viszont rendkívül negatívan érinti a befektetési társaságokat. Nem az adóbevezetése ellen tiltakozunk, hanem az időzítéssel és a mértékkel nem értünk egyet. A meghirdetett változat ugyanis komoly károkat okoz az egész tőkepiacnak.”
A bankok mindenesetre 2004 első felében is jól kerestek összességében, hála a széles marzsoknak, valamint a folytatódó hitelkiáramlásnak. A bankszektor jövedelmezősége is javult. Az eszközjövedelmezőség (ROA) 1,69 százalékról 1,85 százalékra emelkedett, míg a tőkejövedelmezőség (ROE) 18,27 százalékról 21,13 százalékra nőtt.
Tavaly három privatizációs esemény is az érdeklődés középpontjába állította a szektort. A Postabank új tulajdonosa – 101 milliárd forint ellenében – az Erste Bank lett. Eredményesen zárult a Földhitel- és Jelzálogbank részleges, nyilvános privatizációja is; az állami tulajdon aránya 53,2 százalékra mérséklődött, a magán- és intézményi befektetők 42,6 százalékhoz, míg a dolgozók 4,2 százaléknyi részvényhez jutottak.
A pénzintézet részvényeit november végén 4,3 ezer forintos áron vezették be a tőzsdére, lapzártánkkor pedig – szűk egy évvel a tőzsdei debütálása után – 10 ezer forinton álltak. A Konzumbankot a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) vásárolta meg.
A bankszektorhoz is kötődik ugyanakkor a magyar közéletet leginkább megrázó tavalyi esemény, a K&H körüli brókerbotrány is. Bár a pénzintézet a történteket a leánycége ügyeként igyekezett kezelni, a csalássorozat központi figurája, Kulcsár Attila nem csak a brókercégnél, hanem az anyabanknál is vezető pozíciót töltött be, ráadásul Rejtő E. Tibor, aki a bűncselekmény idején a bank vezérigazgatója volt, ugyancsak gyanúsított az ügyben. A pénzintézet kénytelen volt 8,6 milliárd forintos céltartalékot képezni a K&H Equitiesnél várható veszteségre, ami tetemesen csökkentette eredményét.
BRÓKEREK: EXTENZÍV NÖVEKEDÉS. A történet természetszerűleg a brókercégek életére is rányomta bélyegét. Keserédes, de bizakodásra okot adó esztendőt zárhattak volna a befektetési szolgáltatók 2003-ban, ha nem derül fény a bűncselekményekre. Még nem tudni, pontosan kik voltak a nagy nyertesek és kik a valódi vesztesek, az viszont egyértelmű, hogy a befektetői szolgáltatók szektora iránt éppen csak éledező bizalomnak igencsak rosszul jött az, ami a K&H Equitiesnél történt.
A piaci folyamatok ugyanis az év nagyobb részében kedvezően alakultak, minek nyomán jó esély nyílt arra, hogy a befektetési vállalkozások számának csökkenése megálljon, a megmaradt szereplők eredményessége pedig javuljon. A külpiacokon három gyászos év után fordult a széljárás, a külföldi nagybefektetők pedig újra felfedezték a magyar részvényeket, a nálunk befektető alapokba jelentősen megnőtt a pénzbeáramlás, ez pedig a tőzsdeindex jelentős erősödéséhez vezetett. A forgalom a 2001-es mélypontot követő enyhe 2002-es növekedés után tovább bővült, döntően a részvénykereskedés felfutásának köszönhetően. A befektetési vállalkozások eredményessége azonban ennek ellenére jócskán leromlott, ráadásul mindez az év második felében következett be. A profitokat az tépázta meg, hogy a részvénypiaccal ellentétben az állampapírpiacon a második félév kisebb „vérfürdőt” hozott, a drasztikus jegybanki kamatemelések nyomán leértékelődtek az állampapír-portfóliók.
PATAI MIHÁLY, az Allianz Hungária Biztosító Rt. elnök-vezér-igazgatója
: „Reálértékben is növekedett a biztosítási szektor 2003-ban, és ez a tendencia nemcsak az idén folytatódott, de a következő 10-15 évben is jellemző lesz hazánkban. Magyarország ugyanis alulbiztosított. A gépjármű-biztosításban az idén így bebizonyosodott, hogy hazárdőröknek nincs helye a piacon. Azok a társaságok, amelyek 2003 őszén irreális áron kínálták a kötelező gépjármű-biztosításukat, súlyos hiányosságokban szenvednek.
A szektor tavaly visszatért a klaszszikus, hosszú távra szóló, folyamatos díjú életbiztosításokhoz, miközben az egyszeri díjas szerződések mindinkább háttérbe szorultak. Ez az ügyfelek számára kedvező tendencia 2004-ben is folytatódik. Rossz hír viszont, hogy 2004-ben összeomlott az agrárbiztosítási piac. Uniós csatlakozásunk nem rajzolta át a szektort, hiszen a hazánk iránt érdeklődő társaságok már korábban megjelentek. A viszontbiztosítási piac azonban továbbra is kedvezőtlenebbül ítéli meg gazdaságunkat a rossz makrogazdasági mutatók miatt.
A befektetési szolgáltatók (bankok és brókercégek együtt) a tőzsdei volumen növekedése ellenére csökkenő forgalomról számoltak be, az azonnali ügyletek esetében a visszaesés 4,8 százalékos. Az öszszes azonnali üzlet 87 százaléka ugyanis a börzén kívül született, a legnagyobb forgalmú szegmens, az állampapírok kereskedelme pedig 96 százalékban a tőzsdén kívüli elsődleges és másodlagos piacon zajlik.
A teljes befektetési vállalkozási szektor adózott eredménye még a kétharmadát sem érte el a megelőző évinek. A második félév megbicsaklását jól jelzi, hogy az első féléves adatok még 44 százalékos bővülést vetítettek elő. A 24 társaság közül 7 volt veszteséges, közülük négy tartozik a bizományos és kereskedő, három pedig a befektetési társaság csoportba. A 7 banki hátterű befektetési vállalkozás több mint fele veszteséget termelt.
BIZTOSÍTÓK: TÚL A NEHEZÉN. A hangos botrányokból szerencsésen kimaradtak a biztosítók, ugyanakkor az eredményekhez is mérsékelt hangerő passzol: a díjbevétel és a profit ugyan az inflációt meghaladó mértékben nőtt 2003-ban, ám a növekedés dinamikája némiképpen elmaradt a 2002-es esztendőtől. A szerződésállomány tavaly 10,4 százalékkal 13,8 millió darabra nőtt, a bruttó díjbevétel a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) adatai szerint 13,1 százalékkal, 559,44 milliárd forintra duzzadt, a biztosítók összesített adózás előtti eredménye pedig 19 százalékkal, 34,5 milliárd forintra emelkedett.
Mindazonáltal e szektor számára is húzóerőnek bizonyult a támogatott lakáskölcsönöknek köszönhető hitelezési boom. Az életbiztosítási üzletágban a hitelfedezeti konstrukciók pörögtek fel, hiszen a bankok jellemzően kötelezővé teszik ilyen szerződés megkötését. E tisztán kockázati életbiztosításoknak a díjbevétele egy év alatt csaknem 50 százalékkal emelkedett, ugyanakkor az összes életbiztosításon belüli részarányuk még mindig csekély, mindössze 3 százalékos.
Míg az életbiztosítások díjbevétele tavaly összesen 10,9 százalékkal nőtt, a biztonságos üzletmenet garanciáját megtestesítő életbiztosítási díjtartalék csak 7,5 százalékkal bővült (586,7 milliárd forintra), pedig 2002-ben még 22,6 százalékos volt a dinamika. Ennek elsődleges oka az, hogy tömegesen jártak le a 10 évvel korábban megkötött életbiztosítási szerződések, emiatt nőttek a tartamvégi kifizetések. Éppen ezeknek az alacsonyabb díjjal megkötött életbiztosításoknak a kifutása, a meglévő állomány indexálása és az új kötések díjának emelése hozta azt magával, hogy az egy főre jutó életbiztosítási éves átlagdíj 19,9 ezer forintról 22,2 ezer forintra emelkedett.
A nem-életág díjbevétele az életbiztosításokénál némileg erőteljesebben, 14,4 százalékkal, 334,9 milliárd forintra nőtt. Itt is érezhető volt a lakáshitelezési boom húzóereje, hiszen a pénzintézetek kötelezővé teszik a kölcsönt felvevőknek, hogy lakásukat biztosítsák. A nem-életág bevételének ugyanakkor 55,4 százaléka a gépjármű-üzletágból származott. A kötele-ző gépjármű-felelősségbiztosítás piaca némileg átrendeződött: az új szereplők ugyanis jóval kedvezőbb díjat kínálnak, mint a piacvezetők. Tavaly év végén éppen ezért mintegy 300 ezer autós – az ügyfelek 7-8 százaléka – keresett olcsóbb biztosítási megoldást. A legnagyobbak – az Allianz és a Generali Providencia – valamelyest veszítettek is piaci részesedésükből, de még mindig tartják az első és második helyet, a piac 48,4, illetve 18,2 százalékát lefedve.
