Úgy tűnik, ma már a monetáris politikához több ember ért, mint a fochoz. Akinek politikai elkötelezettsége egyértelmű, pontosan fújja – ha pedig nem, gyorsan megtanulja -, hogy Járai Zsigmond egy Fidesz-báb, aki ott tesz be a kormánynak, ahogy tud (baloldali szimpatizáns), vagy egy kitűnő szakember (jobboldali szimpatizáns). Szintén egyértelmű minden baloldali szavazónak, hogy az ország nehézségeit az irreálisan magasan tartott kamat okozza, a jobboldaliaknak pedig, hogy a kormány elhibázott gazdaságpolitikája minden baj oka.
Gyurcsány Ferenc: a kamatoknak nem azért kell csökkennie, mert a Monetáris Tanács tagjainak száma bővül, hanem azért, mert beledöglünk ebbe az erős forintba.
ÁTPOLITIZÁLTSÁG. Efféle viszonyok között jó lenne, ha léteznének olyan szakértők, akiknek a véleményét mindenki elfogadja. Az elemzők ugyan nem politizálnak, s csak a gazdasági adatok és kilátások alapján fogalmazzák meg véleményüket, de a súlyos és kóros átpolitizáltság időszakában ők sincsenek könnyű helyzetben. „Csak elmondtam a véleményemet, hogy szerintem gyorsítani lehetne a kamatcsökkentéseket, rögtön rámsütötték a bankban, hogy a kormány szekerét tolom” – mondja egy kilétét ezúttal titkoló szakértő. „Korábban az ügyfeleken és elemző kollegákon kívül senkit sem érdekelt, hogy mi a véleményem a gazdasági folyamatokról, és még 2002-ben is mindenki magában tartotta politikai preferenciáját” – teszi hozzá keserűen.
Az elemzőknek pedig a legkevésbé sem hiányzik az, hogy politizálniuk kelljen, de a mai helyzetben nem tudják kikerülni a dolgot. Ha a forint erősségét kell megmagyarázni, azonnal meg kell említeni a – politikai támadások kereszttüzében álló – Járai vezetése alatt álló jegybank által magasan tarott magas kamatszintet. Ha viszont éppen hirtelen gyengül a pénz árfolyama, akkor nem lehet kihagyni az okok közül a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a kormány ismét elmérgesedő viszonyát. Mindkét fejleményre volt példa a múlt héten, és úgy tűnik, a forintpiaci helyzet egyre kaotikusabb.
Amikor hétfőn egy euróért kevesebb mint 243,5 forintot kellett adni, az másfél éves csúcsot jelentett. S jóllehet, az előző hét végéhez képest ez csak minimális mértékű erősödés volt, amit egyébként néhány nagy piaci szereplő egymás közötti „magánjátszmája” okozott, az egyik tekintélyes hírügynökség kereskedőkre hivatkozva azt jelentette, hogy az ok a kamatcsökkentési várakozások változása, azaz a korábbi fél helyett egy teljes százalékpontos vágást vár a piac. S noha ez valószínűleg fordítva történt (az apró forinterősödéshez kellett magyarázatot találni, és ez volt a kamatcsökkentési várakozások élénkülése), az állampapírpiacon is hosszt hozott, s másnapra lényegében beárazta a piac a 100 bázispontos csökkentést. Ekkor azonban megszólalt a jegybankvezér és a miniszterelnök is.
BELEDÖGLÜNK? Járai Zsigmond szerdán úgy nyilatkozott, hogy az inflációs célok teljesüléséhez nincs szükség ennyire erős forintra, viszont a túl gyors kamatcsökkentés a forint összeomlását hozhatná, az ideális egy kicsit gyengébb forint lenne. Gyurcsány Ferenc elszólásából lehet, hogy hamarosan szállóige lesz: a miniszterelnök csütörtök reggeli tévéinterjújában a „beledöglünk ebbe az erős forintba” szóhasználattal élt, majd kerek-perec kamatcsökkentést sürgetett. Erre a jegybank részéről annyi kommentár érkezett, hogy mindenki a saját dolgával foglalkozzon, majd néhány óráig nem történt semmi. Délután aztán a forint árfolyama meredeken esni kezdett, s az elemzők jobb híján a két nyilatkozattal indokolták a gyengülést.
Járai Zsigmond: egy gyors kamat-csökkentésnek valószínűleg az lenne a hatása, hogy a forint gyorsan összedőlne.
A hirtelen forinteladások hatására a piac gyorsan elfelejtette a 100 bázispontos kamatcsökkentési várakozást, s amikor november 22-én a Monetáris Tanács összeült, egyöntetűen 50 bázispontra számított mindenki. A döntés ennek megfelelő lett, az alapkamat a kerek 10,0 százalékos szintre csökkent. Az MNB negyedévente megjelenő inflációs jelentését is ekkor hozták napvilágra, komoly meglepetéssel ez sem szolgált: az év végére 5,9 százalékos, 2005 decemberére pedig 4,4 százalékos inflációt vár a jegybank, a GDP az idén 4,0, jövőre 3,7, 2006-ban pedig 3,5 százalékkal bővülhet. Eddig az MNB és a Pénzügyminisztérium (PM) nagyjából hasonló véleményen van. Az államháztartás GDP-arányos hiányát viszont a jegybank a PM által előrejelzettnél jóval magasabbra, az idén 5,6, jövőre 5,5, 2006-ra pedig 4,9 százalékra teszi. A fizetési mérleg deficitjénél sem számít a központi bank ugrásszerű javulásra: az idei – a feltörekvő országok között messze a legrosszabbnak számító – 9,0 százalékot jövőre 8,6, a következő évben pedig 7,9 százalékos hiány követheti. A végkicsengés a szokásos: örülnek a dezinflációnak, de aggódnak az egyensúlyi és a költségvetési helyzet miatt.
A kamatcsökkentés mértékérőlről szólva Járai Zsigond elmondta, hogy a Monetáris Tanácsban 0 és 100 bázispontos javaslat is felmerült, végül konszenzussal megegyeztek az 50-ben. Néhány órával később a parlamentben a kormánypártok megszavazták a jegybanktörvény módosítását. A korábbi tervekhez képest csak annyi visszvonulót fújtak, amennyit az Európai Központi Bank megkövetelt: az alelnököket nem most „rúgják ki” a tanácsból, hanem maradhatnak mandátumuk lejártáig. A módosítás értelmében a lehetséges 9-11 tagból a jegybankelnök csak 4-et javasolhat, a többieket a miniszterelnök terjeszti fel kinevezésre a köztársasági elnökhöz. Már elkezdődtek a találgatások arról, kik lesznek a kormányfő jelöltjei, s az is érdekes kérdés, milyen mértékben csökkentett volna hétfőn kamatot a Monetáris Tanács, ha már a miniszterelnök emberei lettek volna többségben.
Zöldhasú zuhanás
Miközben a forint árfolyammozgását élénk figyelemmel kíséri a pénzügyi szakma mellett az exportőröket félő politika is, a dollár gyengülése szinte háttérbe szorul itthon. Pedig a forint árfolyamának változékonysága jóval kisebb a dollárénál. Egyszázalékos elmozdulását az euróhoz képest a szakma nagy része és a média már iránytól függően szárnyalásnak, vagy zuhanásnak nevezi, pedig az elmúlt hónapban összességében alig mozdult el a forint az erős irányba. A dollár-forint kurzus viszont valóban berogyott. Nyáron ugyan megállt a zöldhasú immár két éve tartó gyengülése, az elmúlt két hónapban azonban ismét felgyorsult a folyamat. Az euró/dollár keresztárfolyam a múlt héten először törte át az 1,3-as szintet, ezzel párhuzamosan az amerikai valutáért már csak 188 forintot kell adni, szemben a nyári 205-210 forinttal. A világ vezető devizapárjának piacán a szakértők nem látnak okot a trend változására, főként a rekordot rekordra halmozó amerikai deficit az oka annak, hogy a hangulat egyértelműen dollárellenes. Közben a forint esetében csak lassú, vagy még hónapok múlva kezdődő gyengülésre számítanak a szakértők, ezért korántsem tűnik elképzelhetetlennek a dollár/forint kurzus további csökkenése. Ez katasztrofális következményekkel járhat a bevételüket jórészt dollárban realizáló és a kedvezőtlen árfolyammozgások ellen fedezeti üzletekkel nem védekező cégek számára, csökkenti viszont a benzin- és gázáremelés szükséges mértékét.
A probléma az, hogy a magyar pénz a makrogazdasági fundamentumok alapján túlértékelt, döntően a magas kamat által vonzott forró pénzek, valamint a lakosság és a vállalatok devizahitel-felvételei tartják magasan. (A külföldiek forintot vesznek, hogy magas kamatra köthessék le a pénzüket, a hiteleket pedig a felvevők forintban kapják olymódon, hogy a bankok devizaforrásaikat átváltják.) Senki sem tudja, milyen kamatszint mellett következik be az, hogy már nem hozzák ide a külföldiek a pénzüket, s már nem lesznek annyira drágák a forinthitelek a devizásokhoz képest, így mindenki csak saccol. Az MNB a forintbedőlés rémképétől vezérelve csökkenti apró lépésekben – az inflációcsökkenés mértékét szigorúan követve – a kamatot, a befektetők pedig megpróbálják kihasználni a magas kamat utolsó hónapjait. Mindenki résen próbál lenni, hogy ha beindul a forintgyengülés, a lehető leghamarabb tudjon kiszállni. Az egyik legnevesebb amerikai befektetési bank, a Goldman Sachs már november 18-án egyértelműen arra buzdította ügyfeleit, hogy adják el forinteszközeiket. Könnyen elképzelhető, hogy a forintpiac múlt csütörtök délutáni (amerikai idő szerint reggeli) gyengülése ezzel van összefüggésben, és semmi köze a miniszterelnök reggeli nyilatkozatához.
Medgyessy Péter lemondása óta ez volt a leggyorsabb lefolyású és legjelentősebb mértékű forintgyengülés, s megmutatta, hogy a csekély forgalmú piacon egy-két nagy szereplő megbízásai is milyen elmozdulást tudnak okozni. Kereskedők szerint a piac tele van stop megbízásokkal. Ezek kedvezőtlen árváltozás esetén védik meg a nagyobb veszteségtől a befektetőket, tehát egy kisebb forintgyengülés is aktiválhatja ezeket, nagyobb esést okozva.
BEFEKTETŐK. A forint erősödésére a magas kamat különböző hatásai mellett ma nehéz érvet találni. Még egy ideig azonban ez az egyetlen érv is elég lehet. A piac kockázatvállaló hajlandósága ugyanis az elmúlt hónapokban egyértelműen nőtt, a befektetők egyre kevésbé félnek a feltörekvő devizáktól és kötvényektől, a magas kamatozású devizák pedig fokozott mértékben minősülnek slágerterméknek. A külföldi befektetők egyre kisebb hozamfelár mellett is finanszírozzák a magyar államot, persze nem jótékonyságból: ha csak 2-3 százalékponttal magasabb hozamhoz jutnak itt, mint amennyiért hitelt vesznek fel, már megéri nekik. Az állampapírpiacon – az eddigi tapasztalatokkal szemben – annak ellenére estek jelentős mértékben a hosszú hozamok, hogy a külföldiek kezén levő mennyiség nőtt volna. Úgy tűnik, vételi nyomás nincs, de a lejárók helyére az új papírokat drágábban, vagyis kisebb hozam mellett is hajlandóak megvenni, a hazai befektetők pedig optimistábbak. A tetemes hiány, a jegybank és a kormány között állandósuló pengeváltások, a Monetáris Tanács átalakítása, a határozott verbális intervenció az erős forinttal szemben – midennek azonban óvatosságra kell intenie a befektetőket, s erre csak egy példa a Goldman Sachs eladási javaslata is. A forinthelyzet tehát egyre törékenyebbnek és kaotikusabbnak tűnik. Ami biztos: senki sem lát előre. Viszont ha még hónapokig erős marad a forint, azt is könnyen meg lehet magyarázni, ha pedig hirtelen begyengül, azt úgyszintén.
