A legnagyobb ellentmondásokat a pénzpiacon tapasztaljuk. Egyfelől történelmi rekordokat döntött a BUX – ráadásul kormányválság idején. A gazdasági és politikai viharoktól nem zavartatva a sáv erős szélére ragadt a forint, holott ezt az ikerdeficit állandósulása nem indokolná. Csökken az infláció, bár mértéke a legpesszimistább várakozásokat igazolta, ennek hatására csökken a kamatszint is – ha talán nem is a vérmesebbek által szorgalmazott ütemben.
Ezek az ellentmondások arra intenek, hogy valószínűleg tévúton járnak azok a hivatali és piaci elemzők, akik vérmérsékletükre, netán üzleti fogadásaikra alapozva a legkényelmesebb megoldást, azaz a fönnálló viszonyok egyenes vonalú elővetítését választották a jövőt megalapozó üzleti várakozásaik, terveik kialakítása során. Ha ugyanis ennyi ellentmondás van, különösen a „fundamentumok” tekintetében, akkor kevéssé racionális az a várakozás, amely semmilyen kockázati tényezővel nem számol.
CSABA LÁSZLÓ közgazdász, a CEU, a Debreceni Egyetem és a Corvinus Egyetem egyetemi tanára
LÁNCREAKCIÓK. Az 1997-1999. évi valutaválságok óta már nem is vita tárgya az, hogy a pénzügyi krízisek ritkán köthetők a gazdaság alapmutatóinak törésszerű megváltozásához. Sokkal inkább az a jellemző, hogy egy önmagában banális esemény vált ki láncreakciókat, ahogyan azt mások mellett Lámfalussy Sándor pénzügyi válságokat elemző könyvében már évekkel ezelőtt kimutatta. Ekkor – az utólagos bölcsesség birtokában – már mindenki látja, hogy a koreai „haverok kapitalizmusa”, a „tuti tippnek” vélt japán ingatlanbefektetés, vagy épp a megingathatatlanul erősnek tartott angol font és olasz líra teljesítménye mögött intő jelek halmozódtak, amelyeket a kortársak akár észre is vehettek volna.
A magyar gazdaság esetében valószínűleg senki által sem vitatott ellentmondás feszül a reálgazdasági és a pénzügyi mutatók között. Még inkább intő jel az, hogy a pénzügyi mutatók, beleértve az inflációt és a kamatszintet, látszólag egyáltalán nem reagálnak azokra a feszültségekre, amelyeknek a létéről – legalább egy őszinte, fehér asztal melletti beszélgetés keretében – senkinek sincs kételye. Például az a tény, hogy a háztartások és a vállalatok egyre nagyobb része adósodik el svájci frankban, euróban és jenben – követve a magyar állam példáját – nyilván csak addig és akkor „bombaüzlet”, ha föltételezzük, hogy a forint olyan erős marad, mint jelenleg, mert ezt az erőt alapvető gazdasági tényezők sok éven keresztül rendületlenül fönntartják, ha esik, ha fú.
HITELESSÉGI GONDOK. Mind az újabb elméleti modellek, mind az ezeket megalapozó nemzetközi tapasztalatok ezzel szemben arra utalnak, hogy a valuta erősödésének sokszor konjunkturális és rövid távú pénzpiaci okai lehetnek. Ha egy ország gazdaságpolitikája hiteltelen, akkor kényszerré válik a rövid távú pénzekre történő egyre nagyobb fokú támaszkodás. Ha pedig arra gondolunk, hogy a piaci elemzők jelentős része a kormányzat 2010-es kvázi-céldátumával szemben 2012-2015-re teszi az euró bevezetésének időpontját, ez önmagában hitelességi gondokra utal. Hasonlóképpen, a hitelvesztés jele az a tény is, hogy a magyar állam papírjait csak magas reálkamat mellett jegyzik le kellő mennyiségben.
Ebben a helyzetben a piac várakozása önbeteljesítő módon vezethet az árfolyam kilengéseihez. Ha ehhez erőltetett, kampányszerű kamatcsökkentés társulna, akkor a magyar papírok már jelenleg is csökkenő hozamelőnye a Bank of England, a Fed és lassan a Bank of Japan által is folytatott kamatemelések hatására elolvad. Minél erőteljesebb az elemzők azon benyomása, hogy a jegybanktanács átszabása, a fiskális kimutatások egyre innovatívabbá váló rendszere, a sajtókampányok és a kormányzati ráhatás más eszközei révén a monetáris politika puhulása várható, annál előbb következhet be a forint árfolyamának kiigazítása. Ennek közvetlen hatásaként mindazok, akik benzint használnak, külföldre utaznak, külföldi árucikkeket vesznek, „tuti tippként” devizában adósodtak el, rosszul járnak. Az államadósság kiszolgálása sem lesz könnyebb, a jelenleg még erőteljesen csökkenő, hosszú távú hozamgörbe is emelkedésnek indul. Ráadásul e változat bekövetkeztéhez nincs szükség az ukrajnaihoz hasonló politikai földindulásra, a gazdasági élet mindennapjaiban szokásos bármely esemény az utolsó cseppé válhat a már teli pohárban.
