A debreceni tankcsata

Tizenöt év is lehet igazi kerek iévforduló, a nagy rock and roll időszámítás szerint oly gyorsan telik az idő. A Tankcsapda, az ország legnagyobb kultusszal övezetett rockzenekara, elérkezettnek látta az időt, hogy dupla válogatáslemezzel késztesse önvizsgálatra magát, és a rajongóit. Az 1-es sorszámú diszken a fanatikusok kedvencei hallhatóak, míg a 2-es lemezen a 15 éves zenekaréi.

Debreceni előadóművészeink ügyesen variálják a mozgósító nemzedéki himnuszokat, a csajozós boogie-kkal, a filozofikus tételekkel, a „füvezős számokkal”, és a „belassult”, a Sátánt megidéző doom-metálos témákkal. A zenekar a gyors punkos menetek mellett a modern metál jellegzetességeit, a rágógumi rock és a rap stílusrétegeit is alkalmazásba veszi, és ezzel egy széttartó ízlésű korosztályt sikerült közös nevezőre hozniuk. A „tankok” mindezen tarkaságuk ellenére tizenöt éve a leghitelesebb zenekar pozícióját is birtokolják. Sokáig nem vette emberszámba őket a „szakma”, több aranylemez birtokában, folyamatos telt házas országos turnék után sem kaptak Aranyzsiráf-díjat, nem játszották őket a rádiók, a tévék. Kérdés, hogy most a Viva televízióval való kollaborálásuk mennyire árt a zenekar független imázsának. A radikalizmusukkal lettek nemzedéki hordószónokok, gondoljunk csak közvetlenül a rendszerváltás után fogant, rendőrséget froclizó sorokra: „A kopó ha vérszagot érez / Először üt aztán kérdez” (Legjobb méreg, 1992).

Feltűnő a Tankcsapda szociális érzékenysége is. Míg a Beatrice a „proli” Angyalföld himnuszát írta meg 1978-ban, addig a Tankcsapda a vidékiség-életérzést fogalmazta meg a Rohadt a hely című balladában, mely szám, sajnos nincs rajta a dupla válogatáslemezükön, de sebaj, több is veszett Woodstocknál. („Rohadt a hely, ahonnan érkeztem / Rohadt a hely, itt fáztam éheztem…” (Rohadt a hely, 1993). És akkor el is érkeztünk a válogatáslemezek problematikájához: azaz, nem biztos, hogy a hallgató ízlése megegyezik a rajongók vagy a zenekar ízlésével. A „debreceni tankcsata” hőseinek Best of slágerei olyanok, mint a kitüntetések. Jól mutatnak, de például akadályozzák őket a mozgásban és az egyéb színpadi munkában.