Mostantól legyen az index neve CSUX vagy CSÁX – mondta múlt pénteken egy vicces kedvű tőzsdei kereskedő, arra utalva, hogy a BUX mozgását szinte már csak két részvény határozza meg, a két cég közötti kapcsot pedig Csányi Sándor jelenti. Az OTP Bank elnök-vezérigazgatója a Mol alelnöke is egyben, s a múlt hét végén zárult gyorsjelentési szezonban az derült ki: e két társaság produkálta a tőzsdei profitnövekedés kilenctizedét 2004 első kilenc hónapjában. Az idei árfolyam-változásokból pedig az tűnik ki, hogy szinte teljes egészében a bank és az olajcég drágulása nyomta fel az egy éve még a tízezres szintet is alulról nézegető budapesti tőzsdeindexet 14 ezer pont fölé.
Csányi Sándor, OTP Bank és Hernádi Zsolt, Mol Rt.: elnökök egymás közt. Az OTP és a Mol az idei tőzsdei profitbővülés kilenctizedét hozta.
KETTÉSZAKADT MEZŐNY. Soha még ennyire nem vált szét a tőzsdei mezőny teljesítménye. A Mol csak a harmadik negyedévben 73 milliárd, az OTP pedig 37 milliárd forintos profitot termelt, mindkettő 20 százaléknál nagyobb mértékben haladva meg ezzel az elemzői konszenzusos várakozást. Az első háromnegyed évet tekintve a Mol már 153, az OTP pedig 101 milliárdos nyereségnél tart (260, illetve 48 százalékos növekedéssel), s ketten a negyedéves jelentésre kötelezett 22 A kategóriás cég 365 milliárd forintos idei (eddigi) összprofitjának több mint kétharmadát hozták össze. A mögöttük jövők így nagyon lemaradtak. Hiába hozott ki a várakozásoknak megfelelően növekvő eredményt például a Richter, a két sztár árnyékában ezt a piac inkább gyengének értékelte. Az Egis negyedéve egyértelműen jobb lett a reméltnél, árfolyama mégsem erősödött. Jóllehet, a kedvezőtlen piaci környezetben a Matáv megteszi, amit tud, ez csak a profitcsökkenés mérsékléséhez elég. A piac szerencséjére viszont itt van még a Földhitel- és Jelzálogbank (FHB) is, amely nem nagy társaság ugyan, de olyan szép a növekedési sztorija, amilyenre világszerte rámozdulnak a befektetők. A jelzálogbank ezúttal sem okozott csalódást, profitja jócskán a várakozásokat meghaladó mértékben hízott az ősszel.
A második vonalban továbbra sem látszik az alagút vége sem a NABI-nál, sem a Pannonplastnál, felcsillant viszont a remény a kilábalásra a Rábánál, és a Fotex is kedvezőnek mondható számokat produkált. A TVK eredménye is jobb lett a vártnál, a BorsodChem nagyjából hozta az elvárhatót, a Démász túlteljesítette a várakozásokat. Elégedettek lehetnek a Zwack tulajdonosai is, a Synergonnál viszont csak nagyon enyhe a javulás, a Graphisoft pedig inkább stagnál, mint növekszik. A kép tehát vegyes, egetverő meglepetéssel sem találkozhattunk, ilyen körülmények között végképp nem meglepő, hogy a pesti börzén ma minden a Mol és az OTP körül forog.
SZTÁROK. A finn tőzsdét előszeretettel cikizték az elmúlt években amiatt, mert egyetlen papír, a Nokia adja a kapitalizáció és a forgalom közel felét. A budapesti börzével kapcsolatban is gyakorta felmerülő kritika, hogy összesen négy papír tartozik a blue-chipek közé. S noha az elmúlt évben javult a helyzet – az Egis és az FHB is legalább a „fél blue-chip” rangjára küzdötte fel magát, s az Antenna forgalma is megugrott a privatizációs pletykák nyomán -, a harmadik negyedéves számok alapján a Mol és az OTP túlsúlya szinte már nyomasztó. És nemcsak a szenzációs eredménynövekedés miatt. Ezzel párhuzamosan ugyanis a két papír forgalma is látványosan megugrott. A külföldi befektetők hónapok óta nagy tételben veszik e részvényeket, s e folyamat kicsúcsosodását hozta a múlt pénteki nap, amikor csak a Mol-papírok forgalma meghaladta a 17 milliárd, az OTP-é pedig a 11 milliárd forintot. Viszonyításképpen: tavaly a részvénypiac átlagos napi forgalma alig haladta meg a 6 milliárd forintot.
Mindazonáltal most is helytálló a régi mondás, miszerint utólag nézve semmilyen tőzsdei mozgás nem meglepő. Bár a hazai befektetők is rég tudják, hogy az árfolyamokat középtávon már egyértelműen a cégeredmények mozgatják, arra senki sem számított, hogy a Mol-OTP páros eredményessége ilyen mértékben bővül. A Mol esetében a kiugró profit a magas olajárakkal párhuzamosan látványosan növekvő finomítói árrés okán borítékolható volt, az OTP esetében viszont az év elején még inkább a kamatmarzs szűkülésétől tartottak a befektetők. Ezzel szemben a betétek és a hitelek közti különbség minden várakozást felülmúlóan nőtt, s már most kijelenthető, hogy hatalmas siker a bank terjeszkedése: mind a bolgár DSK, mind az OTP Banka Slovensko (a volt IRB) jócskán a várakozások felett teljesített. Az alapkezelő kivételével az összes leánycég hozta a formáját, ezért a befektetők ma azzal a dilemmával találják magukat szembe, hogy a papír a száguldó árfolyam mellett is inkább olcsónak tűnik. A Molnál és az OTP-nél tehát az eredmény nemcsak igazolta utólag az áremelkedést, de némi reményt ad a drágulás folytatódásához is. Bár a Molnál a kedvező rövidtávú kilátások mellett is megjelent az első eladási javaslat a Citibank részéről, utalva arra a kockázatra is, hogy az állam esetleg extra adót vet ki a magas profit miatt.
A Mol esetében erre az évre 1300-1400 forintos EPS-mutatóval (egy részvényre jutó eredménnyel) számoltak még néhány napja az elemzők, azonban már szeptemberig 1414 forint jött össze. Valószínűsíthető, hogy az éves várakozások felkúsznak 1800-1900 forintig, ezzel pedig a részvény P/E-rátája (árfolyam/egy részvényre jutó eredmény) csak 6-7 körül mozog. A piac azonban előre tekint, s általában a következő évre várt profithoz áraz, amelyet illetően viszont már rendkívül nagy a bizonytalanság. Nem tudni, merre megy az olajár, s így persze azt sem, miként változnak a Mol profitját leginkább meghatározó finomítói marginok. Az sem mellékes, melyik irányba változik a különbség a Brent és az olcsóbb, gyengébb minőségű Ural olajfajta között. A Mol ugyanis ez utóbbiból dolgozik, s a profit „elszállásában” jelentős része volt annak, hogy az urali ár lemaradt az északi-tengeri mögött. Jelenleg csak az tűnik valószínűnek, hogy az idei kiugró eredményt jövőre nem tudja a Mol megismételni, de árazása még így is vonzónak tűnik, s hasonló a helyzet az OTP esetében is (lásd külön).
NYOMULÓ KÜLFÖLDIEK. Az elmúlt hetek tőzsdei trendje bebizonyította, hogy csak azért, mert valami gyorsan felmegy 50 százalékot, még nem feltétlenül lesz drága. Nem járt jól tehát az, aki csak a túlzottnak tűnő emelkedés miatt szállt le a tőzsdei bikáról. Sajnos továbbra is érvényes, hogy ebbe a hibába jórészt a magyar befektetők estek. Ráadásul nem csak a kisbefektetők, hanem a magukat profibbnak és szofisztikáltabbnak tartó intézmények is. A Mol jelentéséből péládul az is kiderül, hogy tavaly decemberhez képest a külföldiek Mol-részesedése 36-ról 56 százalékra nőtt (igaz, hozzájuk került a 6500 forinton végrehajtott tavaszi 11 százalékos részvénykibocsátás papírjainak nagy része), miközben a hazai kisbefektetőké 8,4-ről 5,9-re, az intézményeké pedig még ennél is nagyobb mértékben, 9,5-ről 4,1 százalékra olvadt. Az OTP-nél is egyre nagyobb a külföldiek szerepe, úgy tűnik, igen sok hazai befektető „szívja most a fogát” a korainak bizonyult kiszállás miatt.
Az elképesztő idei áremelkedés azt is igazolja, hogy a kedvező külpiaci légkör egyáltalán nem kizárólagos feltétele a jó budapesti hangulatnak. Kora tavasztól őszig ugyanis a világ vezető börzéin a vételi érdeklődés meglehetősen visszafogott volt, mégis jutott a befektetők pénzéből a feltörekvő piacokra. Régiónk az utóbbi hetekben szinte tarolt: az alapok pénzmozgásait figyelő bostoni székhelyű Emergingportfolio.com legfrissebb adatai szerint a feltörekvő Európát, Afrikát és Közel-Keletet felölelő régióban (EMEA) befektető 115 alapba az elmúlt 8 hét során 272 millió dollár friss pénz áramlott, az év eleje óta pedig közel 2 milliárd dollárt regisztráltak. Ezzel a magyar tőzsdei hossz két alapfeltétele teljesült: pénzbeáramlás és jelentősen növekvő profit néhány cégnél. A makrohelyzet sem annyira rossz, hogy elforduljanak a nagybefektetők az országtól, így egyelőre nem sok esés irányába mutató tényező látszik.
JAVULÓ HANGULATBAN. Ráadásul az elmúlt hónapban látványos hangulatváltozás következett be a világ vezető tőzsdéin is. Amerikában kiderült, hogy a gazdasági növekedés, illetve a profitbővülési dinamika radikális mérséklődéséről szóló várakozások eltúlzottak voltak, az infláció továbbra is alacsony, a kamatemelések és a tetemes deficit pedig a devizapiacokon kívül mást nem izgat. A választási bizonytalanság is eltűnt, s az olajár is csökkenésnek indult, ami gyorsan éves csúcsaik közelébe emelte a tőzsdeindexeket. Most amúgy is a hagyományosan áremelkedést hozó hónapok következnek, így a külföldi tőzsdei hangulat révén újabb támogatást kap a budapesti piac az emelkedéshez. Úgy tűnik, a szükséges korrekció után nehéz lesz útját állni a „kétlábú bikának”, a Mol és az OTP továbbra is kedvenc maradhat. Sőt, mivel „pénz van a kapuban“, más cégek árfolyama is meglódulhat, ha folyamatosan jó hírekkel rukkolnak elő, s azokhoz meggyőző sztorit is lehet mellékelni. A legnagyobb bizonytalansági tényező ma a profitdinamika: nagy valószínűséggel az eredményvárakozások első csökkenéséig tart majd a hossz.
