Felköthetik a biztosítók az alsónadrágot – fogalmazhatunk pestiesen, hiszen komoly kihívás számukra, hogy jövőre csak korlátozottan érvényesíthető adókedvezmény az életbiztosítások után, sőt a magasabb jövedelemkategóriákban megszűnik ez a lehetőség (lásd külön). Márpedig a fizetendő adó csökkentése fontos hívó szó volt az ügyfelek beszervezésekor, és – legalábbis a retorika szintjén – előnyt jelentett többféle megtakarítási formával (bankbetéttel, befektetési alappal, részvénnyel) szemben.
A valóságban azonban a befektetési célú biztosítások esetében az ügynökök olyan magas jutalékot kapnak a biztosítóktól (az első éves díjból általában 60-80 százalékot, majd évente az állomány után 7-8 százalékot), hogy az adókedvezmény legfeljebb ellensúlyozza a fenti tételeket (Figyelő, 2004/27. szám), de nem eredményez extra hozamot. Ha pedig az adókedvezmény is elmarad, akkor nincs, ami kompenzálná az induló költségeket.

Ennek ismeretében előnyben vannak azok a társaságok – jellemzően ilyenek a pénzintézeti tulajdonosi hátterű biztosítók -, amelyeknél nem jelentkeznek a magas ügynöki jutalékok. „Stratégiai együttműködés van a bank és a biztosító között. A biztosítást a pénzintézet alkalmazottai értékesítik, így a biztosítónak nincsenek saját üzletkötői, és nem kell országos hálózatot fenntartania. Végeredményként pedig jóval kisebb költséget kell az ügyfélnek állnia” – sorolja a csoporton belüli keresztértékesítés előnyeit Biczók Orsolya, a K&H Életbiztosító marketingvezetője. Így e befektetési célú termék esetében az életbiztosítási fedezet költségének (ez a kockázati biztosítási díj, azaz a halálesetkor fizetendő összegnek az ára) levonása után mindössze 2-5 százalékos díj terheli a befizetést, a bruttó hozamnak pedig 1,5-2,0 százaléka az alapkezelés díja a K&H-nál, tehát a befektető pénzének nagyobb része már az első naptól kamatozik. Ráadásul a megtakarítás napi értékének 100 százalékához hozzájuthat az ügyfél, ha lejárat előtt szüksége van a pénzére, és ehhez a biztosítók zöménél jellemző két évi minimális befizetési periódusnak sem kell itt eltelni.
LEJÁRAT ELŐTT. Ez utóbbi azért is fontos, mert a biztosítási tartam elején felmondott szerződések esetén az ügyfél befizetésének csak bizonyos hányadát látja viszont. Például egy 20 éves tartamra kötött szerződés esetében két év után általában a befizetés 40-60 százalékát, öt év után 78 százalékát, míg 15 év után már 96 százalékát kapja vissza. A lejárat előtti visszavásárlás helyett egyébként gyakran más megoldást javasolnak: „Bankban vagyunk, tehát egyéb termékekkel, így például az életbiztosítás visszavásárlási értékének fedezete mellett nyújtott hitellel tudunk segíteni, ha valaki pénzszűkébe kerül” – mondja Szalai Péter, az Erste Biztosító igazgatósági tagja. Jóllehet, ennél a banknál az ügyfélnek folyamatos díjú biztosítás esetén ki kell várnia a 2 évet, ha vissza akarja váltani a kötvényt. Ehhez szintén napi értéken juthat hozzá, igaz, két havi díj ellenében. Az Ersténél egyébként egy 15 éves életbiztosításnál az első kétéves díjat 40 százalékos költség terheli, aminek jellemzően a felét a banki törzsügyfeleknek nem kell megfizetniük, így az 20 százalék lehet.
Apadó kedvezmény
Az idén még a legalább 10 éves tartamra kötött életbiztosítás éves díjának 20 százalékával, és az előző évi díjnál nagyobb befizetés 10 százalékával, de legfeljebb 100 ezer forinttal csökkenthető az adó. Jövőre azonban a 6 millió forint alatti jövedelemmel rendelkezőknek ezt az adókedvezményt össze kell vonni más kedvezményekkel, és ezekre együttesen lehet legfeljebb 100 ezer forintot viszszaigényelni. A 6 millió forint feletti jövedelemnél a fenti kedvezmények folyamatosan nullára csökkennek 6,5 millió forintig oly módon, hogy a kedvezményeknek együttes összegének, de legfeljebb a 100 ezer forintnak a 6 millió forint feletti jövedelem 20 százalékát meghaladó részét igényelheti vissza az adózó. Azok az ügyfelek, akik 6,5 milliónál többet keresnek, 2005-ben már egyáltalán nem igényelhetnek vissza az életbiztosításra az adójukból.
MÉRLEGELÉS. Az ügyfeleknek azonban szinte lehetetlen kiszámolni, hol is lenne jobb befektetési céllal életbiztosítást kötni, hiszen nem lehet két összevethető ajánlatot találni a piacon. Mivel a hozamok előre kiszámíthatatlanok, érdemes összevetni a múltbeli teljesítményt (persze a gyakorlatilag azonos összetételű alapokat vizsgálva), hiszen remény lehet arra – bár garancia nincs rá -, hogy ahol korábban is a piac élvonalába tartozó hozamokat értek el, ott a jövőben is jól teljesítenek. Nem elhanyagolható a költségek összehasonlítása sem, ami azonban körültekintést igényel. Ne elégedjünk meg a nagyjából felvázolt díjakkal, érdemes átbogarászni pontosan a biztosítók hirdetményét, mielőtt aláírunk, és rákérdezni arra, amit nem értünk. Ha ezért valaki „le akarja harapni a fejünket”, akkor jobb elkerülni a szerződéskötést. Mégiscsak a mi pénzünkről van szó.
