Semmit nem változott, és erre ékes bizonyíték a „per4med” szócska, így, négyessel a közepén. Ennél azért nagyobb poénok találhatóak a lemezen, de erről később.
Az idén 46 éves Prince tehát semmit sem változott, szívesen visel ingnyakba tűrt selyemsálat, amit itthon csak Bodrogi Gyula enged meg magának, és a címadó dal klipjében ugyanúgy piruettezik, és simogatja a gitárját, mintha 1988-at írnánk.
Valamit azért változott. Nem szerepeltet olyan nőket a Musicology című szám klipjében, mely hölgyek dekoltázsának nézettsége nagyobb a tévéhíradónál. A művész a ráaggatott csecsebecséktől és a 20 karátos aranymikrofonoktól úgy csillogott, mint egy kristálycsillár földrengéskor, de aztán lecserélte a lila Kandúr Bandi-zakót és a köldökig nyitott inget egy némileg szolidabb szerelésre, ahogy lecserélte kísérőzenekarát is. Annak, aki mindent saját maga játszik fel a stúdióban, nyilván semmi sem elég jó. A Musicology olyan, mintha elővett volna egy kiadatlan, még a nyolcvanas évek végén rögzített hangszalagot, és azt adta volna oda a Sony zenei igazgatójának. Prince közismerten utálja a multinacionális lemezkiadókat, bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy arcára festette a slave (azaz: szolga) feliratot, majd Symbolnak, illetve The Artist Formerly Known as Prince-nek hívatta magát.
Prince orgazmuskoktéljának összetevői semmit nem változtak az elmúlt 15 évben. A hozzávalók: soul, funky, R ’N’ B, hip-hop és rock – felrázva, nem keverve.
A Musicology a kifogástalan ízlés és a határtalan muzikalitás referenciamunkája, viszont a kreativitás helyett inkább a szakmai rutin működteti, így aztán a dalok nem mérhetőek mondjuk a Purple Rain vagy a Diamond and Pearls revelációjához. Az album inkább egy életjelként felfogható dolgozat. Prince tarka, zenés céllövöldéjében a címadó dalon kívül alig van „kétpálcás” nyeremény, viszont a többi szám is igazi vásárfia.
Prince: Musicology * Sony * 48 perc, 12 szám
Poptőzsdei árfolyam: *** és fél
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
