Találkozók és telefonhívások sora a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ (SZBEKK) főigazgatójával, egyben nemzetbiztonsági tiszttel, beszélgetés a titkosszolgálatokat felügyelő államtitkárral, közben pedig a főigazgató tárgyalása a belügyminiszterrel és a kancelláriaminiszterrel. Tavaly nyáron, alig két hét leforgása alatt, ezt a lázas egyeztető munkát sikerült előidéznie a politika és a bűnüldözés legmagasabb szintjein Kulcsár Attilának, a K&H Equities milliárdos sikkasztás-sal gyanúsított, jelenleg bécsi előzetes őrizetben lévő volt befektetési tanácsadójának. 
Bácskai János, honvéddé lefokozva. A volt tábornok szerint minden
Kulcsár kármentő akcióiról most mindennél részletesebb beszámolók során derült fény a K&H-ügyhöz kapcsolódó büntetőeljárások közül elsőként megindított per tárgyalá-sain. Az eljárás – első fokon – a múlt pénteken zárult le azzal, hogy a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa Bácskai Jánost, a SZBEKK még nyáron felfüggesztett vezetőjét egyelőre nem jogerősen hivatali visszaélésben bűnösnek találta, dandártábornoki rangból honvéddé fokozta le, felmentette viszont az államtitoksértés vádpontja alól. Az indoklás szerint a Kulcsár és Bácskai közötti telefonbeszélgetések lehallgatásából készült jegyző-könyvekből azt a következtetést lehetett levonni, hogy a dandártábornok hivatali hatalmával visszaélve közbenjárt a befektetési tanácsadó érdekében. Az ügy számos fő- és mellékszereplőjének szavaiból részletes kép bontakozott ki azokról a napokról, amelyek során a nyilvánosság még nem, a hatóságok és a politika viszont már értesülhetett az ügy mély-ségeiről. Belügyminisztertől titkosszolgálati államtitkárig, rendőr-ségi vezetőktől nemzetbiztonsági irányítókig már akkor többen tudhattak a visszaélésekről, Kulcsár azonban július első napjai-ban mindennek ellenére akadály nélkül menekülhetett külföldre.
PERTU. A maffiaellenes központ irányítójaként a belügymi-niszter, nemzetbiztonsági tisztként pedig a szakszolgálat vezetőjének felügyelete alá tartozó Bácskai – saját állítása szerint – mintegy két héttel a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) elnökének, Szász Károlynak június 16-i bántalmazása, a Pannonplast szabálytalan tőzsdei felvásárlási ügyének kirobbanása előtt, egy vacsorán ismerkedett meg Kulcsárral. A befektetési tanácsadót a Miniszterelnöki Hivatal korábbi helyettes államtitkára, Kodela László mutatta be neki. Kodela volt az a vezető – bár a nyomozás során e találkozó tényét cáfolta -, aki Kulcsár számára kiállította az állandó belépőt a kancelláriára. A friss és felszínes kapcsolathoz képest a bíróság is furcsállotta, hogy a lehallgatott beszélgetések során Bácskai és Kulcsár tegeződve beszéltek, keresztnevükön szólították egymást, egyszerű “sziával” és “csaóval” köszöntek, volt, hogy napjában többször is beszéltek, előfordult, hogy este hat óra után is.
Bácskai a régi ismeretséget tagadta, azt azonban elismerte, hogy június 16-a és Kulcsár júliusi bécsi elfogása között több alkalommal beszéltek és találkoztak, előbb Magyarországon, majd Ausztriában is, de – mint az utolsó szó jogán elmondott beszédében fogalmazott – soha, semmilyen formában nem állt szándékában, hogy segítséget nyújtson neki. A befektetési tanácsadó előbb a Pannonplast-ügyről adott tájékoztatást, megemlítette, hogy bizonyos iratok veszélyben vannak, meg akarják hamisítani, vagy el akarják tüntetni azokat. A dandártábornok szerint Kulcsár a PSZÁF-tól, a K&H Bank belga revizoraitól és a bank belső ellenőreitől tartott. Bácskai ezután szólt a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság (SZBEI) egyik vezetőjének, mert úgy gondolta: ha az iratok veszélyben vannak, akkor jó helyük lesz a rendőrségen. Június 23-án – Bácskai telefonhívása után – meg is jelentek az SZBEI munkatársai a brókercégnél, onnan azonban csak a kérdéses iratok másolatait vitték el, így az eredetiekhez továbbra is hozzáférhetett akár a PSZÁF, akár a bank belső ellenőrzése. A dandártábornok ezen akcióját ítélte bűnösnek a bíróság, hiszen az ítélet indoklása szerint azzal, hogy Bácskai a rendőrségnek csak részben mondta el a megszerzett információkat és közbenjárt azért, hogy a rendőrség foglaljon le iratokat előbb, mint a PSZÁF, Kulcsárnak segíthetett időt nyerni. A PSZÁF-nál ugyanis már folyamatban volt a vizsgálat, és hamarabb jutottak volna eredményre, ha oda kerülnek az iratok.
MINDENKI HÁRÍT. Mint Bácskai elmondta, június 25-én Kulcsár már egy kibontakozó hatalmas pénzügyi botrányról beszélt neki személyes találkozójukon, megemlítve saját szerepét is, azzal, hogy valószínűleg nem tud “kibújni a sikkasztás vádja alól”. A tábornok ezután jelentkezett be a belügyminiszterhez és a polgári titkosszolgálatokat felügyelő államtitkárhoz is, majd akkor első alkalommal, később pedig még kétszer beszámolt találkozóiról a kancelláriaminiszternek.
Tóth Andrást már másnap tájékoztatta, az államtitkár ugyanezen a napon találkozott rövid ideig Kulcsár Attilával is, de a bíróság előtt tett vallomásában azt állította, hogy “akkoriban még nem volt annyi információja a sikkasztási ügyről, mint jelenleg”. Beszámolója szerint a befektetési tanácsadó “eléggé zaklatottan” próbálta meggyőzni arról, hogy elszámolási problémák vannak, nem tudja mekkora a hiány, de a bankrend-szerbe vetett bizalom megingása nagyon súlyos helyzetet teremthet. Hasonlóan “hárított” Lamperth Mónika belügyminisz-ter is, aki 27-én találkozott Bácskaival. A politikus a bíróság előtt cáfolta, hogy a maffiaellenes központ vezetője bűncselek-mény alapos gyanújára utaló információkról tájékoztatta volna. Emlékezete szerint csupán arról beszélt neki, hogy a Pannon-plast-vizsgálat során iratok tűntek el, s említést tett a belügy-miniszter férjéről, aki “belekeveredett” az ügybe. (Lamperth Mónika ezt ismét határozottan cáfolta azzal, hogy ügyvéd férjének a K&H Equities-szel kötött szerződése csak munkaügyi perek vitelére szólt.) A bíróság előtt Kiss Péter kancellária-miniszter is elismerte, hogy Bácskai három alkalommal tájékoz-tatta az általa megszerzett információkról, de hozzátette: a tábornoknak nem elöljárója, annak nem volt jelentéstételi kötelezettsége felé, így nem is adhatott utasítást számára.
Bácskai egyébként saját védelmében többször is elmondta, hogy akik “valamilyen formában az elöljárói” voltak tavaly június-júliusban, valamennyien tájékoztatást kaptak tőle a Kulcsár-ügyről. A befektetési tanácsadó mindenesetre július első napjaiban a belügyi, titkosszolgálati és kormányzati vezetők tájékoztatása ellenére, a titkosszolgálatok megfigyelésétől kísérve, a bizonyítékokat kereső rendőrök szeme elől viszonylag könnyedén menekülhetett Ausztriába.
