Önkéntes felár

Starbucks kávézó. Ügyelnek az imázsra.

Hadat üzent egy amerikai egyetemista a kaliforniai kávézóknak. Azon fogyasztói jogára kívánja felhívni a figyelmet, hogy olyan terméket – jelen esetben kávét – vehessen, amelyet méltányos áron vásároltak a termelőtől, olyasvala-kitől, aki az alkalmazottaival és a földdel, a természeti környezettel egyaránt gondosan bánik. Hasonló nyomást az utóbbi években már kénytelen volt elviselni több más cég is. A több mint 7500 üzlettel rendelkező Starbucks kávézó hálózatot is ostromolták demonstrációkkal, faxok, levelek és e-mailek tömegével, így az végül az utóbbi három évben letette a voksát a kávéültet-vényeken dolgozók munkakörülményeinek javítása, és a méltányos árra is ügyelő kereskedelem mellett. A cég tavaly mintegy 550 tonna kávét vett ily módon, majd adott egyrészt tovább, másrészt szolgált föl a kávézói egy részében. A Starbucks ezzel még nem úszta meg a fogyasztók és aktivisták kitüntető figyelmét, akik folyamatosan nyomást gyakorolnak a fair trade keretében vásárolt kávé részarányának növelése érdekében.

SZUPERMARKETEK POLCAIN. Az évtizedek óta alakuló méltányos kereskedelemnek ugyan fő terméke a kávé, részarányát tekintve azonban e piacon éppen csak néhány százalékos részesedést ér el. Az elmúlt években gyorsan bővül a kereslet, s ma már nem csupán bioboltok, az elszánt fogyasztók számára nyitott fair trade üzletek kínálják e termékeket: a kávé mellett kakaót, csokoládét, rizst, mézet, cukrot, déligyümölcsöt. Jóllehet, Európa-szerte ezekből is közel 3 ezer működik, de az említett áruk bekerültek a szupermarketek polcaira is. A statisztika szerint 43 ezer ilyen “hagyományos” bevásárlóközpontban lelhető fel valamilyen méltányosan közvetített termék. A Hollandiából indult, ma Európa féltucat országában működő kávékereskedő társaság, a Max Havelaar, eddigi másfél évtizedes működése során például mindig is a nagy áruházak polcaira törekedett.

Alapelvek   Kávészüret. Méltánylandó erőfeszítések. • Üzleti lehető-ség teremtése gazdaságilag hátrányos hely-zetű termelők-nek, gazdáknak • Nemek közti egyenlőség, kiváltképp, mert gyakran a nők vannak hátrá-nyosabb hely-zetben • Átláthatóság és felelősség: a pénzügyekben, a kereskede-lemben és a menedzsment, az irányítás területén egyaránt • Képességfejlesztés, tehetség-gondozás (a termelő és keres-kedő közti stabil kapcsolat nevelést, képzést is feltételez, az előbbi számára a piacokhoz való hozzáférést, a menedzsment gyakorlatot illetően) • A biztonságos és egészséges munkahelyi környezet előfeltétel; nem zárja ki a gyerekek részvételét, de csak a vonatkozó ENSZ szabályok betartásával • Méltányos ár – azonnali, sőt gyakran a termelés, termesztés előtti fizetéssel -, amely a felek együttes részvétele mentén alakul ki, s nem csupán a költségeket fedezi, hanem társadalmi és környezeti szempontból fenntartható gazdálkodást tesz lehetővé • Környezeti szempontból fenntartható erőforrás-felhasználás, a helyi biológiai sokféleség megőrzése Forrás: Geoff Moore, International Fair Trade Association

Ez a fejlemény pedig akár az áttörés kezdete lehet. “A nagy kérdés tehát, hogy a fair trade alternatív út marad-e, amely a business as usual kereskedelmet kritizálja, sőt tagadja, vagy a méltányos felvásárlás nem különlegesség, hanem főszabály lesz” – veti fel Boda Zsolt, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem oktatója, a Gazdaságetikai Központ tagja.

Magyarországon mindenesetre ez a dilemma még nem merült fel: idehaza nem lehet fair trade üzletre bukkanni. Az osztrák kereskedők hálózata ugyan érdeklődést mutatott a keleti terjeszkedés iránt, de ebből eddig nem valósult meg semmi. Scheiring Gábor, a Védegylet civil szervezet munkatársa ugyanak-kor az előkészületeket megtette, utánajárt a lehetőségeknek. Tulajdonképpen már “csak” a beszerzési forrás hiányzik.

Márpedig a fair trade pénzigé-nyes vállalkozás. A kávéköz-vetítők adta, sokszor a költsé-geket sem fedező ár három-négyszereséhez, fontonként (mintegy fél kilogrammonként) 1,2-1,3 dollárhoz juthatnak a kistermelők, ráadásul gyakran akár előre is. Ezzel a stabil kapcsolatot bizonyítják a megrendelők, és ami ennél fontosabb: a kiadásoktól terhes, de bevétellel nem kecsegető időszak átvészelését segítik. A bevételi oldalon a termelőnek tehát megéri, ráadásul a készpénz mellett sokszor más, például továbbképzési segítséget is kap. Cserébe számos – a foglalkoztatás körülményeire, egyenlőségre vonatkozó, környezeti, minőségi – előfeltételnek (lásd külön) is meg kell felelnie.

Az efféle kapcsolatokat sokan támadják, egyrészt az úgymond ésszerűtlenül magas vételár miatt a piaci hatékonyság oldaláról, másrészt azt kifogásolják, hogy a termelők függésbe kerülnek a jó árat fizető partnertől, újfajta paternalizmus alakulhat ki. A méltányos kereskedelemmel szemben felhozott érvekre Geoff Moore, az angliai Newcastle Business School professzora tavalyi budapesti előadásán azzal felelt meg, hogy a magasnak mondott árat érdemes úgy felfogni, mint azt a maximális összeget, amit a piac még elfogadhatónak tart. Egyébként a fair trade viszonyban tán nem is ez az eladósodás, a szegénység ördögi köréből kivezető elem a legfontosabb. Amitől igazán kedvező lehet a termelőnek, az az előre fizetés intézménye, a közösen fixált minimum ár, valamint a hosszú távú kapcsolat. Azért pedig, hogy a termelő mindezek után se váljon függővé a vevőjétől, a fair trade intézmények kifejezetten ösztönzik e gazdákat, hogy a helyi, regionális piacon is vessék meg a lábukat. A 30 országból importáló angliai Traidcraft például abban is pontosan megállapodik a partnereivel, hogy azok miként fejlesztik saját üzletüket, s válnak idővel önállóvá, tehát egyfajta exit stratégiát is kínál.

Jogos kérdésként merülhet fel, miként lehet üzletileg sikeres egy, a maga kategóriáiban a többi terméknél drágább, ráadásul meglehetősen amatőr módon reklámozott és terjesztett termék. Az egyre kevésbé meglepő válasz az, hogy az erőteljes kereslet miatt. Ma már nem is olyan szűk piaci szegmens a tudatos avagy etikus fogyasztók köre. Nyugati felmérések már évekkel ezelőtt is citáltak olyan adatot, miszerint a vásárlók egynegyede nem csupán a terméket magát, a fogyasztásából eredő élvezetet, hasznot tartja fontosnak, hanem azt is: ki és hogyan állította elő azt. Nem feltétlenül a termelők anyagi helyzete vagy a munkakörülményei miatt aggódnak mindahányan; van, aki az egészséges, vegyszermentes alapanyagokat, mások a helyi gazdaság segítését emelik ki, mindenesetre egyre többen vizsgálnak meg ilyen szempontokat fogyasztói döntéseik során.

MÉRSÉKELT ÉRDEKLŐDÉS. Legalábbis Európa nyugati felén. Magyarországon ez a folyamat kevésbé egyértelműen, lassabban zajlik. A Tudatos Vásárlók Egyesülete biobolti vásárlók – tehát eleve speciális közönség – attitűdjét vizsgálta, s arra jutott, hogy a terméknek és az előállításának a környezeti minősége a válaszadók túlnyomó részének már igenis fontos. A termelő hogyléte – így a fair trade intézménye – azonban viszonylag keveseket érdekel.

Pedig fogyasztóként, a cégen kívül létezve is felelősségünk van a vállalati működés tisztességének forszírozásában. Nem véletlen, hogy a méltányos kereskedelemért küzdő civilek legelső cselekedete – és a többi vevőnek szóló javaslata is egyben – egyszerű kérdezősködés, megmutatni általa, hogy a kereslet átalakul. Kezdetnek tehát már az is elég, ha egy boltban feltesszük a kérdést: árulnak-e a fair trade kávét?