Egyetemi katedráról csöppent az üzleti életbe Zimányi Péter, az Evosoft Hungary Kft. ügyvezetője. A Budapesti Műszaki Egyetemen végzett 1978-ban, majd “ott ragadt”: megszerezte a doktori címet, számítógépes folyamat-irányítást tanított a folyamat-szabályozási tanszéken. A nyolc-vanas években belekóstolt a “versenyszférába” is: a Videoton számítógép-fejlesztő részlegén dolgozott két évig. Ezt a munka-helyét azonban túlságosan merevnek érezte, így örömmel ment vissza oktatni a Műegyetemre. Az évtized közepén egy újabb lehető-ség nyílt meg előtte: a karlsruhei műszaki egyetemre került, ahol a tanítás mellett kutatásokban is részt vett: ipari folya-matirányító célszámítógépek számára fejlesztettek ki új egysé-ges programnyelvet, amely azóta nemzetközi szabvánnyá vált.
Hazatérésekor, 1989-ben, ahogyan ő fogalmaz, “forrásban volt a világ”, s rögtön üzleti ajánlatot is kapott: karlsruhei kutatótársa javaslatára belevágtak a szoftveriparba. “Elég nagy döntés volt az elzárt kutatói világ után ezt bevállalni” – érzékelteti a kezdeti tépelődést.
Öccsével együtt hárman voltak a cég alapító tagjai. Az eleinte magánlakásban működő vállalkozás a karlsruhei években félretett pénzből indult be. Szerencsére azonban elég hamar sikerült rendelést kapniuk egy nagy svájci textilipari cégtől, a kialkudott fizetési feltételek pedig kedvezőek voltak: a havi bevételekből megfelelően tudták finanszírozni a cég működését. A két és fél évig tartó projekt kiindulópontja egy tanácsadói jelentés volt: a vállalat szövőgépei iránti kereslet azért esett viszsza, mert nem biztosítottak mellé szoftvert.
MEGBÍZÁS NÉLKÜL. A “családi vállalkozás” az első években szűk keretek közt tevékenykedett: öt programozó és néhány külsős segítő alkotta a csapatot, rajtuk kívül még német és svájci fejlesztők dolgoztak a feladaton. A projekt végén azonban megbízás nélkül maradt a cég. Zimányi Péter szerint ekkor tanulta meg élete első nagy üzleti leckéjét: több lábon kell állni, s amikor jól megy a cégnek, akkor kell a jövőbe invesztálni. Ezen a ponton kisebb megbízásokat kaptak ugyan, de nem volt biztos a szoftverház jövője.
A kiutat a Siemenssel kialakított együttműködés teremtette meg. Egy hosszabb “próbaidőszak” után 1995-ben a Siemens stratégiai partnerévé vált a vállalkozás. Ez akkoriban még ritkaságnak számított; a német cég pár magyar származású alkalmazott hatására érdeklődött itteni szoftverfejlesztők iránt. A szövetség formai változásokat is hozott: a Siemens vált többségi tulajdonossá a vállalkozásban, amely felvette az Evosoft Hungary nevet. A partneri kapcsolat nagy ívű növekedés alapja lett: az azóta eltelt csaknem egy évtizedben évente átlagosan 40 százalékos bővülést ért el a szoftverház. Kezdetben elsősorban a “body leasing”, a programozók kikölcsönzése dominált. “A kilencvenes évek közepén még szívesen mentek nyugatra dolgozni az emberek” – emlékszik vissza az ügyvezető. Ekkor a cég tulajdonképpen csak toborozta és kiválasztotta a megfelelő szakembereket, akik többnyire külföldön segítettek be egy-egy projektbe. Ez azonban hosszabb távon nem kifizetődő a megrendelőnek, hiszen így – a külföldi munka után – ottani, versenyképes béreket kell fizetnie.
A következő lépés a projektek “hazahozatala” volt. Ez 1998-tól került előtérbe, s a vállalkozás számos munkát nyert el know-how-jának és szervezettségének köszönhetően. Ám ez sem teremtett teljesen nyugodt körülményeket, a projektek kifutása után mindig az újabb pályázatra kellett készülni.
Pár éve azonban már úgynevezett “témákat” helyeznek ki a fejlesztő cégek az Evosoft Hungaryhez. Ezek a témák a projekt minden életciklusát lefedik, az igényfelméréstől kezdve, a tervezésen és a kódoláson át a terméktámogatásig. A vállalkozás így tulajdonképpen a Siemens kihelyezett kompetenciaközpontjaként üzemel. A cég jelenlegi szakterületei magukban foglalják az orvosi képfeldolgozást, a közlekedéstechnikát – ezen belül például a mágnespárnás vasút fejlesztését -, az automatizálást és szerszámgépek irányítását, valamint a félvezetőgyártás egyes problémáit.
SZERVEZETFEJLESZTÉS. “Az utolsó pillanatig halasztottuk a struktúraváltást” – mesél Zimányi arról, miként dolgozta fel a cég a méretbeli növekedést. Három éve azonban már elkerülhetetlenné vált a változás, és új szervezeti felépítést vezettek be. “Mára már hr-esünk is van, amit régen el sem tudtam volna elképzelni” – jegyzi meg. A fejlesztéseket azonban ezzel nem “tudta le” a cégvezetés: az ügyvezető rendszeresen jár olyan fórumokra, ahol már a nagyvállalatok előtt álló problémákat “ízlelgeti”. A cégkultúra építésében tudatosan figyeltek arra is, hogy nagyvállalatoktól érkező középvezetőket is toborozzanak, akik magukkal hozták szervezési tapasztalataikat.
|
MINŐSÉGI ÚTON. A cégfejlesztés fontos állomása volt a minőségmenedzsment bevezetése is. “A szoftveriparban még nagymértékben manufakturális a termelés, ugyanakkor igény van rá, hogy a folyamatok magas szintűek és megismételhetőek legyenek” – érvel Zimányi. Az ISO minősítés megszerzése így nem a “papír”, hanem a folyamatok tisztázása szempontjából volt fontos. “A minőségi rendszert ellenőrző auditorok kevés olyan céggel találkoznak, ahol ennyit csiszolgatják, változtatják a folyamatokat” – mutat rá arra is, hogy a rendszer bevezetése nem teszi feleslegessé a további fejlesztéseket sem.
A jövőben a vállalkozásnak erős versenyhelyzettel kell szembenéznie. “A szoftver területén India és Kína nagyon erős” – mutat rá Zimányi, hogy az internet korában milyen széles körű a konkurencia. A túlélést a munkafolyamatok egyre magasabb szintre emelése garantálhatja. “Úgy tudom, Magyarországon még nincs CMM 3-as minősítéssel rendelkező cég, mi szeretnénk az elsők lenni” – tájékoztat a cégvezető arról, hogy még az idén sor kerül a szoftverfejlesztők számára kifejlesztett minőségbiztosítási rendszer, a Capability Maturity Model bevezetésére.