Bécsben nem egykönnyen érhető el az osztrák Erste Bank vezérigazgatója. Andreas Treichl hetente két napot garantáltan úton van – Pozsonytól New Yorkig -, és évente legalább egy hónapot tölt a különböző befektetőknél. Úgy tűnik, nem fölöslegesen pazarolja az idejét: vezérigazgatósága öt éve alatt megtízszerezte a nyereséget, és ma az Erste tőzsdei értéke meghaladja a korábbi éllovas Bank Austria Creditanstaltét. 
Andreas Treichl. Ausztria túl kicsi volt neki.
Ausztriában éppen ezért senki nem csodálkozott, amikor a tekintélyes Trend gazdasági magazin a közelmúltban Treichlt választotta az év emberének. Legföljebb Magyarországon válthatott ki némi elemzői értetlenkedést, hogy az indoklás szerint az Erste első embere mindenekelőtt a magyar Postabank megszerzésével szolgált rá az elismerésre. Míg ugyanis a történtekből Budapesten a többség csak annyit lát, hogy Treichl alaposan túlfizette a pénzintézet valós értékét, az akvizíciót Bécsben kifejezetten „nagy tettnek” tartják. Hogy indokolatlanul magas lett volna az összeg? „Az osztrák és a nemzetközi piac elfogadta a vételár nagyságának indoklását, ezt minden szónál jobban tükrözi az Erste Bank tőzsdei eredménye” – válaszolja ezúttal is elegáns nyugalommal Treichl a bizonyára már legalább századszor elhangzó kérdésre. (Lapzártánkkor a kurzus 115,5 eurón állt, s miközben hosszú időn át a bűvös 110-es határ áttörése is csak álom volt, az elemzők szerint ma már az áhított cél, a 130 euró elérése is belátható távolságba került.)
Treichl továbbra is higgadtan, ám annál határozottabban tér ki az elől a kérdés elől, amely a magyarországi szóbeszéd alapján azt firtatja: egyetért-e azzal, hogy a Postabank árát az OTP hajtotta fel, bosszúból, amiért az Erste Bulgáriában nem éppen baráti módszerekkel próbálta a magyar vetélytársat megakadályozni a DSK Bank megszerzésében. „A magyar kormány profi módon vezényelte le a Postabank privatizálási folyamatát, szigorúan betartva a szabályokat. A magyarországi piaci pletykákat pedig nem kommentáljuk” – mondja, és válaszra sem méltatja a kérdést, vajon egykori horgásztársa, az OTP élén álló Csányi Sándor ma is közeli barátjának számít-e.
ÁTLAGÁR. Készséggel magyarázza el viszont, milyen szempontok vezérelték a régió minden szóba jöhető országában „hídfőállás” kiépítésére törekvő Erstét a Postabank megvásárlásánál. „Kétségtelen, hogy a vételár a könyv szerinti értékhez képest a lehető legmagasabb volt. Magyarország azonban Közép-Európa-mozaikunk utolsó hiányzó eleme, és mint ilyen, nagyon fontos a számunkra. Ráadásul, ha az ausztriai, csehországi, szlovákiai, horvátországi és magyarországi akvizícióink átlagát tekintjük, akkor összességében kevesebbért vásároltunk, mint a könyvérték kétszerese. Márpedig ez figyelemre méltó eredmény” – veszi védelmébe Treichl a bankstratégiát. Tény, hogy a térségben sokkal drágább bankakvizíciókra is akad példa.
A Postabank megvásárlása egyébként az Erste olvasata szerint nem klasszikus akvizíció, inkább a költségek fúziója. Végtére is az osztrák pénzintézet már korábban megjelent Magyarországon, és az érdekeltsége a Postabankéhoz hasonló tevékenységet folytatott. „Most elég erősek vagyunk ahhoz, hogy rivalizáljunk a piacvezetővel. Szeretnénk tisztán és egyértelműen a másodikok lenni, és ezt a célt nagyon komolyan vesszük” – oszlat el minden esetleges kétséget bankja magyarországi piaci ambíciói felől az Erste vezetője.
A privatizáció idején a bécsi stratégia még 10 éves megtérülési idővel számolt. Kérdés, mennyiben módosul mindez most, hogy a magyar kormány megváltoztatta a lakáshitelek kamattámogatási rendszerét, és máris megcsappant a korábban felfokozott hitelfelvételi kedv. Treichl mindenesetre bizakodó: „Ilyen az élet. Valami eltűnik, de lesz helyette más. Magyarországon például, Csehországtól és Szlovákiától eltérően, szinte nem létezik az építési célú takarékoskodás. A jövő azonban a vagyonkezelésé, a magyar lakosság gyarapodása ugyanis a banki termékek iránti igény növekedését is meghozza. Ez az a potenciál, amivel az Erste számol.”
A Trend magazin elsősorban azért tekinti „üzleti hőstettnek” a Postabank megvásárlását, mert az ügylet feltette a koronát az Erste Treichl 1997. végi vezérigazgatóvá válása óta zajló közép- és kelet-európai terjeszkedésére. Szakértők pedig egybehangzóan úgy értékelik, hogy éppen ez az akvizíciósorozat a siker forrása. Miért éppen ő szánta rá magát a nyitásra? A neves bankárcsaládból származó, ma 51 esztendős Treichl – aki a pályafutását az amerikai Chase Manhattan Banknál kezdte, és csak apja nyugdíjba vonulása után tért haza – már karrierje kezdetén felismerte, hogy Ausztria túl kicsi az igazi sikerhez. Elődje, Konrad Fuchs nyolc évi szívós üzletpolitikával kiépítette az Erste tartományi hálózatát. Az örökébe lépő Treichl azonban kevesellte az Ausztriában maximálisan elérhető 1,4 százalékos kamatnyereséget, ezért a helyi takarékpénztárakat „beszippantva” új piacot teremtett a bank termékeinek, egyidejűleg megkereste azt a térséget, ahol érdemes beruházni – az ausztriainál háromszor nagyobb kamathasznot kínáló Közép- és Kelet-Európát. „E régióban az EU-tagországokhoz képest óriási, 3-4 százalékos a gazdasági növekedés, miközben a bankszektor egyesített mérlegfőösszege a GDP-hez képest szerény, annak mindössze 80 százaléka, szemben az EU-val, ahol ez az arány 200-250 százalék. Mi több, Magyarországon ez a mutató alig 68 százalék, azaz a bankszektorban még a térségen belül is kiemelkedő, 10-15 százalékos növekedéssel lehet számolni” – vázolja a kilátásokat Treichl.
EREDMÉNYEK. Treichl összesen 2,5 milliárd euróért vásárolt fel bankokat négy országban, miután 1997-ben már 8 milliárd schillingért bekebelezte az ausztriai Girocreditet. Azokban a közép-európai országokban, ahol az Erste jelen van, ma legalább 20 százalékos piaci részesedéssel rendelkezik. Közép-Európában jelenleg a belga KBC utáni második legnagyobb kereskedelmi bank: míg 1997-ben még csupán 600 ezer ügyfelet volt képes felmutatni, ma már Ausztriában a takarékpénztárakkal együtt 2,4 millió ügyfele van, Közép-Európában pedig további 9 millió. Mindezek után aligha meglepő, hogy a tavalyi előzetes adatok szerint 320 millió eurós adózott rekordnyereség 55 százaléka Közép-Európából származik, miként az is érthető, hogy az 1997-es tőzsdei bevezetés óta az Erste árfolyama 142 százalékkal emelkedett.
