Japán üzleti életét nem is olyan régen még mélységesen aggasztotta Kína töretlen felemelkedése. Közgazdászok azt hajtogatták, hogy a magasan fizetett szigetországi dolgozóknak semmi esélyük a kínaiakkal szemben. A magazinok úgy írtak címlapsztorijaikban a szinte a semmiből előugró kínai cégekről – a TCL Communicationsről, a Haier Groupról és a többiről -, mint a Sony, a Panasonic és a NEC riválisairól. A politikusok a kezüket tördelték a híres-neves japán feldolgozóipar zsugorodása miatt. Mindent egybevéve elkerülhetetlennek látszott a következtetés, hogy Japánnak mint Ázsia gazdasági királyának meg vannak számlálva a napjai. 
Yokohama esti fényben. Felpörög a gazdaság?
MEGMENTŐ. Mindez a múlté, ma már egészen más hangok hallatszanak a japán vállalati és politikai elit köreiben. A sokáig halálos veszede-lemnek tekintett Kína mostanában sokkal inkább megmentőnek tűnik, hiszen a hatalmas szomszédnak köszönhető, hogy Japán gazdasága tíz év után először végre tartós növekedési pályára állt. A szigetország GDP-je a tavalyi utolsó negyedben éves szintre kivetítve 7 százalékkal bővült, ami nem csupán a növekedés mértéke miatt érdemel figyelmet – ez a legnagyobb arányú javulás az elmúlt 13 esztendőben -, hanem azért is, mert a japán gazdaság így már a negyedik egymást követő negyedévben mutatott fel gyarapodást. A vállalati nyereségek emelkedése pedig, akárcsak a beruházások és az export erősödése, sőt még a deflációs trend enyhülése is, jórészt a kínai gazdaság hipersebességű növekedésére vezethető vissza. A Kínába irányuló japán export – amely az acéláruktól a mobiltelefonokig szinte minden elképzelhető termékre kiterjed – tavaly rekordmértékben, 44 százalékkal nőtt, s összértéke elérte a 60 milliárd dollárt. „Mára teljesen eltűnt az a pánikretorika, amelyet korábban lehetett hallani Kínával kapcsolatban” – állapítja meg Paul Sheard, a Lehman Brothers befektetési bank tokiói elemzője.
Továbbra is fontos persze az amerikai piac, akárcsak a japán lakossági kereslet alakulása. Csakhogy az Egyesült Államokba irányuló export tavaly 10 százalékkal csökkent, a lakossági fogyasztás pedig alig kezdett erősödni, úgyhogy a belátható jövőben alighanem Kína lesz a szigetországi expanzió legfőbb motorja. Kína máris Japán első számú külkereskedelmi partnere, és rövidesen legnagyobb exportpiacává is válhat, megelőzve az Egyesült Államokat. „A japán GDP tavaly 2,7 százalékkal nőtt, s ennek több mint kétharmad része Kínának köszönhető” – közli számításai eredményét Jamazaki Mamoru, a Barclays Capital tokiói irodájának vezető közgazdásza.
Félreértés ne essék: hosszabb távon Japánnak nagyon is van miért tartania Kínától. Úgy tíz éven belül Kína a GDP nagysága tekintetében valószínűleg lehagyja Japánt, és sok szigetországi vállalatot letaszít a trónjáról valamelyik kínai riválisa. Ráadásul a japán fellendülés korántsem vehető biztosra. A bankok továbbra is betegek, a termelékenység alig javul, és a hét vezető gazdasági hatalom közül Japánban a legnagyobb az államadósság GDP-hez viszonyított mértéke. Ráadásul a Kínára alapozott növekedés hamar kifulladhat, ha a kínai gazdaság – amint azt némelyek jósolják – a túlfűtötté válás következtében hirtelen összeroskad.
Jó szomszédság
Miként fűti a lázas kínai növekedés a Japán gazdaságot?
KERESKEDELEM. A Kínába irányuló export nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Japán folyó fizetési mérleg-ének többlete tavaly 11 százalékkal, 150 milliárd dollár nőtt.
DEFLÁCIÓ. Az acél és a nyers-anyagok iránti kínai kereslet hatására januárban 2000 óta először emelkedett Japánban a termelői árindex.
IPARI TERMELÉS. A múlt év negyedében 3,6 százalékkal nőtt a japán ipari termelés, amiben döntő szerepe volt a gépgyártó vállalatok kínai exportjának.
BEFEKTETÉSEK. A Kína által serkentett növekedésnek köszönhetően a külföldi befektetők tavaly 77 milliárd dollárt – 1981 óta nem látott összeget – invesztáltak japán részvényekbe
Kína emellett segít megszabadulni Japán régi mumusától is: a deflációtól. Ahogyan egyre több felhőkarcoló, vasút és autópálya épül, szinte kielégíthetetlen kereslet mutatkozik az acéláruk és a nyersanyagok iránt. A meleghengerelt acélhuzalok ára például 16 százalékkal megugrott tavaly, döntően a kínai kereslet nyomán, és ez jócskán hozzájárult ahhoz, hogy a japán termelői árindex több mint két évig tartó folyamatos csökkenés után ez év januárjában 0,1 százalékkal emelkedett. A hatás a vállalati eredményeken is meglátszik. A két vezető acélgyártó – a Kawasaki Steel és az NKK – által tavaly létrehozott JFE Holdings, amely eddig termelésének 20 százalékát Kínában értékesítette, arra számít, hogy a márciussal záruló üzleti évben nyeresége 30 százalékkal, 2 milliárd dollárra nő. Ám a JFE ennél is többet remél Kínától: szeptemberben vegyes vállalatot alapított a Guanghzou Iron & Steel Enterprises nevű társasággal, hogy közösen gyártsanak horganyzott acéllemezeket az autógyárak részére.
A JFE mellesleg rövidesen jól ismert vevőivel találkozhat Kínában. Bár a japán autógyárak viszonylag későn szálltak be a játszmába, tavaly már 30 százalékkal növelték kínai exportjukat, és most azon vannak, hogy helyben termeljenek. A Toyota tavaly áprilisban kötött szerződést a kínai FAW Grouppal négy modelljének gyártásáról. A Nissan már egy évvel korábban megállapodott a Dongfeng Motorral arról, hogy 1 milliárd dollárt invesztál egy vegyes vállalatba. Tervei szerint 2006-ban már hat helyi gyártású Nissan-modell lesz kapható Kínában, és a cég arra számít, hogy 2007-re a két márka kínai eladásait sikerül a mostani mennyiség duplájára, 620 ezer darabra növelni.
ELIT KATEGÓRIA. Némileg meglepő módon még a japán elektronikai cégek is képesek előnyükre fordítani az alacsony költségekkel dolgozó kínai vetélytársak keltette kihívást. A Panasonic márkáról ismert Matsushita Electric például tisztában van azzal, hogy nem tudja felvenni a versenyt azokkal a vállalatokkal, amelyek alulmúlhatatlan árakon ontanak a piacra viszonylag egyszerű fehérárukat, például hűtőszekrényeket. Éppen ezért inkább a magasabb kategóriába tartozó termékekre koncentrál: DVD-felvevőkre, plazmaképernyőkre és mobiltelefonokra. A stratégia a jelek szerint beválik, a Matsushita kínai eladásai tavaly 30 százalékkal, 5,7 milliárd dollárra nőttek, hála fényképezőgépes mobiltelefonjai átütő sikerének, továbbá annak, hogy a vállalati ügyfelek tömegével vásárolták a cégtől a készülék-alkatrészeket és mobil alállomásokat.
A japán vállalatok számára azonban kegyetlen nap lesz, amikor kínai riválisaik is szert tesznek az ilyen termékek előállításához és értékesítéséhez szükséges technológiai és marketingtudásra. Egyelőre kínai oldalon csillapíthatatlan a kereslet a japán termékek iránt, és az együttműködés sokkal gyümölcsözőbb, mint egy esetleges ádáz versengés. Ám a japán vállalatoknak előbb-utóbb a kínai cégekkel is ugyanolyan kemény versenyt kell vívniuk, mint amilyen ma zajlik köztük és az elmúlt években globális játékosokká érett más vetélytársak, például a dél-koreai Samsung között.
