John Lennon híres békedala akár mottója is lehetne a Magyar Szocialista Párt hétvégi kongresszusának. A már korábban is konszenzuskeresőnek tartott kormányfő februári évértékelő beszédében valóságos békeoffenzívát indított, válaszként a Fidesz békülékenyebb hangnemére. A “békeharcot” várhatóan az nyeri meg, aki bebizonyítja a másikról, hogy mégiscsak békebontó, megosztó politikát folytat. 
BOZÓKI ANDRÁS politológus, a Magyar Politikatudományi Társaság elnöke
MEGÁLLÍTHATÓ-E A ZUHANÁS? A “békeharc” elvileg az MSZP saját terepe volna, itt “hazai pályán” rohamozhatna – ha éppen nem olyan állapotban lenne, mint amilyenben van. A fáma szerint még a Marson tartózkodó amerikai űrszondák is kimutatták a nagyobbik magyar kormánypárt január-februári zuhanórepülését. Vajon megállítható-e a csillaghullás még a meteorit becsapódása előtt? Ennek tanulmá-nyozására érkezett hazánkba egy kisebb amerikai tudóscsoport, amely feladatául kapta a kommunikációs felhajtóerőkben rejlő politikai lehetőségek kihasználásának maximalizálását. A nem mindennapi kísérlet eddig sikeresnek tűnik, de az eljárás első komolyabb tesztjéül a szocialisták szegedi kongresszusa szolgál majd.
A szocialisták ugyanis hivatalosan egyelőre még azt sem tudják, hogy Schmitt Pál, Dávid Ibolya és a többi jobboldali kolléga és kollegina mellett, vagy ellen kampányoljanak: a közös listát, vagy pedig saját listájukat ajánlják-e a választók figyelmébe? Miközben a pártvezetés egységet igyekszik mutatni, a párton belüli sakkmesterek már a lehetséges tisztáldozat módozatait fontolgatják. Lakmuszpapírként forgatják meg a lehetséges utódok és utódjelöltek nevét a pártélet langyos vizében. Óvatosan megmerítik a nyilvánosságban Szili Katalin, Kiss Péter, Hiller István, Gyurcsány Ferenc, Lendvai Ildikó nevét, figyelve, hogy melyik csalira kap rá a pártközvélemény. Ha aztán valamelyik jelöltre ráharaptak, az illetőt finoman kiteszik száradni a napra.
De a belharcok kiteregetésének még nem jött el az ideje. Kovács László pártelnök csak 2005-ben óhajt távozni, s addig minden belső hasadás a béke és a párt esélyeit rontja. Az MSZP akkor lehet sikeres az európai parlamenti választásokon, ha egyszerre őrzi meg a nemzeti egységet szimbolizáló békepárti imázsát, illetve mobilizálja a baloldali szavazókat. Egyszerre kell tehát a “nyugodt erő” stílusában a nemzeti egységről beszélniük és közben “felpörgetniük” saját törzsszavazóikat. A Gallup felmérése szerint a magyarok 45 százaléka akar elmenni szavazni – de jó, ha ebből összejön 35 százalék. A magyarok ugyanis szeretnek nagyobbat mondani annál, mint amit végül tesznek. A tavalyi EU-népszavazásra is nagyon sokan szerettek volna elmenni, de százezreknek végül mégiscsak valami fontosabb teendőjük akadt. Ha pedig a részvétel alacsony lesz, akkor az MSZP saját, hűséges városi szavazótáborával is ellensúlyozhatja a vidéki – de a választásokon passzívabb – szavazók körében tapasztalható jelentős Fidesz-fölényt. Ezzel szoros mérkőzésen, döntetlen közeli eredménnyel “bekkelheti ki” az MSZP a júniusi EP-választásokat.
Nem biztos azonban, hogy hosszabb távon a “kibekkelés”, a párton belüli változások elkerülésére való törekvés segíti legjobban a szocialistákat. Ha a köztársasági elnök közvetlen választására vonatkozó miniszterelnöki indítványt elfogadják, akkor 2005-ben is lesz kampány, lesz választás. Akkor 2006-ig minden év választási év lesz. Hogy ez kinek kedvez majd, nem tudható, a politikai elemző nem futurológus. Általában – normális körülmények között – a kormánypártok a nyugalmat szeretik, és inkább az ellenzék érdeke a permanens kampányláz.
FELRÚGOTT “SZABÁLYOK”. Nálunk azonban minden másként van. A jobboldali párt beszél munkaalapú gazdaságról, védi a gazdákat, hoz létre munkástagozatot, és tesz antikapitalista kijelentéseket, miközben a baloldali párt támogatói között találjuk nagyobb részben a diplomásokat, városi embereket, vagyis a kapitalizmus “nyerteseit”. Mivel a két nagy “néppárt” ideológiai és társadalmi körvonalai még nem tisztultak le, nálunk – a konszolidált demokráciák átlagához képest – nehezebben számítható ki egy-egy párt mozgásiránya.
A szocialisták szegedi kongresszusán várhatóan megfogal-mazódó gondolat azonban nemigen lehet más, mint a béke-harcban összeforrt pártegység ígérete. A közjogi viták várható-an csak addig maradnak előtérben, amíg az ismét meginduló gazdasági növekedés sokak számára érezhetővé nem válik.
