Döbbenetes élménnyel indult K. J. lakásvásárlása: nagy lendülettel vetette bele magát egy hitel felvételébe, ám kérelmét elutasították, mégpedig arra való hivatkozással, hogy a neve szerepel a rossz adósok között a Bankközi Adós- és Hitelinformációs Rendszer (BAR) feketelistáján, holott emlékei szerint mindig minden tartozását rendben törlesztette. Amikor az ügy kivizsgálását kérte, kiderült, hogy valóban nem ő a ludas a dologban, hanem kedves rokona, akinek hitelére ő maga „csupán” kezességet vállalt.
VÉTLENÜL. Az természetesen meg sem fordult a fejében, hogy neki magának kellene ellenőriznie a rokon szerződés szerinti törlesztését, különben pórul jár. A rokon nem fizetett időben, a bank pedig a kezest nem figyelmeztette a rá leselkedő veszélyre, a BAR-ba kerülés rémére. Ehelyett az adós adataival együtt egyszerűen az ő nevét és paramétereit is betáplálta a bankok közös információs bázisába, amikor bekövetkezett a törvényben rögzített kritérium, azaz ügyfele a minimálbér összegét meghaladó tartozással három hónapos késedelembe esett. A hitelfolyósító, amikor „elbánt” a kezessel, figyelmen kívül hagyta, hogy az kifizette az adós hátralékát, és azt sem tekintette mentő körülménynek, hogy a kezes azért csúszott ki a kritikus három hónapból, mert késve értesítették arról, hogy neki kell a zsebébe nyúlnia a hitel felvevője helyett.
Jóllehet, az efféle tévedések nem voltak túl gyakoriak, az eddigi törvényi előírások kifejezetten „elősegítették”, hogy a bankok hibázzanak, és a bankokkal szerződők közül többeket akár ártatlanul is „rossz adósnak” bélyegezzenek. Nem csupán a kölcsönügyletek részesei kerülhettek kínos helyzetbe, de a hitelkártyákkal kapcsolatos ügyekből kifolyólag is könnyen a nemkívánatos ügyfelek között találhatták magukat a banki kliensek. Akinek például egy éttermi fizetésnél klónozták a hitelkártyáját, és nem vette észre, hogy a költekezésbe kezdő csalóknak köszönhetően három hónapja erős mínuszban van a folyószámlája, az szintén a BAR névsorba került, amiről csupán a legközelebbi hitelfelvételi kísérlet alkalmával értesülhetett. A bankokat ugyanis eddig semmi sem kényszerítette arra, hogy a legfőbb érintettel, az adóssal is közöljék, ha annak adatait betáplálják a bankok közös hitelinformációs rendszerébe. E kínos körülményre így eddig rendszerint csak egy-egy hitelkérelem elutasítása kapcsán derült fény.
Mindazonáltal eddig is mindenkinek jogában állt, hogy 3500 forint fejében meggyőződjék róla, szerepel-e neve az inkriminált listán vagy sem. Az ügyfelek ugyanis bármelyik számlavezető bankjuknál benyújthatják az úgynevezett ügyféltudakozványt, amelyet a bank továbbít a BAR-hoz, az pedig egy héten belül lezárt borítékban küldi a kért adatokat. Ha az ügyfél tévesnek ítéli a rossz minősítést, módjában áll tisztáznia magát annál a banknál, amelyik a dokumentum szerint „felírta” őt a listára. E lehetőség azonban nem közismert – olyannyira nem, hogy míg több tízezer lakáshitel-szerződést kötnek havonta a hazai bankok, Rácz Lajosnak, a BAR-t üzemeltető BISZ Rt. vezérigazgatójának tájékoztatása szerint az elmúlt hónapokban átlagosan 200-300 ügyféltudakozvány érkezett hozzájuk. Pedig az érintettek száma vészesen nő: a tavalyi 120 ezerről napjainkig 180 ezerre emelkedett a listán szereplő személyek száma, s a háttérben 280 ezer mulasztás húzódik meg.
RIASZTÁS. A vélt és valós adósok azonban hamarosan némileg kedvezőbb helyzetbe kerülnek, a múlt hétfőn elfogadta ugyanis a parlament azt a törvénymódosítást, melynek értelmében októbertől a bankok kötelesek figyelmeztetni ügyfeleiket, ha a „BAR-tagság” veszélye fenyegeti őket, majd pedig arról is értesítést kell küldeni, ha felkerültek a listára. E két levélnek pedig igen nagy súlya van, hiszen a rossz adósok névsorából (egyelőre) öt évig nem lehet „kiiratkozni”, ami azzal járhat, hogy az ügyfél e hosszú időszakra mindennemű hitel lehetőségétől elesik.
A bankok egyébiránt eltérően kezelik a feketelistán szereplőket. Az Erste Banknál például úgy nyilatkoztak, hogy az adósnyilvántartásban található személyek hitelkérelmét automatikusan elutasítják, mert a rendszer az adósság nagyságát, kialakulásának körülményeit nem mutatja meg számukra. A K&H-nál viszont abban az esetben már mérlegelnek, ha az ügyfelet ők juttatták az adatbázisba. Az OTP-nél sem érvényesül vasszigor: ha a BAR-ban rögzítettek szerint az adós időközben rendezte tartozását, szemet hunynak a mulasztás felett.
A fő hangsúly – miként a törvénymódosítás is mutatja – a megelőzésen van. A legegyszerűbben oly módon kerülhető el a csapás, ha sikerül még időben tisztázni a tévedést vagy rendezni a tartozást. Jóllehet, üdítő kivételek eddig is akadtak, a K&H-nál például több éve az a gyakorlat, hogy az ügyfelet időben és több alkalommal figyelmeztetik tartozására és a BAR-ba kerülés veszélyére. Ha pedig kiderül, hogy vétlenül került az illető a rossz adósok közé, 48-72 órán belül elvégzik az úgynevezett technikai törlést, azaz az ügyfél ismét tiszta lappal indulhat; ugyanez az Ersténél 15 napig tart.
FINOMHANGOLÁS. Az új törvény persze korántsem jelenti azt, hogy az adósok jogai körül minden rendben van, és ezt a jogszabályok alkotói is érzik. Az Igazságügyi Minisztérium (IM) kezdeményezésére már a héten újabb tárgyalások indulnak a Bankszövetséggel és a Pénzügyminisztériummal az adós-nyilvántartási rendszer finomabb szabályozásáról. Miként Gadó Gábor, az IM helyettes államtitkára lapunkat tájékoztatta, az ügyfelek értesítésének dátumául olyan időpontot szeretnének megjelölni a törvényben, amely valóban lehetőséget ad a szükséges jogorvoslatra, a „büntetés” idejét pedig az egységes 5 esztendő helyett a késedelemtől és a tartozás nagyságától függően differenciáltan szeretnék meghatározni. És persze ismét hallani a bankárok kedvenc régi slágerét is. Rácz Lajos például a csehek, lengyelek és belgák nemrég bevezetett pozitív adóslistáját citálja, amely képet ad a hitelkérelmezők teljes eladósodottságáról és fizetőképességéről. Hasonlóképpen a Bankszövetség képviseletében Földi Tamás is újból előhozakodott ezzel az adatvédelmi biztosnál egyszer már elvérzett megoldással, mondván: ez nemcsak a bankok számára lenne megnyugtató, de a kockázatok ilyetén csökkenése a kamatok mérséklését is lehetővé tenné.
