Gyurcsány Ferenc MSZP-n belüli pozíciójának gyengülésével magyarázta több szocialista politikus is lapunknak, miért csúszik a kabinet által meghatározott reform-menetrend. Emiatt pedig egyre elégedetlenebbek a szabad demokraták. A múlt hét péntekén az egyik vezető szocialista politikus még arról tájékoztatta lapunkat, hogy Kóka János, az SZDSZ és Gyurcsány Ferenc, az MSZP elnöke megegyezett egymással a hazai egészségbiztosítás átalakításáról, s e hétre már csak a megszövegezés maradt. Ehhez képest vasárnap robbant a politikai bomba: sajtóhírek jelentek meg arról, hogy a szabad demokraták a koalícióból való kilépést fontolgatják. Néhány órával később ugyan cáfolta az értesülést Horn Gábor, az SZDSZ ügyvivője, koalíciós egyeztetésért felelős államtitkár, azt azonban elismerte, hogy hétvégi egri kihelyezett frakcióülésükön a liberálisok keserűen állapították meg: nyoma sincs a múlt év végén és 2007 elején még tapasztalt reformlendületnek.
Lehetséges belépők
• Aegon • Allianz Hungária • Aviva • AXA • Generali-Providencia • Grawe • Groupama • K&H Biztosító • OTP Garancia • Signal • Union • Uniqa
Mindennek ellenére az egészségbiztosítás átalakításáról lapzártánk idején is folytak az egyeztetések. A legújabb szocialista szakértői munkaanyagról kedden tárgyaltak a politikusok, s napokon belül eldől, sikerült-e konszenzusra jutni. Az MSZP változatlanul nem akarja az alapszolgáltatások területére beengedni az üzleti biztosítókat, viszont olyan „kompromisszumos” javaslattal állt elő, amely reményei szerint a szabad demokraták tetszését is elnyeri. (Az egymással ütköző koncepciókat lásd külön.) Úgy tudjuk, a nagyobbik koalíciós párt zártkörű rt.-vé alakítaná át az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt (OEP), s regionális alapon szervezné az egészségügyet, a magántőke pedig az ellátásszervezésben vehetne részt. Ez a szisztéma nagyban hasonlít a Medgyessy-kormány idején kísérleti jelleggel elindított, majd befagyasztott irányított-betegellátási modellre. Utóbbi lényege, hogy az ellátásszervezők a területükön élők száma és demográfiai mutatói arányában kapnának pénzt, amelyből piaci alapon vásárolnának szolgáltatásokat. Az ellátásszervezők érdekeltek lennének a minél olcsóbb és hatékonyabb betegutak megszervezésében (a fölösleges, párhuzamos vizsgálatok kiküszöbölésében), mert a megtakarítások náluk maradnának. Ebből származna haszna a befektetőknek, s egyúttal ebből fedeznék a helyi egészségügyi fejlesztéseket is.
A politikai huzavona mellett érdekes lehet persze az új felállásban ugyancsak érdekelt potenciális befektetők hozzáállása is. A múlt héten a szocialista frakció tagjai a Magyar Biztosítók Szövetségénél (Mabisz) is szondáztatni próbálták elképzeléseiket, ám a vendéglátók képviselői szerint érdemben nem jutottak előbbre. „Ahhoz, hogy egy ilyen horderejű új rendszer beinduljon, 5-6 évre is szükség lehet” – mondta a Figyelőnek az egyik biztosítótársaság vezetője. Ha szeptemberben döntés születne arról, hogy az egészségügyi rendszer átalakításában milyen szerepet kapnak az üzleti biztosítók, akkor onnantól legalább két évet venne igénybe az informatikai rendszerek felállítása, a szabályrendszerek kidolgozása. Így legkorábban 2009 őszén kezdődhetne az érdemi munka, amikor pedig már fél szemmel mindenki a következő választásokra figyel. „Különösen arra, mi lesz, ha az új kormány esetleg lassan megpróbálja visszabontani a frissen kialakított rendszert” – hangzik az egyik, meglehetősen pesszimista vélemény.
A biztosítóktól mindenesetre „alapból” több milliárd forintnyi befektetetést igényel(ne) a belépés az egészségbiztosítási piacra. A cégeknek egy korábbi minisztériumi anyag szerint az előírt 650 millió forintos biztonsági tőke háromszorosát kellene szavatoló tőkeként produkálniuk, így a befektetendő összeg az adminisztrációs és az informatikai rendszerek kiépítésével, valamint a marketingköltségekkel együtt óvatos becslések szerint is több milliárd forintra rúgna.
A cégek további kockázata, hogy maga a járuléktömeg nagysága, amiből az egészségügyi kiadásokat fedezni kell, politikai döntés függvénye, azaz tetszőlegesen emelhető, de csökkenthető is. A másik oldalon az egészségügyi szolgáltatások árának meghatározása szintén állami kompetencia, így előfordulhat, hogy a kormány csökkenti a járulékbevételeket, másfelől viszont mesterségesen alulárazza a szolgáltatások árait. A legrosszabb forgatókönyv szerint így még olyan helyzet is előállhat, amelyet csak az OEP él túl, az üzleti biztosítók pedig elvéreznek.
BIZTONSÁGI FAKTOR. Egy másik biztosítóvezér szerint megfelelő garanciákkal jól egymás mellett tudnak élni az üzleti biztosítók és az OEP, sőt, az utóbbi léte – állami tulajdonú részvénytársasági formában – egyenesen szükséges eleme lenne a rendszernek. „Ha építünk egy új házat, nem feltétlenül kell azonnal lerombolni a régit” – teszi hozzá. Az OEP-nek évtizedes gyakorlata van a betegbiztosításban, s komoly biztonsági faktor lehet egy több-biztosítós rendszerben, például azok tartoznának ide, akik „elfelejtenek” biztosítót választani.
„Alapvető dolgokról még csak szó sem esett, mivel nem merünk róla beszélni” – állította a Figyelőnek az egyik szakember. Szerinte világossá kellene tenni, hogy az egészségügy Nyugat-Európában is folyamatos reformra szorul, legalább két ok miatt: a gyógyító technológiák egyre drágábbak (áruk infláció felett nő), s az egyre több idős embert – pedig ők az egészségügy fő fogyaszói – egyre kevesebb fiatalnak kell eltartania. Nálunk a baj ennél is nagyobb: 2012-től elkezdenek nyugdíjba vonulni a Ratkó-korszak szülöttei, szinte megoldhatatlan gondok elé állítva az egészségügyet és a nyugdíjrendszert. Már ma sem jut mindenkinek ugyanaz az ellátás, csak most paraszolvenciával előnyökhöz lehet jutni, soron kívüliséget lehet vásárolni. Amíg azonban ezt a tényt nem mondjuk ki, addig biztosítást sem lehet rá kötni.
SZDSZ-KONCEPCIÓ
• Az OEP maradna állami tulajdonban, de egy lenne a több versengő biztosító között
• Az OEP egy része állami egészségbiztosítóként működne, s az alapszolgáltatások terén is megnyitnák a piacot a magánbiztosítók előtt, míg a jelenlegi egészségpénztár másik része állami alapkezelőként működne, amely felügyelné a forrásokat
• A szereplők a biztosítottaik száma és demográfiai mutatói alapján fejkvótát kapnának, tehát nem a járulékokkal kellene gazdálkodniuk, amivel kizárható, hogy egyes cégekhez csak a gazdag egészséges, másokhoz pedig a szegény beteges ügyfelek kerüljenek
• A Figyelő úgy tudja, az SZDSZ nyitott az OEP decentralizációjára is, hogy a magántőke a régiós társadalombiztosításokban jelenjen meg, kezdetben ellátásszervezőként
MSZP-KONCEPCIÓ
• A szocialisták változatlanul ellenzik, hogy az alapszolgáltatások területére beengedjék az üzleti szférát, az ellátásszervezésben vagy a kiegészítő biztosítások működtetésében viszont részt vehetnének a cégek
• A legfrissebb szocialista szakmai koncepció az OEP regionális decentralizációját javasolja, a magántőke a regionális ellátásszervezésben jelenhetne meg
• A regionális ellátásszervezőket (amelyek esetleg biztosítók is lehetnének) érdekeltté tennék abban, hogy a mainál hatékonyabb egészségügyi szolgáltató rendszert építsenek ki a területükön, mégpedig oly módon, hogy a megtakarítás náluk maradna
