Budapest történelmi belvárosában a legszembetűnőbb a magyarországi hajléktalanprobléma – ezzel kezdődik az Economist legfrissebb számában megjelent írás. Majd így folytatódik: megdöbbent turisták szeme láttára tolja le a nadrágját ürítés előtt egy hajléktalan nem messze a Parlamenttől. Az egykori tévészékház hátsó oldalán kis kupac széklet éktelenkedik.
Stigmatizálják a hajléktalanokat
A lap emlékeztetett: Budapesten megtiltották, hogy valaki életvitelszerűen éljen a közterületeken, így az aluljárókban, hidaknál, játszótereken, a belvárosban és a világörökségi területeken. Utóbbiak közé tartozik például a Budai Vár. Debrecenben is kitiltották a hajléktalanokat a belvárosból és az onnan nem messze lévő Nagyerdőből. Akik megszegik a szabályokat, büntetésre számíthatnak, sőt rosszabb esetben akár le is csukhatják őket.
A cikk bemutatja a törvénykezés visszásságait, melyet civilszervezetek mellett az ENSZ is kifogásolt, mert „stigmatizálja a hajléktalanokat, előítéleteket kelt, visszaél az emberi jogokkal″.
Dickens-regénybe illő szállók
Megszólal a Habitat for Humanity munkatársa, aki szerint a törvény bűnügyi színezetet ad egy társadalmi problémának, emiatt előfordulhat, hogy az emberek bűnözőknek fogják látni az elesett, otthon nélkül maradt hajléktalanokat.
Megszólaltatják Kumin Ferenc nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkárt is, aki szerint nem tilos hajléktalannak lenni, csupán arról van szó, hogy egyes helyeken nem verhetnek tábort. A konkrét jogalkalmazást pedig az önkormányzatokra bízzák – tette hozzá.
A cikk beszámol arról is, hogy harmadával nőttek a hajléktalanszállók férőhelyei, Pintér Sándor belügyminiszter szerint mindenkinek lesz elég ágy. A „szállók többsége azonban Dickens-regénybe illik, több hajléktalan úgy nyilatkozott, hogy inkább alszanak a szabadban a fagyok alatt is, mint hogy a benti erőszakot elviseljék, vagy ellopják a holmijukat″ – írja az Economist.
