Néhány héten belül megszületik a kormánydöntés a Postabank értékesítéséről, s ezt követően az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. a lehető leggyorsabban kiírja a pénzintézetre a privatizációs pályázatot – nyilatkozta a Figyelőnek Büki Dorottya, a privatizációs szervezet szóvivője. Noha a piac feszesebb ütemű értékesítésre számított, az eredeti, őszi eladásról szóló hivatalos forgatókönyv borulását még a legpesszimistábbak is kizárták, hiszen az állami költségvetés idei bevételi tervének egyik kulcsfontosságú eleme esne ki, ha a tranzakcióra nem kerülne sor 2003-ban. A 196,2 milliárdra várt összes privatizációs bevétel ugyanis csak akkor folyhat be, ha sikeres lesz a Mol-csomag és a Postabank értékesítése.
A bankvilágot mindazonáltal az foglalkoztatja leginkább, hogy az egyik utolsó állami pénzintézet privatizációja miként fogja átrajzolni a szektort. Eredménye alapján ugyanis nem túl vonzó a portéka – a 2002-es évet például 1,8 milliárd forintos veszteséggel zárta a hitelintézet, s a korábbi évek eredménye sem túl impozáns -, számos adottsága mégis kívánatossá teszi. A lakossági szektorból kihasított piaci részesedése például figyelemre méltó, mintegy 8 százalékos, lakossági ügyfélköre félmilliósra tehető, értékesítési hálózata 58 fiókot számlál, továbbá piaci rést nyithat a vevő számára a Magyar Postával való szoros stratégiai kapcsolata is. Így aztán nem meglepő, hogy már a pályázat kiírását megelőzően tucatnyi hazai és egy külföldi pénzintézet is jelezte érdeklődését a bank iránt (lásd külön).
A lehetséges vevők
• Bank of China • Budapest Bank (GE Consumer Finance) • CIB (Intesa BCI) • Erste Bank • HypoVereinsbank • ING • Kereskedelmi és Hitelbank • Magyar Külkereskedelmi Bank • OTP Bank • Raiffeisen Bank • San Paolo IMI • Unicredito
De csak némileg. A két bank közti különbség ugyanis óriási. Míg az OTP Banknál a mérlegfőösszeg 2720 milliárd, a saját tőke 195,4 milliárd forint volt az év végén, a Postabankkal felhizlalt K&H mérlegfőösszege mindössze 1631 milliárd forint, saját tőkéje 128 milliárd forint lenne. Mindazonáltal Rejtő E. Tibor, a K&H vezérigazgatója a nemrégiben megtartott közgyűlésen úgy nyilatkozott, hogy a Postabank megszerzése nem életbevágó számukra, attól sem piaci pozíciójuk, sem az eredményességük nem függ. Komoly reményeket táplál viszont a hányatott sorsú pénzintézet megszerzése iránt a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB). E variáns értelemszerűen még kevésbé sértené az OTP Bank pozícióit. Az MKB ugyan mérlegfőösszegét tekintve nem sokkal marad el a K&H-tól, de eddig inkább a vállalati szektor finanszírozásában jeleskedett, lakossági hídfőállásai nem túl erősek.
Az OTP-re szintén nem tűnik veszélyesnek a harmadik fő aspiráns, az Erste Bank győzelme. Pénzügyi berkekben mégis úgy látják, hogy egy ilyen végeredmény komoly lendületet adhatna a piacnak. Az Erste ambiciózus közép-európai növekedési stratégiájának megfelelően Magyarországon azt tűzte ki, hogy pár éven belül 25 százalékos lakossági piaci részesedést ér el. S noha néhány éve a hazai piac parányi szereplője volt csak, az egyik legdinamikusabb szolgáltatóként tavaly például 44 százalékkal nőtt a mérlegfőösszege, s a márciusi adatok szerint jelenleg 4 százalékos piaci részesedést mondhat magáénak. Az osztrák anyacég első számú vezetője, Andreas Treichel a Reutersnak a Postabankot illetően is jelezte: reális ár esetén vevők a pénzintézetre.
Az utóbbi időben a Budapest Bank (BB) részéről is komoly szándékról tanúskodó nyilatkozatok hangzottak el, bár Richard Pelly vezérigazgató legutóbbi, a Postabank peres ügyeihez kapcsolódó érvelésével meglehetősen rossz emlékeket idéz fel az adófizetőkben. A licitet ugyanis minden bizonnyal befolyásolhatja, hogy a privatizálandó pénzintézet ellen folyó perek értéke több milliárd forintra tehető, s állami garanciák nélkül az eddig elkészült tanácsadói jelentések szerint minimálisra csökkenne az érdeklődők száma. Richard Pelly is úgy nyilatkozott a Figyelőnek, hogy az üzlet részeként bizonyos garanciákat elvárnának az államtól, emlékeztetve rá, hogy vannak tapasztalataik a peres ügyek veszteségeinek minimalizálásában. Megjegyzésével arra az – állam számára előnytelennek bizonyult – üzleti konstrukcióra utalt, amelynek keretében a BB eladásakor a kormány teljes körű garanciát vállalt a bank addigi ügyeire, s ezt beváltva a General Electric (GE) gyakorlatilag ingyen jutott az állami pénzintézethez. Mindazonáltal Pelly kalkulációja szerint a Postabank megszerzésével 800 ezer ügyfelet mutathatnának fel, s ezzel az ország második legnagyobb lakossági bankjává lépnének elő.
Noha az eddigi nyilatkozatok alapján a pályázatok elbírálásának elsődleges szempontja a vételár lesz, van olyan vélemény is, miszerint az állam szívesen látna új szereplőt a piacon. Király Júlia, a Postabank elnöke is többször hangsúlyozta: leginkább egy olyan vevőnek örülnének, aki tovább működteti e bankot, s kevéssé lelkesednek a beolvasztás gondolatáért. Az elnök vágya akár valóra is válhat. A kérők egyike, a legnagyobb olasz bankcsoportként számon tartott Unicredito ugyanis jelenleg csupán képviseletet tart fenn Magyarországon, leánycéget viszont eddig nem alapított, s most tálcán kínálkozik egy kész bank megvásárlásának a lehetősége. Az olaszok, akik hazánkon kívül gyakorlatilag a régió minden országában komoly piaci részesedéssel rendelkeznek, már jelezték is vételi szándékukat.
ÁRTIPPEK. Az árakat illetően amúgy igen széles skálán mozognak az elképzelések. Míg 2000-ben az OTP Bank 30 milliárdos ajánlatát kevesellte az akkori kormányfő, Orbán Viktor, addig Király Júlia nemrégiben már arról beszélt, hogy az erősödő verseny közepette, amikor mind nehezebb növelni a piaci részesedést, akár 50 milliárd forintos vételi ár is elérhető.
A piac azért némileg higgadtabban gondolkodik. A legtöbb vélemény szerint a bank értéke nem haladja meg a saját tőke értékét, ami a 2002-es mérlegadatok szerint 36,6 milliárd forint, ehhez az összeghez azonban az érdeklődő népes tábor versengése akár komoly prémiumot is hozzátehet.
