Gazdaság

Az érdekképviseleti harc

különlegessége ez év januárjában csupán annyi, hogy nem a vasutasok, hanem a Volán-társaságok dolgozói döntöttek a legradikálisabb eszköz bevetése mellett. A sztrájkolók most is, mint általában, magasabb béreket szeretnének elérni, a munkáltató pedig – szintén nem szokatlan érveléssel – azt próbálja sulykolni, hogy a munkavállalók “érdekeinek felelős képviselete mindenképpen önmérsékletet igényelne”.

A sztrájkok – a magyarországi gyakorlat szerint legalábbis – néhány nap alatt véget érnek, s olyan kompromisszumos megoldások születnek, amelyeket a szakszervezeti vezetők és a munkáltatók képviselői egyaránt részleges győzelemként állíthatnak be. A világ fejlettebb részeiben sem ismeretlen az érdekérvényesítés ezen formája, sőt az Európai Unió néhány jelentős tagországában gyakran vagyunk tanúi a magyarországinál jóval kiterjedtebb és elszántabb sztrájkoknak. Könnyű lenne azt mondani, hogy e téren is közeledünk Európához.

Csakhogy korántsem erről van szó: a versenyszférában – ahol a kereslet-kínálat törvénye érvényesül a munkaerő-piaci kérdésekben is – egyáltalán nincs komoly párbeszéd munkavállalók és munkáltatók között. Ez persze nem jó, de mindkét oldal látja lehetőségeinek határát, s annak megfelelően cselekszik. Az állami szféra viszont továbbra is tudathasadásosan működik: a munkáltató – miután nincsen konkurense – csak annyit fizet, amennyit politikailag jónak lát, viszont arra sem törekszik, hogy racionalizálja a szervezetet. Következésképpen a nagy állami szolgáltató vállatok szociális munkáltatók, s nem is fizetnek a piacihoz hasonló béreket. Sztrájkolni pedig csak az a munkavállaló mer, akinek vagy nincs már veszteni valója, vagy pedig érzi, hogy az adott helyzetben a másik oldal nem tud elég keményen fellépni. Például választások előtt, vagy most, amikor a szakszervezetek benyújtják a számlát a politikának a támogatásért.

Igaza van az ÁPV Rt-nek, amikor a munkavállalók képviselőitől felelős magatartást vár el. A vagyonkezelőnél a tulajdonosi és a menedzsmentfelelősségről sem lenne szabad azonban megfeledkezni: hatékony, átlátható és dinamikus céget kell létrehozni, ahol a munkavállalók fizetést, nem pedig szociális juttatást kapnak.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik