Magyarországon mostanában nem volt divat a munkabeszüntetés. A politika azonban oly mértékben sulykolja az európai uniós és a hazai bérek közötti különbségeket, hogy egyre több munkavállalói szervezet ébredhet öntudatra. Milyen esélyeket lát arra, hogy az ilyen akciók gyakoribbá válnak?
– A munkáltatók és a munkavállalói érdekképviseletek közti egyeztetéseket a politikai érettség egyik jelének tartom, így a hasonló jelenségek, ahogyan Nyugat-Európában, itt is megszokottá lesznek. A felek közötti kommunikáció a gazdasági élet velejárója. Ha ez ellehetetlenül, vagy az alku nem jön létre, az sztrájkhoz vezet. A lényeg az, hogy az alkukat törvényes keretek között és megfontoltan folytassák, és persze, hogy a gazdaság és mások érdekei ne sérüljenek.
– Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium 2003-ban konkrét programokra 29 milliárd forintot fordít, a teljes ciklus alatt pedig 110 milliárdot szán informatikai fejlesztésekre. Ez sok, vagy kevés?
– Úgy gondolom, nem az összeg nagysága a fontos, hanem az, hogy mire költik el. A belső IT piac az utóbbi években szépen fejlődött, nem utolsósorban a kormányzati megbízások miatt, a multik ezért csaknem kivétel nélkül jelen vannak már Magyarországon. Sokkal fontosabbnak gondolom viszont azokat a nem konkrétan projektekre költött pénzeket, amelyek inkább a hazai vállalkozások, a közszféra és az egyedi háztartások informatikai beruházásait ösztönzik. Ez adhat ugyanis igazi lökést az iparágnak és a gazdaságnak is. Mindennek érzékeltetésre elég egy adat: Európa keleti felében az informatikai beruházások össz-volumene a szédületes fejlődés ellenére alig 1 százaléka az európai uniós értéknek!
– Pedig az IT ágazat Európa-szerte gondban van. Ahogyan a telekommunikációs szektor is. A brit Vodafone elnök-vezérigazgatója, Christopher Gent nemrég jelentette be távozását. Mi lehet a vállalat élén beállt változás hátterében?
– Anyacégünk, a Deutsche Telekom példájából jól tudjuk, hogy az utóbbi időben a telekommunikációs szektorban jócskán akadtak nehézségek. A társaságok csillagászati összegeket költöttek a harmadik generációs mobilkoncessziókra, és ez a befektetésük mindmáig nem térült meg. Úgy gondolom, a vezetőváltás e fiaskó következménye.
– A merevlemezek gyártása sem éppen jövedelmező manapság, az IBM ezért mostanra végleg megszabadult az ezeket gyártó részlegétől, amelyet év elejétől a Hitachi visz tovább. E felszámolás része volt természetesen, hogy a magyarországi leányvállalatot is bezárták. Milyen következtetéseket lehet levonni a multi döntéséből?
– A bezárás kapcsán két dologról érdemes beszélni, s az, hogy a puszta számok milyen, esetenként fájó döntésekhez vezetnek, jelen esetben kevésbé érdekes. Sokkal fontosabb az a kérdés, minek kellett volna az elmúlt években Magyarországon megvalósulnia, hogy a cégek sokkal több, a világ másik sarkába gond nélkül áthelyezhető gyártásnál lényegesen nagyobb hozzáadott értéket előállító tevékenységeket is hozzánk telepítsenek.
– A hazai szellemi kapacitásnak azért mégis akadhat némi vonzereje, hiszen az önök anyavállalata Magyarországra hozta regionális kutatóközpontját. Milyen konkrét indokok alapján választotta Deutsche Telekom hazánkat?
– Amikor a tulajdonos létrehozta Budapesten a Regional Innovation Centre (RIC) nevű K+F központot, természetesen üzleti előnyt remélt a helyszíntől. És bár az itteni tudás egyértelműen értékes, a döntés számunkra gesztus is volt, ami jelzi: a Deutsche Telekom, a Matáv fő tulajdonosa stratégiai fontosságúnak tartja a hazai távközlési vállalatot. Az innovációs centrum egyébként 80 százalékban az anyacég számára fejleszt, 20 százalékban viszont Matáv-projekteken dolgozik. Azt pedig, hogy a hazai IT potenciál milyen vonzó lehet, jelzi az is, hogy a T-Systems nálunk üzemelteti a British American Tobacco SAP rendszerének több mint tízezer felhasználóját kiszolgáló ügyfélközpontját: a hívások egyik fele Európából, a másik Dél-Amerikából fut be hozzánk…
